A 2020-as év nem a repce éve volt. A hektáronkénti termésátlagok széles skálán mozogtak, volt 300 (!) kg és 2,5-3 tonnás hektáronkénti termés is. Az őszi káposztarepcének – a napraforgó mellett – viszont biztos piacot teremtett a tüzelő- és az alternatív hajtóanyagok iránt megnövekedett kereslet. Az új fajtákkal és hibridekkel intenzívvé vált a termesztéstechnológia. A sikeres repcetermesztéshez és így a biztos bevétel eléréséhez azonban mindenképpen szükséges a kártevő rovarok elleni megfelelő növényvédelem.
A táblaválasztás, a fajtaválasztás, a vetésforgó és a tápanyag-utánpótlás mind engedhetetlen az erős és egészséges káposztarepce termesztéséhez. A jól és egészségesen áttelelt repce ellenállóbb a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben.
Az utóbbi hetek időjárása nem kedvez a repce vetésének. Az idei évben sajnos porba vetés lesz. Nem látni, hogy nagyobb mennyiségű csapadékot jeleznének előre. Ilyen helyzetben a stresszes kis csíranövények rosszabb ellenálló képességgel fognak rendelkezni. A csapadékhiány azonban a kártevőket is megviseli, érési táplálkozás nélkül nincs peterakás, s ez jellemző a repcebolhára is.
1. kép. A kikelt növényekre már várnak a repcebolhák. Fotó internet
2. kép. A bagolylepkehernyók is ősszel károsítanak. Fotó internet
3. kép. Ilyenkor raja le a petéit a repcedarázs is. Fotó: internet
A frissen elvetett magokra és a kis gyököcskére a drótféreglárvák, a pajorok jelentenek nagy veszélyt. A kártételük általában foltszerűen jelentkezik. A tábla ismerete ilyenkor nagy előnyt jelent, mert rendszerint mindig ugyanazon a helyen jelentkezik a károkozás. A területi quadrát módszerrel is előrejelezhető mindkét faj kártétele. Quadrátonként 1-2 pajor vagy 2-3 drótféreg már veszélyes, és ilyenkor védekezni kell. A kikelt növényekre már várnak a repcebolhák (1. kép); kártételük nagysága esetenként végzetes lehet a csíranövényekre. A bagolylepkehernyók is ősszel károsítanak (2. kép). Ilyenkor rakja le a petéit a repcedarázs is (3. kép).
Ha már kinőtt a repcebolhák „foga” alól a kis növény, akkor kelnek ki a repcedarázs-álhernyók (4. kép). Jelenlétüknek akár teljes tarrágás is lehet a vége (5. kép).
Hogy is kerülnek ezek a kártevők a repcetáblára? A repceárvakelés (6. kép) az elsődleges fertőzési forrás, innen nemcsak kártevők, hanem kórokozók is átkerülhetnek a táblába. A zöldítés (7. kép) is egy ilyen veszélyforrás, ha keresztesvirágúak vannak vetve. Mivel egy a kártevő- és kórokozókör, így innen is be tudnak a táblába vándorolni. A gyapottok-bagolylepke is „ha nincs más, jó a repce is” alapon nagy kárt tud okozni ilyenkor, ősszel. A hidegebb idők beálltával a pockok is behúzódnak a tábla közepe felé, és rágnak (8. kép). A télre jól felkészült, egészséges repce fejlettsége a 9. képen szemlélhető meg. Ha a repce sikeresen áttelelt, akkor fontos, hogy tavasszal fokozott figyelemmel kísérjük az időjárás alakulását, mert a repceszárormányosok (Ceutorhynchus quadridens) (10. kép), amelyek imágó alakban telelnek, alacsony léghőmérséklet esetén is, már 7–8 °C-on előjönnek a telelőhelyekről, de tömegesen csak 15 °C felett repülnek. A repceszárormányos egynemzedékes kártevő, a petéit több csomóban helyezi el a legfejlettebb felső levelek nyelébe és a főerébe. A kikelő lárvák (kukacok) a repce szárában rágva járatokat alakítanak