A kukorica vetésterülete hosszú évtizedeken át valamivel egymillió hektár felett alakult hazánkban. Az utóbbi öt évből háromban azonban ezen „lélektani” határ alatt maradt a területe. Jó kérdés, hogy idén az inputárak vagy a terményárak nyomják-e erősebben a mérleg két oldalát, merre billen el a vetési kedv? Egyáltalán; vannak-e alternatívái a kukoricának?
Nálam 60–100 hektár szokott lenni a kukorica területe, ahogy éppen kijön a vetésforgó, ezen az idén sem változtatok. Ha a mostani árak maradnak, és a tavalyinál több csapadékot kapunk, akkor a magasabb inputárak mellett is kifizetődő lesz a tengerivel foglalkozni” – latolgat egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei gazdaság vezetője. Itt, a Hortobágy közelében tavaly 6-6,5 tonnás átlagokkal aratták a kukoricát, és annak is örültek. A szakember számításai szerint az elmúlt szezonban az ötéves átlagánál 200 mm-rel kaptak kevesebb esőt. A 2022-es év időjárása ennél csak jobb lehet.
„FAO 350-400-as éréscsoportból választottam a hibridjeimet, mivel a 300 körüli tenyészidejűeknek rosszabbak a terméskilátásaik. Novemberben, amikor a vetőmagot megrendeltem, már látszott, hogy magasak lesznek a szárítási költségek, ráadásul a betakarítás ideje sem tőlem függ, bérmunkagép végzi. Mégis maradtam a magasabb hozamokat ígérő, ám költségesebb és lassabban leszáradó hibrideknél. Ugyanis minden jel arra utal, hogy ki fogják termelni az árukat” – bizakodik a gazdaságvezető, és úgy tűnik, a termelők döntő többsége osztja ezt a nézetet.
200 ezer hektár ide vagy oda
Az elmúlt 10 évben 300 ezer hektárnyit ingadozott a kukoricával bevetett terület nagysága Magyarországon, az utóbbi öt évben pedig háromszor is egymillió hektár alatt maradt. Másik fontos, a tavaszi táblákért versengő növényünk a napraforgó. Ez a vetésforgó szempontjából viszonylag mereven viselkedik. Tavaly már csúcsközeli mennyiségű földet vett igénybe, 664 ezer hektárt, így nehéz lenne ennél is több területet biztosítani neki. Ha bővíteni akarnánk a tengeri területét, akkor leginkább az őszi kultúrák kieső földjeit foglalhatná el. Ezek közül a két legnagyobb szereplő a búza és a repce. A búzát tavaly ősszel csaknem 100 ezer hektárral nagyobb területen vetettük el, mint 2020-ban, de így is 950 ezer hektár alatt maradt. A repce pedig a 2020. évi 260 ezer hektár után most kevesebb mint 230 ezer hektárt foglal el. Mindkét növény képes lenne még 100-100 ezer hektár lefoglalására, ám nem tette meg. A kukoricának tehát van egy potenciálisan 200 ezer hektáros szabad tere a növekedésre, de a prognózisok inkább a terület és a műtrágyahasználat csökkenését vetítik előre. Mennyire reális ez?
Komoly esélye csak két növénynek van beleszólni a kukorica termőterületébe: a jóval kisebb tápanyagigényű napraforgónak és a szójának. Ezek szárítására sem kell költeni. Szóba jöhettek még alternatív kultúrák, mint például a popcorn, a len, a máriatövis vagy az olajtök, de ezek egy része vagy speciális gépparkot és tudást igényel, vagy nyereségességben messze elmarad a főnövényektől. Ezzel együtt mindazok, akik speciális növénnyel foglalkoznak, jelentős átvételiár-növekedésre számíthatnak idén, beleértve a vetőmagtermesztőket is. Az általános terménydrágulás egy nem várt fordulatot is hozott: a föld túl értékessé vált az extenzív művelésre. Azok a termelési előírások, amelyeket korábban még kompenzálni tudtak a támogatások, ma már nem elégségesek.
Bánom az AKG-t…
„Korábban még részt vettem az agrár-környezetgazdálkodási programban (AKG), mivel a támogatás fedezte azt az extra időt és energiát, amit az előírások teljesítésébe öltem. A legújabb programmal azonban már profitot is veszítenék…” – hangzik el Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Ugyanezt erősíti meg egy Fejér megyei gazdálkodó is, aki beleugrott a legújabb AKG-pályázatba. „A tavalyi terménydrágulás után úgy gondoltam, ezek az árak nem maradhatnak fenn tartósan, az új agrár-környezetgazdálkodási kiírás pedig szimpatikusnak tűnt, úgyhogy belevágtam. Látva, hogy most milyen árakon lehet előszerződni búzára, kukoricára, napraforgóra, már bánom a döntésemet. 40 hektárt kidobtam az ablakon…” – szomorkodik Hegedűs Imre bicskei családi gazdálkodó. Komolyan fontolgatja, hogy visszaadja a pályázatot. Erre a 40 hektárra tavasszal is talál kukorica-vetőmagot.
