Magyarországon az utóbbi években 1 millió hektár körül termesztettek kukoricát. Mivel az Európában várható termés mennyisége nagy valószínűséggel elmarad az utóbbi évek átlagától, így még fontosabbá válik a kukorica növényvédelme. Nemcsak a termés mennyisége lesz a fontos, hanem a minősége is.
Felértékelődik a mikotoxinmentes kukorica. Az utóbbi évtizedekben, a nagyüzemi gazdálkodás térhódításával az ilyen nagy területen termesztett növény esetében a kártevő rovarok számára terített asztalt kínálunk. Nem könnyű feladat, de ennek ellenére meg kell védenünk a kukoricanövényeket. Az már közismert, hogy a Földön az élőlények és így a rovarok elterjedési területe is folyamatosan változik. Ez a változás ma már inkább antropogén hatásokra megy végbe. Az ember vétlen vagy vétkes hozzájárulásával az idegenhonos és kártevő fajok elterjedése sok problémát okoz. Nemcsak a hétköznapokban, lásd idegenhonos poloskafajok, idegen szúnyogfajok és egyéb vérszívók, hanem az üzemi gazdálkodásban is.
Az Európában, így hazánkban is újonnan megjelenő kártevő fajok – a régiek mellett – csökkentik a termény mennyiségét, és rontják a minőségét. Az új kártevők elleni védekezés mindig új technológiát vagy új előrejelzési módszerek kidolgozását teszi szükségessé. Ez azonban hosszú folyamat, amely sokszor fejtörést okoz a növényvédelemmel foglakozó szakemberek számára. Véleményem szerint az őshonos kukoricakártevők közül a legnagyobb gondot a kukoricamoly okozza. Vannak, akik legyintenek rá, szerintük olyan nagy gondot nem jelent. Sajnos ez nem így van. A lepkék már akkor lerakják a tojásaikat a kukoricára, amikor az 5-7 leveles. Így a fiatal növényeket azonnal stressz éri. Ezzel csökken a termés mennyisége, mivel a fiatal növényeket ért negatív hatások limitálják legjobban a termés mennyiségét. Már ekkor védekezni kell a lepke ellen. A fajnak eredetileg, a kukorica üzemszerű termesztése előtt a dudvaszárú növények (pl. vadkomló) voltak a tápnövényei. Ezeken a növényeken ma is fel tud nőni, de a fő tápnövénye a kukorica lett. A hím és a nőstény lepke között jelentős ivari dimorfizmus van. A hím (1. kép) elülső szárnya ibolyásbarna, a hátulsó szárny szürkésbarna, sárgásfehér harántsávokkal, illetve foltokkal, zegzugos vonalakkal.
A kukoricamoly nősténye (2. kép) a kukoricalevél fonákjára helyezi a petecsomóját. Az Európában elterjedt kártevők közül a kukoricamoly egyike a legpolifágabb rovaroknak. Nagy valószínűség szerint tápnövényei száma meghaladja a 200-at. Az őshonos kukoricamoly először a 16-17. században találkozott a kukoricával, előtte a vadkomló (Humulus lupulus) volt az egyik fő tápnövénye, amelyben a mai napig ki tud fejlődni, és onnan képes betelepedni a kukoricatáblába.
Hazánkban ma már biztosan kétnemzedékű, de a déli területeken már részleges 3. generációja is megjelent. A klíma változásával a faj változáson megy keresztül. Ez azt is eredményezi, hogy az eddig egy- (két-) nemzedékes faj egyedei nem hernyóként vonulnak diapauzába, hanem még az adott évben bebábozódnak és imágóvá fejlődnek. A faj repülési ideje május közepe és október közepe közé esik. Az áttelelő hernyók bábozódása után az abból kikelő imágók fő rajzási ideje május közepe és július közepe közé esik. A kukoricamoly sajnos az egész országban ismert gazdasági kártevő, és a kártétele igen változatos. Ez évenként, táblánként és kukoricafajtájaként is jelentősen eltérő lehet. A hernyók (3. kép) kártételét már május második felétől észlelhetjük, ezt a levelek lemezén jelentkező jellegzetes lyuggatás jelzi (4. kép).
A szárazabb időszakokban ez a kárkép kevésbé jellemző. Aszályos időjárás esetén az L1-s hernyók gyorsan befurakodnak a növény szárába. A csapadékos területeken a hernyók a harmadik vedlésig a növény felületén maradnak. Igen gyakori a címerszárba történő befurakodás, amely ennek a letöréséhez vezethet. A levélrágás csökkenti az asszimilációs felületet, ez is jelentős probléma, ám sokkal kisebb jelentőségű a szárban történő rágásnál. A szár megrágása csökkenti a növény magasságát, rontja a fiziológiai állapotát, fogékonnyá teszi a fertőzésekre. A lárvák a virágzati tengelyben is kárt tehetnek, megrágják a fejlődő szemeket, ezzel elősegítik a mikotoxintermelő gombák bejutását (5. kép).
