A 2022-es év időjárása bővelkedett negatív meglepetésekben. A hosszan tartó aszályos időszakot minden élőlény megszenvedte. A szántóföldi növények, melyeket nem öntöztek, silány termést hoztak. Szerencsére az őszi káposztarepce csak a vegetációjának a végén érezte ezt meg. Az őszi vetéskor azonban a repcének is nedves vetőágyra van szüksége, a porba vetés nem szerencsés (1. kép), mert ennek hatására foghíjas és egyenetlen lehet a kelés.
Kezdjük az előrejelzéssel!
A piaci trendek évek óta olyan helyzetet teremtettek, hogy a napraforgó mellett biztos piaca van a repcének, mivel a tüzelő- és az alternatív hajtóanyagok iránt töretlen a kereslet. A bevezetett új fajtákkal és hibridekkel intenzív lett a termesztéstechnológia. A biztos bevételt hozó és nagy repcetermés eléréséhez azonban mindenképpen szükséges a változó klíma figyelembevétele. A kártevő rovarok alkalmazkodása ehhez már elkezdődött, így felértékelődik az előrejelzés szerepe a hatékony növényvédelemhez. Természetesen továbbra is nagyon fontos a táblaválasztás, a fajtaválasztás, a vetésforgó és a tápanyag-utánpótlás; ez utóbbi sokszorosába kerül, mint egy éve. Így ökonómiai hatások is gátolhatják a sikeres munkát. Ezek elengedhetetlenek az erős és egészséges káposztarepce termesztéséhez. Az egészségesen áttelelt repce sokkal ellenállóbb a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben.
Túl vagyunk egy fontos változáson, amelyet már a gazdák figyelembe vesznek a termesztéstechnológiában. Mégpedig, hogy az unió tagországai megszavazták a neonikotinoid-tartalmú rovarirtó szerek használatának teljes körű tilalmát az EU-ban. A következőkben szó lesz az előrejelzés és a védekezés lehetőségeiről, külön kiemelve a klímaváltozást és a zöldítés okozta anomáliákat. Szerencsés esetben elég nedvesség van a földekben, így a repce egyenletesen kel ki. Előfordul száraz időszak is a vetéskor, ez hézagos és fejlődésbeli különbségeket okoz (2. kép).
A frissen elvetett magokra és a kis gyököcskére a pajorok, a drótférgek lárvái jelentenek nagy veszélyt. Ezek a nedves közeget kifejezetten szeretik. A foltszerű kártételük könnyen észrevehető. Ezért is fontos a tábla ismerete, mert általában mindig ugyanazon a helyen jelentkezik a kártételük. A legegyszerűbb előrejelzési módszer a területi quadrát módszer. Ez alkalmas mindkét faj előrejelzésére; quadrátonként 1-2 pajor vagy 2-3 drótféreg már mennyiségi kárt tud okozni, ezért ilyenkor védekezni kell. A kikelt csíraleveles növényekre már várnak a repcebolhák (3. kép), kártételük nagysága esetenként végzetes lehet a növényekre.
Száraz időszakban szinte letarolják a táblát. Ha már kinőtt a repcebolhák „foga” alól a kis növény, és megjelennek az első lomblevelek, akkor jelenik meg, és rakja le a petéit a repcedarázs (4. kép).
Hogy is kerülnek a kártevők a repcetáblára?
A repceárvakelés (5. kép) az elsődleges fertőzési forrás, innen nemcsak kártevők, hanem kórokozók is átkerülhetnek a táblába.
A zöldítés esetén (6. kép), ha egymás mellett van a két tábla, egy ilyen is veszélyforrás akkor, ha keresztesvirágúak vannak ide vetve.
A gyapottok-bagolylepke „ha nincs más, jó lesz a repce is” alapon nagy kárt tud okozni ilyenkor ősszel. A hideg ősz végi, tél eleji idők beálltával a pockok is behúzódnak a táblákba, és megrágják a növényeket. A télre jól felkészült, egészséges repce tavasszal erős virágzati tengelyt tud fejleszteni.
A tavaszi időjárás eltolódásával korábban, már február elején alkalmas lehet az időjárás az ormányosbogaraknak. Amikor pedig késve érkezik a tavasz, akkor szinte robbanás szerűen jelennek meg a bogarak. Ezért fontos, hogy tavasszal fokozott figyelemmel kísérjük az időjárás alakulását, mert az imágó alakban telelő repceszárormányosok alacsony, 7-8 °C léghőmérséklet esetén is előjönnek a telelőhelyekről.
A tömeges megjelenésre csak 15 °C felett kell számítani. Szerencsére a repceszárormányos egynemzedékes kártevő, a petéit a felső levelek nyelébe és a főerébe helyezi el. A kikelő lárvák (lábatlan kukacok) a repce levélnyelében és a szárában rágva járatokat alakítanak ki. Ennek hatására a meggyengült növények az erős szélben megdőlhetnek. A legyengült és szilárdságukat vesztett növények virágzó hajtásai rosszabbul fejlődnek, ezért kevesebb magot érlelnek. A lárvák a hőmérséklet függvényében 25–54 nap elteltével lefúrnak a talajba, és ott bábozódnak, az imágók már június közepétől jelennek meg, és érési táplálkozást folytatnak, így telelnek át. Ekkor a repce zöld részeit és becőit károsítják. Az imágók előrejelzéséhez segítséget nyújtanak a sárgatálak és a fűhálók. Fontos a folyamatos ellenőrzés, így a védekezés időben elvégezhető. A repce mellett más keresztesvirágúakon is károsít a repceszárormányos, így a káposztán, a karalábén és karfiolon is. A másik, súlyos károkat okozó ormányosbogár a nagy repceormányos (7. kép).
