A vöröshagyma az egyik legjelentősebb zöldségnövényünk. Világszerte termesztik, fogyasztása mindenhol a gasztronómia szerves részét képezi. A 2000-es évek elejétől a vöröshagyma termőterülete hazánkban folyamatos csökkenést mutat, a termésátlag évjárattól függően ingadozik.
A termőterület csökkenésével szemben a kereslet inkább növekszik, ezért a vöröshagyma importja jelentős hazánkban. Az elmúlt években 16 000–21 000 tonna között alakult a behozott hagyma mennyisége. Az export emellett igen csekély, 2020-ban 406 tonna volt. A hazai vöröshagyma-termesztés csökkenésének több oka lehet. Növényvédelmi szempontból nem tartozik a legegyszerűbb kultúrák közé, amit tovább nehezít a szűkülő szerhasználati lehetőség. A termesztési költségek fokozódásával szemben áll a viszonylag alacsony árú, jó minőségű külföldi termék, mellyel a hazai termelők nehezen tudnak versenybe szállni. Az idei év időjárási szempontból is okozott meglepetéseket. Az év elején a hosszú, csapadékszegény időszak rontotta a kelést, majd a tavaszi fagyos napok késleltették az állomány fejlődését. A csapadékhiány az öntözött területek kivételével mindenhol megmutatta káros hatását.
Kórokozók és kártevők tekintetében általában súlyosbító tényező, ha az állomány állapota nem optimális, vagy ha a kultúrát nem a megfelelő fenológiában éri az adott időjárási körülmény. A gyenge, sérült állomány sokkal kitettebb a károsítóknak. A hagymafélék esetében többféleképpen is csoportosíthatjuk a betegségeket, ugyanis vírusok, baktériumok és gombák is szép számban felléphetnek. Csoportosíthatjuk aszerint is ezeket, hogy a növény mely részét fertőzi az adott kórokozó. A kártevők jelentősége általában abból is fakad, hogy pontosan milyen hagymáról beszélünk, annak mely részét hasznosítjuk. Gyakran azonban a leveleken elváltozást okozó betegségek is kedvezőtlenül befolyásolják a hagymafej növekedését, érését is.
A vöröshagyma legjelentősebb betegsége
A peronoszpóra (Peronospora destructor), mely a póré-, salotta- és metélőhagymát egyaránt károsítja. A primer tünet a fertőzött hagymafejből indul ki. Kezdetben a levelek halványzöld elszíneződése tapasztalható, valamint növekedésük elmarad az elvárttól. Másodlagos tünetként a szintén a leveleken kialakuló ovális foltokat tartjuk számon. A hagyma e részeit idővel szürke micéliumszövedék is beborítja. A levelek és a magszár idejekorán leszárad, el is törik. A lombvesztés a hagymafej képződését gátolja, romlik a tárolhatóságuk is. A leveleken, magszáron másodlagos fertőzés eredményeképpen újabb kórokozók jelenhetnek meg, a fekete elszíneződést általában már ezek okozzák. A vöröshagyma-peronoszpóra micéliummal vészeli át a telet a hagymafejben, a talajban pedig spórák segítségével
Tavasszal, 10–13 °C körül, magas, 85% feletti relatív páratartalom esetén tömegével jelennek meg a sporangiumtartók, melyekből nagy mennyiségben sporangiumok szabadulnak fel, ezek aztán a szél segítségével jutnak el az egészséges egyedekre. A kórokozó járványszerű terjedésért a sporangiospórák tehetők felelőssé. A betegség éjjel fertőz. A fertőzést követően, az első tünetek megjelenéséig 10–14 nap telik el. A betegség terjedésének csökkentése érdekében erős fertőzés esetén kerülni kell a kórokozó többi gazdanövényének vetését, valamint érdemes tekintettel lenni a térbeli izolációra is, hogy biztosan ne fertőző anyaggal bővelkedő közegbe kerüljön a növényünk. Mint sok más esetben is, érdemes egy szellőző, nem túl sűrű állományt kialakítani, hogy a csapadék könnyen felszáradjon, ne legyen túl párás a mikroklíma. Ezenfelül érdemes ügyelni a harmonikus tápanyagellátásra, az egyoldalú nitrogénadagolás következtében ugyanis a növény túlzottan nagy lombot fejleszt, a hagymafej szárazanyag-tartalma kisebb lesz, az érés nem a megfelelő időben következik be, a termény tárolhatósága sem lesz optimális.