A mikotoxinok hőstabilak, és ezeket sem fizikai, sem kémiai eljárással nem lehet eltávolítani a termésről A kártevő alak a kukoricamoly imágója és a lárvája, amelyek ellen védekeznünk kell! A védekezés alapja a lepkék megjelenésének ideje. Nagyon fontos, hogy azelőtt védekezzünk, mielőtt a hernyók berágnak a növény belsejébe. Általában a nőstény imágók megjelenése után 10-14 nappal kell időzíteni a védekezést. Miután a hernyók bejutottak a tápnövény belsejébe, a védekezési lehetőségek korlátozottak. A helyes talaj-előkészítésnek és az előrejelzésnek óriási szerepe van a kukoricamoly elleni védekezésben. Ehhez fénycsapda, valamint biszex csapda is a gazdálkodók rendelkezésére áll. Az új kártevő fajok közül az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) szintén nagy károkat okoz, olyan területeken, ahol kukorica után kukorica kerül. Az amerikai kukoricabogár ma már a legjelentősebb kukorica-kártevőink közé tartozik. A kártétele akár hektáronkénti 0,5–1 tonna veszteséget is okozhat. Súlyos esetekben teljes termésveszteséget tud okozni.
Szerencsére a fajnak, a kukoricamollyal ellentétben, csak egy nemzedéke van évente. Az áttelelő képlet a tojás, ami a talajban telel. A tojásból kikelő pici lárva a talajban él, ott táplálkozik, és ott is fog bebábozódni. A lárva a kukorica gyökereit fogyasztja, ezzel okozza a kárt. A fiatal lárvák először a kukorica vékonyabb gyökereit rágják. A harmadik vedlés után a lárvák már a támasztógyökeret rágják meg. Ennek hatására a növények fejlődésükben visszamaradnak. Amennyiben erősen széljárta területen van a kukoricatábla, akkor ennek hatására kitörnek vagy elfekszenek a növények. Ez nemcsak a betakarítást nehezíti meg, hanem az elfekvő növények talaj felé eső fele pusztulásnak indulhat. A bogárlárva kártételének a következménye másodlagos gyökérképződés lehet. Ezek a gyökerek barnás, pirosas színűek és azonkívül, hogy fogékonyak lesznek különböző kórokozókra, nem tudják funkciójukat ellátni.
A bogarak érési táplálkozást folytatnak, így nemcsak a kukorica levelét eszik meg, hanem pollent és a nőivarú virágzatot is. A kukorica virágpora mellett táplálkozhatnak a napraforgó, a tök, a különböző gyomok vagy az éppen aktuálisan virágzó kultúra virágporával. Ekkor ezeknek a haszonnövényeknek a generatív szerveit is megsértik és károsítják.
Az első bogarak megjelenése az aktuális időjárástól függően már júniusban várható. A tömeges rajzás általában csak július elejétől kezdődik. Mint a legtöbb rovarfajnál, itt is először a hímek kelnek ki. Ez az arány változni fog, a rajzás közepétől a rajzás végéig már a nőstények lesznek túlsúlyban. A kikelő bogarak tehát elsősorban a generatív részeken károsítanak. A portokokat és a bibeszálakat rágják, ezzel nagymértékben csökkentik a termésmennyiséget és a -minőséget. A bogarak táplálkozásuk során károsíthatják a leveleket és a címert. A bibekártétel esetén a nőivarú virág megtermékenyítése elmarad, ezért a hiányos megtermékenyítés miatt „ablakos” lesz a cső. A több éven át ugyanabba a táblába vetett kukorica jellegzetes tünete a hattyúnyakas görbület, amikor a károsított növény a talaj felett S alakban meggörbül. Célszerű regenerációra képes, toleráns hibrideket termeszteni, fontos az időbeni vetés. Kerüljük a monokultúrás termesztést.
Védekezés a talajlakó forma ellen talajfertőtlenítővel, az imágók ellen kontakt szerekkel lehetséges. Előrejelzésre alkalmas a fajra kifejlesztett illatcsapda és feromoncsapda. Az illatcsapda vonzza a hímeket és nőstényeket is, a szexferomoncsapda csak a hímeket. A kukoricabogár nemcsak a kukorica virágzatát, hanem a tökféléket is károsítja.
Az utóbbi évek csendes, rejtőzködő kártevője a gyapottok-bagolylepke (6. kép). Ez a mediterrán faj az utóbbi 10-15 évben vált veszélyes kártevővé. Ez abban nyilvánul meg, hogy már hazánkban is át tud telelni, így nemcsak május végétől vagy június elejétől várható a kártétele, hanem már áprilisban. Így a tavaszi növényekben, például zöldborsóban is számottevő kárt okozhat. Ezzel a stratégiával minimum egy generációval több tud felnőni a Kárpát-medencében, így a fő tápnövényeinek a köre nőtt. A kukorica, a paradicsom, a dohány, a paprika, a kender, a bab, a lucerna és egyéb szántóföldi, valamint zöldségnövények a kedvelt tápnövényei.