Egynemzedékes faj, imágó alakban telel át. A bogarak akkor másznak elő a talajból, ha annak a hőmérséklete eléri a 6 °C-ot. Felszaporodásuknak kedvező a meleg és száraz tavasz. A repcetáblára történő betelepülés után hullott csapadék negatív hatással van a bogarakra. A tömeges repülésre akkor kell számítani, ha a levegő hőmérséklete 12 °C felett lesz. Általában ez március közepén következik be, de mivel a Kárpát-medence klímája változik, így ma már nem kőbe vésett az időpont. A sárgatálak itt is segítenek a rajzásdinamika megfigyelésében. Az első ormányosbogarak megjelenését követően 10–12 napon belül védekezni kell. A nőstények a petéket egyesével helyezik el a repce szárába. Itt a peterakás helyén szövetburjánzás kezdődik, ennek hatására a szár csavarodik, elhajlik, és az esetek nagy részében felreped. Ennek okán a szilárdságukat vesztett növények virágzó hajtásai rosszabbul fejlődnek, így kevesebb magot érlelnek. A bogarak érési táplálkozást a keresztesvirágú növényeken végeznek, petéket azonban csak a repcére, káposztára, karórépára és szapora zsomborra raknak.
A sárgatálakat legalább háromnaponta ellenőrizni kell. Ha 15 db repceszárormányost és/vagy 10 db nagy repceormányost találtunk bennük, akkor védekezni kell.
A legjelentősebb kártevő
A következő ormányosbogár, amelynek a károsítását érdemes megelőzni a repcében, a repcebecő-ormányos. A bogár és a lárva is károsítja a repcét, de a fő kártevő a lárva. Ez is egynemzedékes faj, és itt is az imágó telel. A párás, meleg idő kedvez a tömeges megjelenésének. A repcetáblára történő betelepedéséhez 10–12 °C feletti hőmérséklet szükséges.
A repcebecő-ormányos a repce legjelentősebb minőségi és mennyiségi kártevője. A bogár a növény vegetatív és generatív részeit egyaránt fogyasztja. A megrágott becő korábban érik, és lehullik. A repcebecő-ormányos rágása elősegíti a repcebecő-gubacsszúnyog károsítását, mivel a gubacsszúnyog csak a megrágott becőkbe tud petét rakni. Az ormányosbogarak által megsebzett becőket jobban szereti, ezekbe több petét rak, mint a mechanikai úton sérültekbe.
A repcebecő-gubacsszúnyog báb alakban telel, rajzása április második felében indul. Az imágó kedveli a csapadékos, esős időjárást, csak ilyenkor repül nagy egyedszámban. Évente akár 5-6 nemzedéke is ki tud fejlődni. Őszi káposztarepcében csak az áttelelt és az első nyári nemzedék ellen kell védekezni. Petét csak a repcebolha vagy a repcebecő-ormányos által ejtett sérülésekbe képes rakni, más módon nem képes azt a növény szövetébe süllyeszteni. A kikelő lárvák a magvakat megsértik, ettől a magok megsárgulnak, a becők felnyílnak, és a magok kihullnak. A kifejlett lárvák a becőket elhagyva a talajra hullnak, és abban egy bábbölcsőben bábozódnak. A sárgatálas csapdával ez a faj is jól előrejelezhető. A védekezés alapja a repcebolha, repcebecő-ormányos elleni védekezés, azok létszámának csökkentése. A bimbók megjelenésekor rajzó kártevő a repcefénybogár (8. kép), melynek az imágó alakja a fő kártevő.
A rágást a még ki nem nyílt bimbókon (zöldbimbós állapot) kezdi, ilyenkor nem csak a virág porzó része sérül, hanem a bibe is, így a virágok rosszul vagy egyáltalán nem termékenyülnek meg. A nőstény a petéket a porzókra helyezi el, a lárvák a virágokban fejlődnek, ez általában 4 hét alatt megy végbe. A lárvák a talajban bábozódnak, a bábnyugalom egy hétig tart, utána kikelnek az imágók, táplálkoznak, és elvonulnak telelni. A hosszú hűvös tavasz kedvező a repcefénybogár számára. Az ilyen időjárási körülmények között a növényvédő szeres védekezés elkerülhetetlen. Nemcsak az őszi káposztarepcét károsítja, hanem a mustárt és a tarlórépát is. A sárgatál itt is jól szolgál az előrejelzésben.