Továbbá a túlzott nitrogénellátás a hagyma szöveteinek a fellazulását eredményezi, ezzel megkönnyítve a kórokozó dolgát. Érdemes kerülni a mély fekvésű területeket, és indokolt esetben időszakosan, megfigyelésre alapozva célszerű permetezni. Fontos, hogy mindig a javaslatnak megfelelő mennyiséget és dózist alkalmazzunk kezeléskor. Bevett módszer továbbá a szaporítóanyag-célú dughagymák 37 °C-on történő hőkezelése is.
A fuzáriumos rothadás (Fusarium oxysporum fsp. cepae) a hagyma másik nagyon jelentős gombabetegsége. A fuzáriumfertőzés kezdeti jelei a hagyma levelein alakulnak ki. A levéllemez a betegség következtében kezdetben sárgul és torzul. Az elváltozások idővel a levelek egészét érintik, és gyakran a levelek fonnyadását, elhalását tapasztalhatjuk. A fertőzött hagymákat sokkal könnyebb kihúzni a földből, mert a gyökérzet jelentéktelen vagy már el is rothadt. A hagymafejek megpuhulnak, a burokleveleken egy barna, nedves réteg alakul ki, valamint a fuzáriumra jellemző fehér micéliumszövedék sem maradhat el, mely jellemzően a tönknél alakul ki. Előfordul, hogy betakarításkor még nem elég szembetűnő a fertőzés jele, majd betakarítás után a hagymák elrothadásával kell szembesülnünk. A kórokozó számára kedvező a meleg hőmérséklet. Micéliumokkal vészeli át a téli időszakot, jellemzően a talajba került növényi maradványokon, de szaprofita módon is fennmaradhat. Itt évekig életképes maradhat. A betegség szempontjából nem bír jelentőséggel, hogy a hagymát milyen fenológiai fázisban éri el, fertőzni bármikor tudja. Vannak azonban a kórokozó számára is kedvező körülmények, ilyenek például a hagymalégy okozta nyílások, melyeken keresztül a fuzárium is könnyebben fertőz.
Védekezés céljából mindenképpen érdemes kerülni a monokultúrás termesztést, de optimális esetben egy4 éves vetésforgó alkalmazása lenne a legmegfelelőbb. A rezisztencianemesítésnek köszönhetően rendelkezésünkre állnak már olyan fajták, melyek ellenállóbbak a betegséggel szemben. Fontos az egészséges, fertőzésmentes szaporítóanyag alkalmazása és a kártevők elleni védekezés.
A hagyma aszpergilluszos betegségével, melyet az Aspergillus niger gomba okoz, is már biztosan nagyon sokan találkoztak. A beteg hagymafejeken a nyaki résznél vagy az egészen vékony, külső buroklevelek alatt jól látható, fekete spóratömeg fejlődik ki, mely gyakran az erek mentén alakul ki. A betegség következtében a levelek jellemzően elvizenyősödnek, majd inkább összeszáradnak, míg másodlagos kártételként baktériumok okozta rothadást is tapasztalhatunk a hagymafej egyes rétegeinél. A kórokozó számára optimális a magas hőmérséklet és a növények felszínét órákon át borító nedvesség. A gombaspórák könnyen terjednek szél és csapadék közreműködésével. Védekezés szempontjából indokolt esetben végezhetünk vetőmagcsávázást, de a palántákat, a fejlődő állományt egyaránt kezelhetjük. Fontos a hagyma épségének megóvása a vegetáció és a betakarítás során is.