ki, így a meggyengült növények az erős szélben megdőlhetnek. Az ettől legyengült és szilárdságukat vesztett növények generatív hajtásai rosszabbul fejlődnek, így kevesebb magot érlelnek. A hőmérséklet és a tápnövény minőségének függvényében 25–54 nap elteltével a lárvák lefúrnak a talajba, és ott bábozódnak, az imágók június közepétől jelennek meg, és érési táplálkozást folytatnak. Ekkor a repce zöld részeit és becőit károsítják. Az imágók jól előrejelezhetők, így a védekezés időben elvégezhető. Ehhez segítséget nyújtanak a sárgatálak és a fűhálók. A sárgatálak rögzítése fontos, mert a tavaszi szeles időjárás felboríthatja őket. Lényeges a folyamatos ellenőrzés, illetve ügyelni kell arra, hogy a víz ne párologjon el a tálakból. A repceszárormányos a repce mellett más keresztesvirágúakon is károsít, így a káposztán, a karalábén és karfiolon. A második az ormányosbogarak közül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi). Az imágók érési táplálkozást a legkülönfélébb keresztesvirágú növényeken végeznek, petéket azonban csak a repcére, káposztára, karórépára és szapora zsomborra raknak. Egynemzedékes faj, imágó alakban telel át.
A bogarak akkor hagyják el a talajt, ha annak hőmérséklete eléri a 6 °C-ot. A kártevő felszaporodásának kedvező a száraz, meleg tavaszi időjárás. A repcetáblára történő betelepedés utáni csapadék kedvezőtlen hatással van a kártevőre. Az imágók tömegesen 12 °C felett repülnek, tehát már a repceszárormányos előtt betelepednek a repcetáblákra. Ez általában március közepén következik be. A sárgatálak itt is segítenek a rajzásdinamika megfigyelésében. A kártétel megelőzése érdekében az első ormányosbogarak megjelenését követő 12–14 napon belül védekezni kell. A nőstények petéiket egyesével helyezik el a repce szárába, közvetlenül a vezérhajtás és a csúcsrügy alatti részbe, az esetek nagy számában az alsó oldalhajtásokba is. Egy nőstény 20–60 petét rak le.
4. kép. Ha már kinőtt a repcebolhák „foga” alól a kis növény, akkor kelnek ki a repcedarázsálhernyók. Fotó: Takács Attila
5. kép. A repcedarázs-álhernyók rágása nyomán akár teljes tarrágás is lehet a vége. Fotó: Takács Attila
6. kép. A repceárvakelés az elsődleges fertőzési forrás. Fotó: Takács Attila
7. kép. A zöldítés is egy ilyen veszélyforrás, ha keresztesvirágúak vannak vetve. Fotó: Takács Attila
8. kép. A hidegebb idők beálltával a pockok is behúzódnak a tábla közepe felé, és rágnak. Fotó: Takács Attila
9. kép. A télre jól felkészült egészséges repce így néz ki. Fotó: Takács Attila
A peterakás helyén szövetburjánzás indul be, ennek következtében csavarodik, elhajlik a szár, az esetek nagy részében fel is reped. A lárvák embrionális fejlődése 10–20 nap, a lábnélküli kukacok a szár belsejében élnek, és ott járatokat rágnak. Károsításuk következtében a szilárdságukat vesztett növények generatív hajtásai rosszabbul fejlődnek, így kevesebb magot érlelnek. Teljes kifejlődésük 32–47 nap alatt megy végbe. Ez általában május végéig-június elejéig tart, ekkor a növényből kibújva a talajra esnek, és a talaj felszínéhez közel először előbábbá, majd bábbá, később imágóvá alakulnak. A bogarak a talajban telelnek. A sárgatálakat háromnaponta ellenőrizni kell. Ha 15 db repceszárormányost és/vagy 10 db nagy repceormányost találtunk bennük, akkor el kell kezdeni a kémiai védekezést.
