A takarmánybetakarításban a minőségbiztosításnak nagyon nagy hangsúlyt kell kapnia. A kaszálástól a tárolásig minden koncepció a talaj kíméletes kezelésére, a szántóföldi termesztés alacsony veszteségére és a felhasználás szempontjából megbízható erjesztésre irányul. Több kaszakombináció először kínálja a „szabályozott forgalmú gazdálkodás” lehetőségét. Az újgenerációs rendsodrók nemcsak jobb hatékonyságot kínálnak, de a visszanyerő rendszer lehetővé teszi a szilázsadalékanyag célzott felhasználását minden betakarítási láncban. A bálázók esetében pedig az új érzékelők alkalmazása biztosítja az automatikus munkafolyamatokat, azonos bálaminőség mellett.
A szilázs előkészítése
A kérődző állatok teljesítményorientált takarmányozása optimális fermentációs folyamatot igényel, magas fermentációs stabilitással. A természetes környezeti feltételek nem mindig teszik lehetővé ezt a fajta silózási folyamatot. Ilyenkor biológiai és/vagy kémiai alapú szilázsadalékokra van szükség. Az ipar a jelenleg szükséges és támogató hatóanyagok széles választékát kínálja. A vállalkozó és a szolgáltató döntése, hogy melyik hatóanyagot milyen koncentrációban használja. Mindkét érintett félnek, a gazdálkodónak és a takarmánybetakarítónak vagy a rakodókocsi vezetőjének a kaszálás, a rendterítés és rendképzés mellett más fontos feladatai is vannak, ezért a megfelelő silózóadalék kiválasztásáról és mennyiségéről szóló döntést általában elhanyagolják. Egy új alkalmazás most tanácsadási eszközt kínál. Ez az alkalmazás mind a gazdálkodónak, mind a takarmánybetakarítást végző gépkezelőnek segít abban, hogy a beállított betakarítási célnak megfelelő mennyiségű szilázsadalékot keverjen, és azt helyesen alkalmazza. Ennek eredményeképpen már a kijuttatás kezdetén egyértelművé válik, hogy milyen mennyiségre van szükség, így elkerülhető a túl- vagy az aluladagolás. Mivel az aprítás során több kijuttatási pont is elérhető (a dob, a gyorsító vagy a kifúvótorony területén), a hatóanyag kiválasztása mellett erre vonatkozó jelzés is rendelkezésre áll – ez minőségbiztosító támogatás a helyes irányba.
Az újabb rendszerek rendelkeznek egy további üzemmóddal, amelyben az adagolási sebességet az áteresztőképesség szabályozza. Erre a célra a mérlegcsatornát (vagy alternatívaként egy alapértelmezésként megadott súlyt) használnak. Itt egy fix adagolási arány (l/t) választható, vagy a páratartalom függvényében automatikusan beállítható a szabályozás (l/t). A későbbiekben a szállítókocsikban és a körbálázókban is használhatónak kell lennie ennek a fajta mérésnek, így tökéletesedhet az erjesztési folyamat.
Kaszák
Minden Agritechnica lehetőséget kínál az újdonságok vagy továbbfejlesztések bemutatására. A gyártók különösen a kaszálási technológiák területén használják ki ezeket. A legutóbbi szakkiállításon már láthattuk a hátsó függesztésű kaszák műszaki megoldásait. Ezek érdekes fejlesztések, de a „szekeret a ló elé helyezik”. Kanyarodáskor vagy lejtőn a 3 méteres frontkaszák túlnyírása nem elégséges ahhoz, hogy elkerüljük a szennyeződést. Ezt a sávot azonban a hátsó kerék lelapítja, mielőtt a vágáshoz igazított hátsó kasza le tudná azt nyírni. Ezért az egyértelmű előírás az, hogy vagy szélesebb összecsukható vagy hidraulikusan vezérelt és mozgatható első kaszák kellenek. Egyre több ilyen megoldás létezik, és mindegyik egyértelműen jó irányba halad. Ha az első tengely kormányzási szögét is felhasználják a kormányzáshoz, még jobb konstrukció születhet.
