Az országos JÉGER jégkármérséklő rendszer működése továbbra is megosztja a gazdálkodókat. Míg egyesek a jégkárok mérséklésének fontos eszközét látják benne, mások szerint a rendszer hatásait jóval alaposabban kellene vizsgálni. Szuda Zoltán mezőgazdasági szaktanácsadó és dél-alföldi gazdálkodó úgy véli: a JÉGER önmagában nem magyarázza az Alföld vízhiányát, de ekkora léptékű beavatkozásnál nem lehet kizárni a nem kívánt következményeket sem.
Gazdálkodóként és fejlesztési szakemberként is foglalkozik a vízgazdálkodással. Hogyan került kapcsolatba a JÉGER rendszer kérdésével?
Elsősorban nem a JÉGER miatt kezdtem el ezzel foglalkozni, hanem a vízhiány miatt. Délkelet-Magyarországon gazdálkodom, ahol az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy egyre nehezebb termelni. Évtizedek óta foglalkozom területfejlesztéssel, vidékfejlesztéssel és számos vízügyi projektben vettem részt. Ezért amikor egyre többen kezdték a JÉGER rendszert emlegetni, megpróbáltam tágabb összefüggésben vizsgálni a kérdést.
Milyen okok állhatnak az utóbbi időszakban tapasztalt aszály hátterében?
Alapvetően adott egy nagyon komoly szárazság, amelynek több, akár 200 évre visszavezethető oka van. Ide tartozik a folyószabályozás, a mocsarak lecsapolása, a víz gyors elvezetése, a folyómedrek bevágódása és a talajvízszint süllyedése. Erre rakódik rá a klímaváltozás, a csapadék eloszlásának átalakulása, és ebbe a már eleve sérülékeny rendszerbe érkezett meg a JÉGER. Én ezért nem azt mondom, hogy minden bajnak ez az oka, hanem azt, hogy ekkora vízhiány mellett ennek a hatásait is nagyon komolyan meg kellene vizsgálni.
Miért tartja ezt problémásnak?
Mert ilyen méretben sehol máshol nem alkalmaztak hasonló rendszert. Egy-egy szőlőhegy vagy kisebb térség kezelése nem ugyanaz, mint gyakorlatilag egy teljes ország lefedése. Ez már olyan lépték, amelynél szerintem nem elegendő azt mondani, hogy biztosan nincs hatása a csapadékeloszlásra. Éppen ellenkezőleg: ezt bizonyítani kellene.
(Fotó: Shutterstock/Horizont Média Kft. által szerkesztett)
Mire lenne szükség?
Én azt javasolnám, hogy nagyobb térségekben ideiglenesen ne működjön a rendszer, és mérjük meg, mi történik. Kontrollterületek nélkül nem lehet tudományos bizonyossággal kijelenteni, hogy nincs hatása. Nem megszüntetni akarom a rendszert, hanem megérteni. Az Alföldön ma akkora a vízhiány, hogy sok gazda úgy gondolkodik: a jégkár még mindig kisebb veszteség, mint ha egyáltalán nem érkezik csapadék. Tavaly nálunk mindössze 326 milliméter eső esett. Ennek egyharmada 5 mm alatti volt. Ilyen mennyiségből egyszerűen nem lehet biztonságosan növényt termeszteni.
A rendszer alkalmazott technológiájával kapcsolatban is vannak kérdései.
Igen. Tudjuk, hogy ez egy fizikai-kémiai eljárás, amely ezüst-jodid részecskékkel igyekszik elősegíteni a jégszemek helyett kisebb csapadékrészecskék kialakulását. De ha országos méretben évente több százezer liter hatóanyagot juttatunk a légkörbe, akkor szerintem jogos kérdés, hogy ennek milyen hosszú távú következményei lehetnek. Erről is több független vizsgálatra lenne szükség.
Ide kattintva részletesen is olvashat a rendszer működéséről!
Ön szerint tehát nem a JÉGER a fő probléma.
Nem. A fő probléma a víz hiánya. A JÉGER csak azért került a figyelem középpontjába, mert az emberek próbálnak magyarázatot találni arra, miért romlik évről évre a helyzet. Szerintem azonban először a teljes vízgazdálkodási rendszert kellene újragondolni.
Mire gondol?