„Több nemesítőházzal is van tapasztalatom, tavaly közel 110 hektárt vetettem be két hibriddel, és a száraz termés átlaga 8,6 tonna lett” – büszkélkedik a szakember az országos viszonylatban ritka jónak számító eredménnyel. Csak azt bánja, hogy tavasszal az egyik felét 60 ezer forint alatti áron szerződte le, és csak a másik feléért tudott 90 ezres vételárat kialkudni. A környékbeliek a magas gázárakat sem bánták: Szabadegyháza a nedves kukoricáért is jól fizet. A helyi gazdák tonnánként több ezer forinttal jobban jártak, ha a feldolgozónak értékesítettek, és nem egy kereskedőre várva szárítóba adták a terményt. Nem beszélve arról, hogy betakarítás óta sokat csökkent a tengeri ára. Hegedűs Imre megértőnek mutatkozott a vetőmagdrágulással szemben: nagyon nehéz címerezőbrigádot találni, de már a vetőmag-termeltetés megszervezése is nagy falat lehet. Ilyen kukoricaárak mellett mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk az integrátoroknak, ha meg akarják tartani a partnereiket. Mindez törvényszerűen további áremelkedéshez vezet a vetőmagpiacon.
Napraforgó: 30 ezer hektár a csúcsig
A száraz országrészekben, ahol a repce- és szójatermelésnek nincs hagyománya, már csak elvétve kerül vissza ötévente ugyanabba a táblába napraforgó. Jellemző lett a négyéves forgó, de ezeken a területeken a hároméves forgás is megvalósítható kétszeri gombaölő szeres kezeléssel. Aki szkleróciumevő talajgombákat is bevet, az egyszer-egyszer másodévre is megpróbálkozik erre a fehérpenészre érzékeny növénnyel, ha a piaci helyzet úgy kívánja. Mivel ezek a gyakorlatok nem most alakultak ki, elmondható, hogy a napraforgó tavalyi, 664 ezer hektáros területe csak kevéssé módosítható. A csúcsot egyébként 2017-ben értük el, 695 ezer hektárral. Ez egy 30 ezer hektáros mozgástér, ami a kukorica 200 ezer hektáros mozgásterén szűkíthet.
Szója: 10 ezer hektár a csúcsig
Egy Borsod megyei nagygazdaság vezetője határozottan állítja, hogy az aprómagoknak, alternatív növényeknek nincs esélyük a kukoricával szemben. Tavaly például kölessel próbálkoztak, de nem tudták eladni. A szójának azonban – köszönhetően a magas műtrágyaáraknak – jók a kilátásai. „A kukoricából több száz hektárt szoktunk vetni, idén sem változtatunk ezen. Tavaly is képesek voltunk rá, hogy a 15 aranykoronás földjeinken 83 mázsát termeljünk belőle. Ennek a hasznával semelyik kultúra nem versenyezhet. A búza is 60 mázsa volt. Több száz hektárt tesz ki a napraforgó területe is, ezt nem tudom növelni, elérte a maximumát. Egyetlen növényről gondoltuk, hogy érdemes duplázni a területét, ez pedig a szója. Az utóbbi években kissé háttérbe szorult nálunk, most újra nagyobb teret adtunk neki. Minimális a műtrágyaigénye, nem kell szárítani, egyetlen hátránya van: viszonylag nehéz az utóveteményből kivenni az árvakelését.”
A szója termőterülete 2015-benvolt csúcson, 72,5 ezer hektárral, aztán a zöldítési előírások szigorítása 60 ezer hektár körülire szorította vissza a növényt. Itt tehát egy bő 10 ezer hektáros mozgástér mutatkozik felfelé. A Miskolc közelében működő gazdaság saját szárítóval és vetőmagüzemmel rendelkezik. A pályázati lehetőségeket igénybe veszik, de ügyelnek rá, hogy az önerő valóban saját tőkét jelentsen: nem kérnek banki hitelt, ami igazi ritkaság az agráriumban. Pedig a tavaly veszteséges sertéstelepet is most fejlesztik. A cégvezető szerint mindig akkor érdemes invesztálni egy ágazatba, amikor a legnagyobb a válság, mert innen már csak felfelé ívelhet a pálya, miközben számos versenytárs elvérzik az úton. „Nem pályáztunk viszont az AKG-ra. Épp elég baj a Green Deal termeléskorlátozó hatása, nincs szükségünk további megszorításokra.”