A harmadik ormányosbogár, amelynek a károsítását meg kell előzni a repcében, a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) (11. kép). A bogár és a lárva egyaránt károsít. Fő kártevő a lárva. Szintén egynemzedékes faj, és itt is imágó telel át. Szereti a párás, meleg időt, ez kedvez a tömeges megjelenésének. A repcetáblára történő betelepedése szintén az időjárás függvénye, de általában 10–12 °C feletti hőmérséklet szükséges ehhez.
Amennyiben a sárgatálban, melyet háromnaponta ellenőrizni kell, 10 db repcebecő-ormányost találtunk, akkor a kémiai védekezést el kell kezdeni.
A repce legjelentősebb magkártevője. Ha egy becőben 2-3 lárva károsít, a termésveszteség elérheti a70-80%-ot is. Az imágó a növény vegetatív és generatív részeit egyaránt fogyasztja. A károsított becő korábban érik, és lehullik. A repcebecő-ormányos kártétele elősegíti a repcebecő-gubacsszúnyog peterakását is, mivel a gubacsszúnyog csak a sérült becőkbe tud petét rakni, és az ormányosbogarak által károsított becőket jobban szereti; ezekbe több petét rak, mint a mechanikai úton sérültekbe.
A repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) (12. kép) báb alakban telel. Kedveli a csapadékos, esős időjárást, jellemzően csak ekkor jelenik meg nagy egyedszámmal. Évente 5-6 nemzedéke fejlődik ki, az őszi káposztarepce szempontjából az áttelelt és nyári első nemzedék ellen kell védekezni. Rajzása április második felében indul. Peterakásához létfontosságúak a repcebolha vagy a repcebecő-ormányos által ejtett sérülések. Petéit más módon nem képes a növény szövetébe süllyeszteni. A kikelő lárvák – becőnként 10–30 darab is lehet – a becő belső falát és a magvakat megsértik, így ezzel kárt okoznak. Ettől a magok megsárgulnak, zölden felnyílnak, és kihullnak. A kifejlett lárvák a becőket elhagyva a talajra hullnak, és abban egy bábbölcsőben bábozódnak. A bábnyugalom 7–14 napig tart. A báboknak csak egy kis része kel ki abban az évben, a többi átfekszik, így biztosítva a faj fennmaradását. A sárgatálas csapdával ez a faj is jól előrejelezhető. A védekezés alapja a repcebolha, repcebecő-ormányos elleni védekezés, azok létszámának csökkentése. A bundásbogár (Epicometis hirta) (13. kép), elsősorban a gyümölcsösök virágkártevője, de kedvenc vad tápnövényei a keresztesvirágúak mellett a fészkes virágzatúak közül kerülnek ki. Az utóbbi években megfigyelhető változás a bundásbogár károsításában, hogy ma már nemcsak a gyümölcsösök kártevője, hanem az őszi káposztarepcéké is. Nagy egyedszámban elsősorban a tábla szélén, a szegélyén van jelen. Ha a repcetábla kicsi, akkor az egész táblán károsít. Ez a faj is a kinyílt virágot és a bimbókat károsítja: a porzót, a bibét, a sziromleveleket megrágja, meghiúsítva ezzel a megtermékenyülést. A lárvája, amely pajor, nem károsítja a repcét, elhalt korhadó szerves anyagokkal táplálkozik a talajban, a faj egynemzedékes. Az imágók a kökényvirágzás idején, március közepén-végén jelennek meg. Szintén sárgatállal és hálózással jelezhetjük előre a fajt.
10. kép. Nagy repceormányos és repceszárormányos a fűhálóban. Fotó: Molnár Szilárd
11. kép. Repcebecő-ormányosok a repcevirágon. Fotó: Molnár Szilárd
A következőkben olyan ízeltlábú kártevőkről lesz szó, amelyek hazánkban jelenleg nem okoznak számottevő gazdasági kárt, és a fentebb felsorolt kártevők elleni védekezés jellemzően hatékony ellenük. A repcegyökértest felszínhez közeli részében a tavaszi káposztalégy (Delia radicum), a levelekben aknázólegyek nyűi (Phytomyza rufipes, Phytomyza atricornis) élnek és károsítanak.