A repcefénybogár az utóbbi időben több, a méhkímélő technológiában alkalmazható inszekticidre rezisztens lett. Ezért egyre kevesebb lehetőség van a hatékony védekezésre. A bundásbogár elsősorban a virágzó gyümölcsösök kártevője, de kedvenc tápnövényei a keresztesvirágúak mellett a fészkesvirágzatúak. Az imágók a kökényvirágzás idején, március közepén-végén jelennek meg. Az utóbbi években megfigyelhető változás a bundásbogár életmódjában, hogy már nemcsak a gyümölcsösök virágkártevője, hanem a virágzó őszi káposztarepcéké is. Nagyobb egyedszámban a tábla szélén jelenik meg, főleg ott, ahol virágzó kökénybokrok vannak. Kis repcetábla esetében az egész táblán károsíthat, a kinyílt virágot, főleg a porzót, a bibét és a sziromleveleket rágja, rontva ezzel a megtermékenyülést. A lárvája nem károsítja a repcét, a pajor elhalt, korhadó szerves anyagokkal táplálkozik.
Ízeltlábúak és pockok
A következőkben olyan ízeltlábú kártevőkről lesz szó, amelyek jelenleg nem okoznak a repcében számottevő gazdasági kárt, és jellemzően a fentebb felsorolt kártevők elleni védekezés hatékony ellenük. A klíma változása azonban előrevetíti, hogy a Kárpát-medencében arra az eshetőségre is fel kell készülni, hogy ezek a fajok gazdasági kárt okozhatnak. A repce gyökérnyaki részén, a felszínhez közeli részén a tavaszi káposztalégy károsíthat, a levelekben aknázólegyek nyűi élnek és károsítanak.
A leveleket különböző bagolylepkefajok hernyói rághatják meg: a tarka kerti bagolylepke, a gamma bagolylepke, a gyapottok-bagolylepke. A nappal repülő lepkefajok közül a káposztalepke (9. kép), a repcelepke és a káposztamoly hernyói károsítanak.
A mezei pocok akkor tud eredményesen betelepülni a repcetáblába, ha mellette lucernatábla van, ilyenkor súlyos károkat tud okozni. Védekezés előtt mindig bizonyosodjunk meg a fertőzöttség mértékéről a területünkön. A járatok betaposásával és pár nappal későbbi visszaellenőrzésével győződhetünk meg arról, hogy mennyi lakott pocokjárat van. Amennyiben az egyedszámuk eléri az 1-2 lakott járat/100 m2 értéket, csak ebben az esetben van szükség a védekezésre. A mezei pocok ellen a vegyszeres védekezés egyes esetekben szükséghelyzeti engedélyhez kötött.
A tavaszi időszakban kettő inszekticides kezeléssel a kártevők visszaszorítása megoldható. Rossz év esetén 3 kezelés sem elég a rovarkártevők gyérítésére. Általában rozettaképzés és a szárba indulás között már az első kezelést ki kell juttatni az ormányosbogarak ellen, ha kell, akkor a fungiciddel együtt. A rügyképződés és az intenzív növekedés időszaka is egy kritikus pont. Ekkor károsítanak azok a fajok, amelyek pollennel táplálkoznak, így ebben az időszakban fokozott odafigyelésre van szükség. Virágzásban a fénybogarak károsításának csökkentése a cél, hűvös csapadékos időben kártételük kisebb, mint meleg, száraz, napos időben. Virágzásban már csak méhkímélő technológia keretében kerülhet sor a védekezésre. Összegezve a leírtakat, fontos a repcetáblák tavaszi, gyakori bejárása, a fűhálózás, a sárgatál kihelyezése, a napi hőmérséklet mérése, és ha kell, az azonnali beavatkozás.
Az inszekticidrezisztencia okai
Az inszekticidrezisztencia elsősorban az egyoldalú és gyakori piretroid típusú növényvédőszer-szerhasználat miatt alakul ki. Hazánkban már vannak a repce fénybogárnak piretroidrezisztens populációi. Ennek elkerülése érdekében szükséges a növényvédőszer-hatóanyagok okszerű, az engedélyokiratban leírtak szerinti használata. Fontos a hatóanyagok egy vegetációs időszakon belüli rotációja is. Tehát, például piretroid kijuttatása után más hatóanyagot válasszunk a rezisztencia elkerülése érdekében. Lehetőleg csak akkor védekezzünk, ha arra feltétlenül szükség van, ez a növényvédő szerek okszerű használata. Ezeken felül fontos az engedélyokiratban leírtak feltétel nélküli betartására.
A repcetermesztésben a következő hatóanyagok állnak a repcetermesztők rendelkezésére a 2022. 09. 15-i adatok szerint:
Méhekre kifejezetten kockázatos: ciántraniliprol, Etofenprox (2022. 12. 31-ig) Gamma-cihalotrin, indoxakarb (2022. 12. 31-ig), cipermetrin, lambda-cihalotrin, eszfenvalerát, deltametrin.
Méhekre nem jelölésköteles: tiakloprid, tau-fluvalinát, acetamiprid.
Csávázószer: Flupiradifuron
Ha az acetamipridet tebukonazollal együttesen használjuk, méhkímélő technológia alkalmazása szükséges.
A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor.
Méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat!
TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