Rendfelszedők
A silózáshoz használt rövid vágáshosszak bizonyos előnyökkel járnak, például nagyobb sűrűséggel vagy a takarmánykeverőben történő jobb bontással. A 35 mm-es vágás a rendfelszedőn szabványosnak tekinthető. Rövidebb vágáshosszúságok már korábban is léteztek. A dán Taarup cég kínálatában volt egy rendfelszedő 74 késes vágóegységgel és 20 mm-es vágási hosszal, amely 6 hidraulikusan rögzített tartóblokkra oszlott. A nagy teljesítményigény miatt az 1980-as években 37 pengére csökkentették a kések számát. Ma, amikor már nem a meghajtási teljesítmény a korlátozó tényező, a65 késes, 25 mm-es vágással rendelkező rakodókocsi vágóegységében szinte versenyezhet az aprítóval. A legnagyobb hiányosság ebben az összehasonlításban az, hogy a kések eltávolítása és élezése sokkal időigényesebb. Azt is figyelembe kell venni, hogy ez a nagyon drága rendfelszedő kocsi több odafigyelést igényel a szállítás során, mint a be- és kirakodásnál, ami hátrányt jelenthet az aprítóval való közvetlen költség-összehasonlításban.
Bálázás
A nagybálázókat elsősorban széna és szalma betakarítására használják. A bálák több mint 90%-át még mindig egyenként rakják le. És ez annak ellenére van így, hogy vannak közvetlenül csatlakozó bálagyűjtő kocsik különböző kivitelben és méretben. Ennek a technológiának az alkalmazása több mint hatékony és szükséges, mivel jelentősen csökkenti a vezetés mennyiségét és ezzel együtt a nyomvonalakat a mezőn. Mindazonáltal meglepő, hogy ennek a technológiának a célja a gyakorlatban még nem igazán jelenik meg. A traktorok, kerekes rakodók és teleszkópos rakodók használata ennyivel olcsóbb, jobb és hatékonyabb? Még akkor is, ha a bálagyűjtő teherautók GPS által automatikusan vezérelt, úgynevezett bálasorokat tudnak kialakítani? Ez egy nagyszerű fejlesztés, amelyet érdemes elméletileg és gazdaságilag is alaposabban megvizsgálni.
A modern nagy kapacitású bálázók felszereltsége szinte semmi kívánnivalót nem hagy maga után. A kívánt bálaméretek és bálasűrűség nem varázslat, a stabil kötés nagy teljesítmény és sűrűség mellett is garantált. Ami még megoldatlan, az a bála egyenletes sűrűsége a nap bármely szakában, minden táblaváltáskor és kanyarodáskor is. A gépkezelők folyamatos kihívásoknak vannak kitéve a bálázás során. Folyamatosan szemmel kell tartaniuk az előttük levő sávot, hogy egyrészt az összes terményt felszedjék, és a bálakamrát egyenletesen töltsék meg, másrészt pedig, hogy ne keletkezzenek zavarok vagy akár eltömődések. A „nagybála-automatizálással” most először van olyan rendszerünk, ahol a vezető közvetlenül beállíthatja a kívánt bálasúlyt egy mezőgazdasági szögletes bálázón, a rendszer pedig előre látja és automatikusan átveszi a gép vezetését, valamint a traktor sebességének és a bálázó beállításainak szabályozását. Egy speciális érzékelő optikailag, lézerrel méri a traktor előtt a bálázószőnyeget, míg egy másik érzékelő a traktor gyorsulását és tájolását szabályozza. A még nagyobb pontosság érdekében a traktor GPS-érzékelőjének információi is feldolgozásra kerülnek. Így a traktor teljesen automatikusan végigvezethető a renden, és a sebességet előre hozzáigazítják annak állapotához. Ugyanakkor a rögzített adatokból folyamatosan előre kiszámítják a bála súlyát, hogy a bálázási nyomás szabályozását és az egyes dugattyúütések rétegvastagságát a haladási sebességen keresztül beállíthassák. Ez biztosítja, hogy a bálázó változó betakarítási és termésviszonyok mellett is folyamatosan üzemeljen, és mindig ugyanazt az előre beállított bálasúlyt érje el. Ez az automatizálás tehermentesíti a gépkezelőt a hosszú betakarítási napokon, és segít a bálázók magas termelékenységi szinten tartásában még a poros napokon és a sötétben is. Az egységes bálasúly megkönnyíti a későbbi logisztika tervezését. Bár a rendszer számos egyedi szempontja ismert, mégis egy holisztikus megoldásról van szó, amely nagy gyakorlati előnyökkel jár.
Szerző
Heinz-Hünter Gerighausen, Észak-Rajna-Vesztfália Mezőgazdasági Kamara, Kleve Technical College, Kürten írása alapján összeállította: Fodor Mihály (a DLG engedélyével)
