A héten egy rendezvényen Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke szorgalmazta a génszerkesztés mint modern nemesítési technika engedélyezését. Négy év alatt jutott el idáig az európai vezetés.
Beltartalomra és stressztűrésre is lehet fejleszteni a növényt (fotó: Horizont Média)
Génszerkesztés és fenntarthatóság
„Az előzetes munka már feltárta, hogy az új nemesítési technikákkal nyert növények képesek hozzájárulni a rugalmasabb és fenntarthatóbb élelmiszer-termelés célkitűzéseihez” – mondta Timmermans. A növények ugyanis ellenállóbbá tehetők így a kártevőkkel, betegségekkel és a klimatikus stresszel szemben, de beltartalmi tulajdonságaik is előnyösen módosíthatók – kizárólag a faj saját génkészletének hasznosításával, fajidegen gén beépítése nélkül. Az EU Termőföldtől az asztalig (Farm to Fork) stratégiájában megfogalmazott fenntarthatósági célokra hivatkozva Timmermans azt mondta, hogy az új nemesítési technikák „egyértelműen részei lesznek” ezek megvalósításának. Stella Kyriakides egészségügyi és élelmiszer-biztonsági biztos szintén a génszerkesztés mellett tette le a voksát. Hangsúlyozta, hogy ezek olyan innovatív technikák, amelyek segíthetnek elérni az unió fenntarthatósági céljait.
2018 óta vitázunk
A génszerkesztés kérdése az EU mezőgazdaságában 2018-ben került reflektorfénybe. Ekkor a szakmai vezetés már több olyan uniós országban (köztük hazánkban is) üdvözölte a tudomány eredményeit, ahol egyébként nagy volt az ellenállás a fajokba idegen gént beépítő génmódosítással szemben. Európai Bíróság mégis úgy döntött, hogy a mutációk kiváltásával dolgozó növénynemesítési technikák GMO-kat eredményeznek, tehát a köztermesztésbe nem vonható élőlényekhez vezetnek. Megjegyezzük: a szakma még ezzel a döntéssel is kibékült volna, ha az Európa területére belépő importtermékekre is hasonló szabályok vonatkoznak. Csakhogy kereskedelem-politikai okokból nem ez a helyzet: beengedjük ezeket. Vagyis termelni tilos, megenni szabad nemcsak génszerkesztett, de génmódosított alapanyagból készülő élelmiszert is. Így az európai termelők hatalmas hendikeppel indulnak a világpiaci versenyben: zöldebbnek kell lenniük, mint a világ többi része, és a genetikai versenyben sem vehetnek részt.
2018 októberében már 85 kutatóintézet és tudós figyelmeztetett rá: az új nemesítési technikák tiltása nem jó ötlet. Phil Hogan korábbi európai agrárbiztos 2019 elején szintén a technológia mellett érvelt, majd 2020-ban a kémiai Nobel-díjat a genetikai olló kifejlesztői kapták meg: Emmanuelle Charpentiernek (Németország) és Jennifer A. Doudnanak (USA). Ekkor írtunk róla, hogy a génszerkesztés a klímastratégia része lehetne. A technológia azóta még tovább fejlődött, és nem véletlen mutációk kiváltására, majd ezek gyors szelektálására épül, hanem tudatosan keres egyes géneket, melyek működése tisztázott, és ezek be- vagy kikapcsolásával idéz elő változást.
A helyzet annyira ellentmondásos volt, hogy a Bizottság végül megadta az esélyét a szakmai vitának, és kért egy tanulmányt a témában. Ez idén áprilisban készült el, és arra a következtetésre jutott, hogy az új nemesítési technikákat szabályozó jelenlegi jogi környezet nem megfelelő, és jelezte, hogy fontolóra kell venni a technológia előnyeit. A tanulmány nyomán a Bizottság az engedélyezett technológiák felülvizsgálatába kezdett, és nyilvános konzultációt indított az ügyben.
Még semmi nem dőlt el
A társadalom keveset tud a génszerkesztésről, és még kevesebbet arról, hogy a meglévő szabályozás mennyire nem védi a génmódosított termékektől. A joghurtok baktériumflórája éppúgy a laborokban készül, mint a szója, amivel a sertést etetjük. Olyan távoli régiókból érkeznek hozzánk élelmiszer-alapanyagok, ahol a termelés folyamata nem szabályozott, egyetlen cél van: a végtermékben az európai tűréshatár alatt maradjanak a szermaradékok és a GMO-tartartalom. Ezzel szemben Európában a termelés körülményeit szabályozzuk, ami hatalmas terhet ró mind a gazdálkodókra, mind az ellenőrökre. A bürokrácia hálójában vergődve nagyon drága az alapanyag-előállítás. Eközben az európai vetőmagnemesítők inkább Amerikában keresnek fejlődési lehetőséget és piacot. Kérdés, hogy a mostani szavakat követi-e változás. Mivel az egyes államok és a közösség vezetése is politikai kérdést kreált a génszerkesztésből, meglehetősen nehézzé vált a visszavonulás…
Legutóbb a törpített kukoricáról írtunk, ami hasonló technikával készült. Európán belül génszerkesztett búzával folynak már szántóföldi kísérletek, és beltartalmat érintő fejlesztések is megindultak a térségben.