A levelein különböző bagolylepkefajok, a tarka kertibagoly (Lacanobia suasa), a gamma bagoly (Autographa gamma), a nappali lepkefajok közül a káposztalepke (Pieris brassicae), a repcelepke (Pieris napi) és a káposztamoly (Plutella xylostella) hernyói károsítanak. A káposztapoloska (Eurydema ventrale) április közepétől-végétől jelenik meg.
A jól megtervezett védekezés esetén a repcebecőmoly (Evergestis extimalis) lárvája már nem tud a becőn károsítani.
12. kép. A repcebecő-gubacsszúnyog nagy károkat tud okozni. Fotó: Molnár Szilárd
13. kép. Bundásbogár és repcefénybogár által tönkretett repcevirág. Fotó: Molnár Szilárd
A mezei pocok, ha betelepül egy repcetáblába, vagy közvetlenül emellett egy lucernatábla van, súlyos károkat tud okozni. Mielőtt védekeznénk, bizonyosodjunk meg arról, hogy milyen a fertőzöttség mértéke a területünkön. A járatok betaposásával és 1-2 nap utáni visszaellenőrzésével győződhetünk meg arról, hogy mennyi pocok maradt életben. Amennyiben az egyedszámuk eléri az 1-2 lakott járat/100 m2 értéket, csak ebben az esetben van szükség a védekezésre. A mezei pocok ellen a vegyszeres védekezés egyes esetekben szükséghelyzeti engedélyhez kötött.
A tavaszi időszakban általában két inszekticides kezeléssel a kártevők visszaszorítása megoldható. Persze lehetnek rossz évek is, amikor a három kezelés sem elég a rovarkártevők gyérítésére. Ezeknek a kezeléseknek az ütemezése fontos az eredményes védekezéshez. Tél végén, a tavasz kezdetén ki kell menni a repcetáblákra, nem csak azért, hogy megtudjuk, hogy teleltek a növények, hanem a meglepetések elkerülése végett is, amelyek ormányosbogarak formájában jelenhetnek meg! Általában a rozettaképzés és a szárba indulás között már az első kezelést ki kell juttatni az ormányosbogarak ellen, ha kell, akkor a fungiciddel együtt. A rügyképződés és az intenzív növekedés időszaka is egy kritikus pont. Ekkor károsítanak azok a fajok, amelyek pollennel táplálkoznak, így ebben az időszakban fokozott odafigyelésre van szükség. Virágzásban a fénybogarak károsításának csökkentése a cél; hűvös csapadékos időben kártételük kisebb, mint meleg, száraz, napos időben. Virágzásban már csak méhkímélő technológia keretében kerülhet sor a védekezésre. Összegezve a leírtakat, fontos a repcetáblák őszi, fagymentes téli és természetesen a tavaszi, gyakori bejárása, a fűhálózás, a sárgatál kihelyezése, a napi hőmérséklet mérése, és ha kell, az azonnali beavatkozás. A következőkben szó lesz az inszekticidrezisztenciáról és kialakulása okairól.
Az inszekticidrezisztencia elsősorban az egyoldalú és gyakori szerhasználat miatt alakul ki. Magyarországon a repcefénybogárnak már vannak piretroidrezisztens populációi. A rezisztencia elkerülése érdekében a növényvédőszer-hatóanyagok okszerű, az engedélyokiratban leírtak szerinti használata szükséges. Szükséges a hatóanyagok egy vegetációs időszakon belüli rotációja is. Tehát, piretroidos kezelés után más hatóanyagot válasszunk, a rezisztencia elkerülése érdekében! A repcetermesztésben a következő hatóanyagok állnak a termesztők rendelkezésére:Méhekre kifejezetten kockázatos: indoxakarb, béta-ciflutrin, pimetrozin, cipermetrin.
Méhekre mérsékelten kockázatos: deltametrin, lambda-cihalotrin, eszfenvalerát. Méhekre nem jelölésköteles: tiakloprid, tau-fluvalinát, acetamiprid. Ha az acetamipridet tebukonazollal együttesen használjuk, méhkímélő technológia alkalmazása szükséges. A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor. Méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