A hernyók életmódjukból adódóan berágják magukat a kukoricacsövekbe. Ez jól látszik a csuhéleveleken, ahol a berágás helyén kis kerek lyuk látható. A csuhélevelek alatt a hernyók egész sorokban rágják ki a szemeket. Hazánkban a legnagyobb veszélyt már az áttelelő állomány jelenti. A lepke jól repül, ezért nagyobb távolságokat is képes megtenni, a védekezésnél ezt figyelembe kell venni. Erre kiválóan alkalmasak a fény- és feromoncsapdák. Fontos, hogy a zsenge kukoricába berágó hernyók ellen már nem lehet hatékonyan védekezni. A hernyók a kukoricában másodlagos kárt is okoznak. A fuzárium megtelepedése esetén a mikotoxin mennyisége nőhet, a csapadékos időjárás esetén szinte minden csövön megjelenhet. A kukoricanövényt (magot) minden fejlődési stádiumában megtámadhatja valamilyen kártevő vagy kórokozó. Az elvetett kukoricát és a kikelő csíranövényt szinte azonnal a cserebogárpajorok, a drótférgek, az áldrótférgek, a közönséges gyökérfonálférgek is el tudják pusztítani. A gyökereket még a soktápnövényű ormányos bogarak gyökereken fejlődő lárvái is pusztíthatják.
A fejlődő csíranövényeket a szárfonálféreg, a kukoricabarkó, a sároshátú bogár és lárvája, de a fekete tücsök és a lótücsök károsít(hat)ja. A kétszárnyúak közül a fritlégy, a gabonafutrinka lárvája és vetésfehérítő bogarak a csíranövények hajtását tudják elpusztítani. A zöld növényi részekkel táplálkozó fajok közül a levéltetűfajok, a kétfoltos takácsatka, a szárfonálféreg, a fekete tücsök, a gabonakabócák, a gabonafutrinka, a sároshátú bogár, a gabonabolhák, a muharbolha, a vetésfehérítő bogarak, a feketebarkó, a kukoricabarkó, a muszkamoly, a szárlégy és a fritlégy okoz kártételt.
A levéltetvek (fekete répalevéltetű, fakó fűlevéltetű, zöld kukorica-levéltetű, zselnicemeggy-levéltetű, zöld gabona-levéltetű, kukorica-sörtéstetű) olyan kedvező években, mint amilyen 2021 volt, ellephetik a leveleket, a címert, a csövet és a szárat is. A kukoricamoly hernyója a címerhányáskor először a levelet rágja meg, majd a címerben is kárt tesz, de a szárban és a termésben is számottevő kárt okoz. Azok a kártevők, amelyek a csövet is megrágják, benne a fejlődő magokkal, a rágásukkal utat nyitnak olyan gombabetegségeknek, amelyek mikotoxint termelnek (Fusarium spp., Aspergilus spp., Penicilium spp. stb.). Ezek mikotoxinok a melegvérű élőlényekre erősen toxikusak, egy sor elváltozást okozhatnak, például. nőgyógyászati vagy a nemzőképességet negatívan befolyásolják, esetleg káros sejtburjánzást okozhatnak. A toxint a gombák akkor is tudják termelni, amikor a termény már a tárolóban van.
A kukorica kártevői ellen védekezni kell, ennek a védekezésnek az egyik kiindulópontja lehet az előrejelzés. Ez megmutathatja a fajok rajzásának és rajzáscsúcsainak pontos idejét, és ezzel kiszámítható a kezelés optimális időpontja. A bemutatott kártevők ellen előrejelzés nélkül a védekezés nehézkes, és költségesebb lehet, mint előrejelzéssel. Nemcsak a mennyiségi kártétellel kell számolni, hanem minőségi kárt is okoznak azzal, hogy rágásuk nyomán utat nyitnak a kórokozóknak, közöttük a Fusarium, Aspergilus fajoknak, amelyek olyan toxinokat termelnek, amelyek melegvérűekre erősen toxikusak. A növényvédő szerek ellen kialakuló rezisztencia elkerülése érdekében fontos betartani a szerek rotációját, illetve azt az elvet, hogy egy hatóanyagcsoportba tartozó növényvédő szereket se alkalmazzunk közvetlenül egymás után.
Ajánlott hatóanyagok takarmánykukoricában a védekezéshez: Trichogramma brassicae, cipermetrin, deltametrin, acetamiprid, eszfenvalerát, klórantraniliprol, lambda-cihalotrin, tebufenozid, teflutrin, Bacillus thuringiensis var. kurstaki.