Arra, hogy az elmúlt két évszázadban szinte kizárólag a víz elvezetésére koncentráltunk. Árvíz és belvíz ellen védekeztünk, csatornákat építettünk, lecsapoltuk a területeket, miközben ma már a víz megtartása lett volna a legfontosabb feladat. Vízi létesítményeink nagy része alkalmatlan a víz megőrzésére, mert nem erre tervezték. Közben a klímaváltozás miatt megváltozott a csapadék időbeli és térbeli eloszlása, csökkent a hóban tárolt vízkészlet a vízgyűjtőkön, a folyók medre bevágódott, a talajvíz pedig egyre mélyebbre süllyedt. Ha így haladunk a parti szűrésű ivóvíz-kutak esetében bizonyos településeken az ivóvízellátás is veszélybe kerül. A mi térségünk különösen érzékeny ebből a szempontból, mert a Maros és más vízfolyások révén döntően a Romániából érkező felszíni és felszín alatti vízkészletekre támaszkodik. Az elmúlt években a klímaváltozás és a vízgyűjtőn létesített tározók együttesen jelentősen megváltoztatták a Maros vízjárását, ami hozzájárult a talajvízszint csökkenéséhez. Ezért kulcskérdés, hogy mennyire sikerül a gyakorlatban érvényesíteni az Európai Unió Víz Keretirányelvének elveit, és hogy a határon átnyúló vízgazdálkodás során mennyiben veszik figyelembe az alvízi, vagyis a magyar érdekeket.
Mit tapasztal gazdálkodóként?
Azt, hogy bizonyos növényeket már alig, vagy egyáltalán nem lehet gazdaságosan termeszteni, sőt termeszteni sem lehet. Nemcsak a csapadék hiányzik, eltűnt a talajvíz is, sőt a rendkívül erős UV-sugárzás is egyre komolyabb problémát jelent. Az elmúlt években több kultúránál láttam, hogy a virágzat vagy a termés egyszerűen megégett. Ezek olyan jelenségek, amelyek korábban nem voltak jellemzőek.
Mit javasolna a döntéshozóknak a JÉGER rendszerrel kapcsolatban?
Nem megszüntetést, hanem sokkal alaposabb vizsgálatot. Korlátozott területeken érdemes lenne kipróbálni, mi történik a rendszer működtetése nélkül, és összehasonlítani az eredményeket. Emellett szerintem azt is meg kellene vizsgálni, hogy ugyanazzal a technológiával nem lehetne-e akár a csapadékképződést is segíteni ott, ahol erre valóban szükség van. A vizsgálatoknak ugyanakkor nem szabad megállniuk az országhatárnál. A légköri folyamatok nem ismerik a politikai határokat, ezért egy ilyen rendszer esetleges hatásait is csak regionális, a szomszédos országokra is kiterjedő monitoringgal lehetne felelősen értékelni. Ugyanez igaz a vízgazdálkodásra is. Magyarország felszíni és felszín alatti vízkészleteinek jelentős része határon túlról érkezik, ezért a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia a vízdiplomáciának és a szomszédos országokkal való együttműködésnek.
A NAK álláspontja ide kattintva olvasható.
Mit tart ma a legfontosabb feladatnak?
A víz megtartását. Ha ezen nem változtatunk, akkor teljesen mindegy, milyen növényt vetünk vagy milyen technológiát alkalmazunk. Víz nélkül nincs mezőgazdaság. A JÉGER körüli vita szerintem valójában erről szól: arról, hogy az Alföld vízháztartása kritikus állapotba került, és erre mielőbb átfogó választ kell adnunk úgy a gazdaságok, mint a Kormány szintjén is. Minden szereplőnek meg kell tennie a saját szintjén a lehető legtöbbet a közös cél elérése érdekében. A megoldáshoz elsőként nyilvános párbeszédre van szükség az érintettek között.
MezőHír Tudástár: JÉGER rendszer – Az országos jégkármérséklő rendszer célja a jégesők okozta károk mérséklése ezüst-jodid alkalmazásával, miközben működésének hosszú távú környezeti és meteorológiai hatásairól szakmai vita folyik. A rendszer értékeléséhez időjárási, vízgazdálkodási és környezeti adatokon alapuló, független, hosszú távú vizsgálatok és regionális összehasonlítások szükségesek.
