Sokszáz hektárnyi, 35-40 aranykoronás termőföld semmisül meg a zöldmezős, kiemelt beruházások nyomán, majd a megépülő gyárak 10 ezer embert vonnak el az agráriumból egy olyan térségben, ahol még volt értelme munkaigényes kultúrákkal foglalkozni.
Rengeteg erőforrás
Idén júniusban letették a debreceni BMW-gyár alapkövét, és elindult a hozzátartozó akkumulátorgyár projektje is. A járműgyártás a tervek szerint 2025-ben kezdődhet el. Debrecen, a kormány és a BMW 2018. október 12-én írta alá az együttműködési megállapodást, majd fél év alatt sikerült a szükséges 400 hektáros területet megvásárolni hozzá a Debrecen környéki, 35-40 aranykoroás földekből. A terület mintegy negyedén nem jeleztek csereigényt a földtulajdonosok, inkább abbahagyják a gazdálkodást. A német autógyár mintegy 1000 munkatárs felvételét tervezi.
Az elektromos autókhoz akkumulátorokra is szükség van, ezek gyártását egy kínai cég (CATL) vállalta magára. Ők 221 hektárt harapnak ki a Debrecent környező földekből, és 9000 dolgozót igényelnek a működésükhöz. (A CATL fő vásárlója a hírek szerint a Mercedes-Benz lesz, ugyanis Kecskeméten is 2025-ben indul el az elektromos autók gyártása.) Csak az említett két debreceni projekt együtt összesen 620 hektárt és 10 ezer embert szív el egy olyan térségben, ahol még volt értelme munkaigényes kultúrákkal foglalkozni a mezőgazdaságban. A két ágazat dolgozókért folytatott versenyében nem kérdés, melyik lesz a győztes. Mindezek mellett megjegyzendő, hogy az akkumulátorgyár óránként 1000 köbméteres vízfogyasztása megegyezik 400 ezer háztartás óránkénti vízfogyasztásával.
Ahogy a termelő látja
Ezek az adatok önmagukban vörös posztóként hatnak mindenkire, aki a földből él. Önmagáért beszél egy friss hirdetés. Eszerint a gyár közelében (5 kilométerre) 10 hektárnyi, ökológiai művelés alatt álló, átlagosan 35 aranykoronás földet kínálnak megvételre hektáronként 8 millió forintért. A hirdetőt felhívva kiderül, hogy 25 éve biogazdálkodik, a története „kis magyar korrajz” is lehetne. Az önmagát „kiöregedő termelőként” leíró tulajdonos a Németországban élő fia lakásvásárlását segítené a 10 hektárnyi föld eladásával. Emellett még mindig maradt mintegy 200 hektárja ökoművelésben. Ezeken az uniós csatlakozás előtt még munkaigényes kultúrák foglalták el a területet – csemegekukorica, zöldborsó, hibridkukorica, paradicsom, alma –, most ár csak lucerna és takarmánykeverék nő rajtuk.
„A munkaerőgondok vezettek ide, de a piaci árakkal is bajom van. A 8 hektár almáskeretet akkor számoltam fel, amikor „szedd magad” akcióban 100 forintért sem kellett a bioalma az embereknek…” A termelő úgy véli, az agrárium olyan keveset tesz hozzá a magyar GDP-hez, hogy ez önmagában megpecsételheti az ágazat sorsát: az ipar mindig, mindenhol – a 40 aranykoronás földeken is – elsőbbséget fog élvezni. „Pont az történik itt is, amit tőlünk nyugatra látunk: átállunk ipari termelésre, a maradék földünket pedig keletről, Ázsiából jött munkavállalókra bízzuk. Itthon már senki nem akar kétkezi munkát végezni…”
