Ha nem Ázsiából, akkor honnan szerezzük be a növényvédőszerek és állatgyógyászati készítmények hatóanyagait? Kinek adjuk el a bort, a sertést, a nyulat? A válasz nem is olyan egyszerű, hiszen a közvetítőkön keresztül szinte minden út Ázsiába vezet. Az egypólusú ellátási lánc buktatóiról beszélünk.
A washingtoni McKinsey Globális Intézet munkatársa úgy látja, a piaci szereplők hajlamosak pánikba esni a legkisebb nem várt esemény hatására, holott négyévente mindig történik valami rendkívüli, ami megzavarja a termelést vagy a kereskedelmet. A Covid is egy volt a sok közül, noha hatásában drasztikusabb. A gyártásnak azonban nem az áradásokra, vámemelésekre vagy vírusokra kell felkészülnie, arra úgysem tud, hanem a számára kontrollálható tényezőket kézben tartania. Ilyen az ellátási lánc diverzifikálása is. A koronavírus éppen ezen a téren világított rá sok vállalat gyenge pontjára.
Az alapanyaggyártás Kínára épült
„Az agrárium mostani komplex, globális ellátási lánca mintegy 25 év alatt épült ki. Egy szempont volt: a költséghatékonyság. Arra senki nem gondolt, hogy valami közbejöhet” –- mondja a szakember. A legkiszámíthatatlanabb az óceáni áruszállítás – vélekedik egy másik ellátásilánc-elemző az angliai West Oxfordshire-ban. A tengeri teherszállítás egy sajátos terület korlátozott mozgástérrel, konténerhiánnyal, torlódásokkal a kikötőkben és a hiányos háttérszolgáltatással. A fuvarozási költségek magasak, és várhatóan egy ideig azok is maradnak még, különösen a csendes-óceáni térség útvonalain. A szakértők szerint 2021-ben a dolgok lassan ismét normalizálódnak. Ám a globális járványok egyre gyakoribbá fognak válni, ezért az üzleti tevékenységbe be kell építeni egy tervet az ilyen esetekre.
Mi, ha nem Kína?
Kína belátható időn belül nem hagyható ki sem a beszerzési, sem az értékesítési láncból, hiszen az elmúlt két évtizedben egy olyan komplex gyártási ökoszisztémát épített ki, amit nehéz lenne máshol előteremteni. Hiába rakjuk át a gyártás néhány elemét egy másik országba, ha az a másik ország még mindig – közvetlenül vagy közvetve – Kínából szerzi be a termeléshez szükséges egyes alapanyagokat – mutatnak rá az elemzők. Évtizedekbe telhet – ha nem lehetetlen – egy olyan gyártási ellátási lánc kiépítése, amelyikben sehol nem jelenik meg Kína. Az utóbbi 3-4 évben azonban nagyon megerősödtek az indiai gyárak.
India előretör
A folyamatot az gyorsította fel, amikor Kínában sorra zártak be a környezetvédelmi szempontból nem megfelelőnek minősített üzemek, és hiány keletkezett bizonyos növényvédőszer-hatóanyagokból. India ettől függetlenül is elképesztő kapacitásokat épített ki egy évtized alatt. Itt található például a világ hetedik legnagyobb növényvédőszer-gyártója. A Covid egyébként az indiai ellátási vonalon is zűrzavart okozott, elsősorban a kieső munkaerő pótlását nem volt képes kezelni a kormányzat. Azóta itt is komoly reformok zajlanak.
Mindenkire igaz tanulságok
Az ellátásilánc-elemzők sem tudnak jobbat tanácsolni a gyártóknak, minthogy szélesítsék tovább a beszállítói hálózatukat, valamint építsenek ki szoros partneri viszonyt logisztikai szolgáltatókkal, hiszen a gyártáson túl ez a pont bizonyult a legsérülékenyebbnek a járvány idején. A koronavírus rákényszerítette a világot a digitalizációra is. Ha ezen a téren elmaradást tapasztalunk, sürgősen javítsunk rajta, mert ez is komolyan kihat a versenyképességünkre. A Covid tanulsága egy mondatban is összefoglalható: eljöttek azok az idők, amikor a költséghatékonyságnak és a biztonságnak ugyanakkora szerepe kell hogy legyen az üzleti döntésekben. Az értékesítés terén is ugyanezek a hüvelykujj-szabályok érvényesek – függetlenül a vállalkozás méretétől. A juhokat nemcsak az olaszoknak, hanem a németeknek is el lehet adni, a gombát nemcsak az osztrákok, hanem a svájciak is kedvelik, és így tovább. Nyilván könnyebb mennyiségi kedvezményeket kiharcolni, ha csak egy-egy irányban kötelezzük el magunkat. A járvány azonban rámutatott: egyszerre érdemes keleten és nyugaton is a vasat tűzben tartani.