A botritisz szinte mindenhol előforduló betegség, így a hagyma sem kivétel. A vöröshagyma levelein eleinte kivilágosodó, fehér, apró foltok jelennek meg, melyek idővel az egészet ellephetik. Az állomány hervadásos tüneteket mutat. A lombvesztés következményeképpen a fejek fejlődése is korlátozódik. Botritisz esetében beszélhetünk még a hagymafej foltosodásáról is. A leveleken gyakran kialakul a szürkésbarna micéliumszövedék, a nyaki rész elrothadása is jellemző tünet. A szürkepenészes rothadás tünetei általában már csak a tárolóban jelentkeznek, holott a fertőzés az esetek nagy többségében már a táblán megtörténik. Jellemzően szintén a nyaki részt érinti a fertőzés. A kórokozó hatására az érintett szövetek meglágyulnak, szivacsos textúrájuk lesz, bebarnulnak, a rétegek között piszkosfehér és szürke micéliumszövedék fejlődik, apró fekete szkleróciumokkal.
A gomba számára kedvező a nem túl meleg, párás, csapadékos időjárás. A kisebb mechanikai sérülések, sérült gyökerek is segítik a betegség terjedését, valamint tárolóban is képes tovább fertőzni a betakarított terményben, jellemzően konídiumokkal. A kórokozó fertőzött növényi maradványokon marad fenn micéliumok és szkleróciumok segítségével, melyekből tavasszal spórák keletkeznek és indítják el a betegség terjedését. Ezt figyelembe véve fontos védekezési szempont a területen maradt növényi maradványok megsemmisítése, ezzel jelentősen csökkenthetjük a fertőzési nyomást. A tárolási veszteség is hatékonyan csökkenthető, ha a betakarításkor ügyelünk a hagymafejek épségére; ez más betegségek szempontjából is fontos lehet. Mindig érdemes figyelembe venni ültetéskor az uralkodó szélirányt, s lényeges, hogy a növényállomány jól szellőző legyen. Indokolt esetben állománykezelés is alkalmazható. A tárolás során keletkező veszteség mérséklése érdekében betakarítás előtt végezhető fungicides permetezés.
A gombabetegségek számára gyakran biztosít szabad utat a hagyma fertőzésére a hagymalégy (Delia antiqua) és a hagymaaknázó légy (Dizigomyza cepae) is. A hagymalégy kártétele a levelek lankadásával, sárgulásával jelentkezik, gyakran okozza a teljes növény pusztulását, a fiatal egyedek elszáradását is. Évente 2-3 nemzedéke fejlődik, a telet báb alakban tölti általában az érintett terület talajában. Az imágók megjelenésére április folyamán lehet számítani. A néhány milliméter nagyságú nőstény egyedek a hagyma levelei közé rakják tojásaikat. A kikelő, fehér színű nyüvek innen rágnak lefelé a hagymafejbe, és károsítják akár a hagyma egészét. A második és harmadik nemzedék megjelenésére május, valamint június vége, július eleje táján lehet számítani. A hagymalégy esetében az imágó ellen állománykezeléssel, az áttelelő bábok ellen talajfertőtlenítéssel van lehetőségünk kémiai úton védekezni. A rajzás monitorozására alkalmazhatunk vizestálcsapdákat, hogy a kezeléseket megfelelő időben végezhessük el.
A hagymaaknázó légynek – a hagymaléggyel szemben – évente csak egy nemzedéke fejlődik ki, viszont ugyanúgy báb alakban vészeli át a téli időszakot. Az első imágók megjelenésére szintén április folyamán kell számítanunk, ezek a leveleket hámozgatva táplálkoznak. Az aknázólégy az epidermiszt felsértve, ez alá rakja tojásait. A kikelő nyüvek, ahogy a nevük is jelzi, a hagymalevelekbe kanyargós járatokat rágnak, majd a talajban bebábozódnak. A hagymalégy ellen alkalmazott kezelés általában a hagymaaknázó légy ellen is hatékonynak bizonyul, így külön nem kell ellene fellépni.
SZERZŐ:
KÁLMÁN ANNA LÉDA NÖVÉNYORVOS