Morgolódó kiskultúrások
Tavaly úgy futottunk neki a szezonnak, hogy szinte mindenki területcsökkentéssel fenyegetőzött, aki szoros integrációban termelt a feldolgozásnak – legyen ez konzervgyár, hűtőház vagy vetőmagüzem. Aztán csak összejött a 35 ezer hektáros csemegekukorica- és a 21 ezer hektáros borsóterület. A hibridkukoricásoktól is azt halljuk: sem tavaly, sem idén nem szándékoznak változtatni a megszokott vetésterületen. „Tavaly 62 hektáron termeltem vetőmagot, idén 70 hektáron fogok – ahogy éppen kiadja a vetésforgó” – hangzik el Baranya megyében. Úgy tűnik, egy-két nehéz év nem számít az olyan gazdaságokban, ahol sokat invesztáltak egyegy speciális kultúrába, és továbbra is bizakodóak az emberek.
A Battonyai Dózsa Zrt. életében fontosak a kiskultúrák, ezeket termeltetik is. A magas kukoricaárak eddig nem kedveztek a vetésüknek, de Varga Imre szerint most van remény, hogy a termelők egy része visszatér hozzájuk. „Ha csökkenne a kukorica területe, azt a napraforgó vetésváltási okokból már nem fedheti le. Az olyan alternatív kultúrák, mint a máriatövis, a mák, a szemescirok vagy a len, viszont jól illeszthetők a vetésforgóba, sokkal kevesebb műtrágyát és szárítást igényelnek, mint a kukorica. Ezekben a kultúrákban egy-két ezer hektáros növekedés már óriási előrelépést jelentene” – latolgat a Békés megyei cég elnöke.
Ha már kukorica, akkor megfontolandó a popcorn, amire termeléshez kötött támogatást is fizetnek. A szintén extra támogatást élvező olajtöknek is szépen emelkedik az ára, de kevés gazdaságnak van meg hozzá a gépparkja. „Az egyik oldalon azt látjuk, hogy jó pénzt fizetnek a kukoricáért, a másik oldalon viszont háromszoros drágulást látunk a műtrágya- és a szárítási költségek terén. Ehhez jön a magasabb minimálbér és az üzemanyag árának lehetséges emelkedése. Elképzelhető olyan forgatókönyv, hogy kissé csökken az inputokra és szárításra kényes kukorica vetésterülete” – mérlegel a szakember, bár valójában kis esélyt ad ennek.
A többség nem változtat
Meglehetős többségben vannak azok, akik sem területben, sem ráfordítási szintben nem változtatnának, ami a kukoricát illeti. Egy korábbi cikkünkben már kiszámoltuk, hogy 90 ezres árszint mellett a legjobb gazdasági döntés változatlanul hagyni a tápanyagtervet, és egy minimum 8 tonnás termést megcélozni. Ezt a számolást a gazdaságok többsége is elvégezte, és ugyanerre az eredményre jutott. Azóta viszont 74 ezerre csökkent az új termés ára, így egy 8 tonnás terméssel talán csak 150 ezer forint marad a termelő zsebében, ami kevesebb, mint ami 3 tonna napraforgóval elérhető. A területi mozgástér mégis korlátozott, és kockázatos visszavenni a legfontosabb hozamnövelő tápanyagot is. Megint másoknál nincs is lehetőség a mérlegelésre.
Egy Győr-Moson-Sopron megyei nagygazdaság tehenészettel is rendelkezik. Itt a kukorica java silózásra alkalmas, középhosszú tenyészidejű hibrid, de nem kimondott silófajta. A cégvezető úgy véli, a tej előállítása öt-tíz év távlatában igen perspektivikus tevékenység, feltéve, hogy szinte fillérre pontosan követni és optimalizálni tudják a költségeiket. „Félreértés ne essék, nem költségcsökkentésről beszélek. Mi a legtöbbet eddig azzal nyertünk, hogy évről évre jobb minőségű saját takarmányt gyártunk. Ha jó a lucerna, silókukorica és a cirok minősége, akkor kevesebb vásárolt fehérjehordozóra és egyéb takarmánykiegészítőre van szükségünk, így olcsóbb a tej. Figyelünk a marha kényelmére, komfortjára is. A haszonállaton csak akkor van haszon, ha jól érzi magát” – érzékelteti a termelési filozófiájukat a szakember. Ebben a gazdaságban tehát egyetlen változást hozott a válság: még precízebben dolgoznak, és még szigorúbban követik a kiadásaikat. A céljuk, hogy azon kevesek között legyenek, akik megerősödve kerülnek ki ebből a káoszból, így további növekedési lehetőség nyílhat meg előttük.
Gönczi Krisztina
