Az országos JÉGER jégkármérséklő rendszer működése az elmúlt hetekben ismét a gazdálkodók érdeklődésének középpontjába került. Miközben a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szerint a rendszer bizonyítottan csökkenti a jégkárokat, egyre több gazdálkodó és szakember fogalmaz meg kérdéseket a működésével, az alkalmazott technológiával és a hosszú távú környezeti hatásokkal kapcsolatban.
Komfár Imre szabadidejében az időjárással és a vízmegtartás kérdéseivel foglalkozik. Saját kutatásai és megfigyelései alapján úgy véli, hogy a rendszer nem ördögtől való, ugyanakkor jelenlegi formájában számos olyan kérdést vet fel, amelyek szerinte további vizsgálatot igényelnek. A beszélgetés során hangsúlyozta: nem a rendszer megszüntetését szorgalmazza, hanem annak átláthatóbb működtetését és szakmai finomhangolását.
Az interjúban elhangzó állítások Komfár Imre véleményét tükrözik.
Hogyan került kapcsolatba a JÉGER rendszerrel?
Nem hivatalból foglalkozom ezzel a témával, hanem a szabadidőmben. Régóta érdekel az időjárás és a vízmegtartás kérdése, de gazdálkodom is Kecskemét mellett, mindezeken keresztül találkoztam a jégkármérséklő rendszerrel. Ahogy egyre többet foglalkoztam vele, arra jutottam, hogy maga a jégelhárítás bizonyos mértékig hasznos lehet, ugyanakkor olyan mellékhatásai is lehetnek, amelyekkel jelenleg nem foglalkozunk kellő mélységben.
Ide kattintva részletesen is olvashat a rendszer működéséről!
(Fotó: Shutterstock.com / Horizont Média szerkesztés)
Ön szerint melyek ezek a mellékhatások?
Két nagy területet emelnék ki. Az egyik az alkalmazott ezüst-jodid környezeti viselkedése, a másik pedig az időjárási folyamatokra gyakorolt lehetséges hatása. Mindkettővel kapcsolatban úgy gondolom, hogy több vizsgálatra és nagyobb nyilvánosságra lenne szükség.
Kezdjük az ezüst-jodiddal. Miért tartja ezt problémásnak?
Az ezüst önmagában ismert sejtméreg. Természetesen ennek is megvan az a koncentrációja, ahol még nincs jelentős káros hatása, de szerintem éppen ezért különösen fontos lenne pontosan ismerni, hogy a rendszerből milyen mennyiség kerül ki a környezetbe, milyen formában, és hosszú távon mi történik vele. A jelenlegi vizsgálatok elsősorban azt nézik, hogy az ezüst-jodid milyen koncentrációban jelenik meg a talajban, pedig az ezüst határértéke csak ezen az adatlapon nem 0.000022 g/l. Én azonban úgy látom, hogy ennél összetettebb folyamatról van szó, egy elemzés nem elég. Az égés során nem kizárólag ezüst-jodid marad vissza, hanem más ezüsttartalmú részecskék is keletkezhetnek, – többek között fém ezüst is – amelyek viselkedését és környezeti sorsát szerintem külön is vizsgálni kellene.
Mire alapozza ezt?
A szakirodalomban több olyan adatot találtam, amely szerint egyes ezüstvegyületeknél már mikrogrammos nagyságrendben is kimutathatók biológiai hatások. Éppen ezért úgy gondolom, hogy nem elegendő kizárólag a jelenlegi hazai határértékekből kiindulni. Az is fontos lenne, hogy pontosan tudjuk, mennyi hatóanyag kerül ténylegesen a környezetbe és hogyan alakul át a kibocsátás után. Vagy akár az, hogyan hat többek között a zöldalga pusztulásra, növények rézhiányára.
A hivatalos, célzott vizsgálatok ugyanakkor nem mutattak ki jelentős környezeti terhelést.
Igen. Nem azt mondom, hogy ezek a vizsgálatok értéktelenek, hanem azt, hogy szerintem hiányosak. Nem látom például, hogy részletesen vizsgálták volna a hosszú távú hatását élő szervezetekre, de a fém ezüst lebegésének hatását sem vizsgálták külön.
A másik fő kritikája az időjárással kapcsolatos.
Igen. A saját megfigyeléseim alapján úgy látom, hogy bizonyos meteorológiai helyzetekben a rendszer befolyásolhatja a csapadék térbeli eloszlását. Nem azt állítom, hogy minden aszály vagy minden csapadékhiány emiatt alakul ki, de szerintem ezt a lehetőséget sem szabad kizárni. Gyakran azt tapasztalom a csapadéktérképeket nézve, hogy a határ menti térségekben jelentősebb csapadék hullik, míg az ország belső részein ennek egy része már hiányzik. Véleményem szerint ezt érdemes lenne részletes meteorológiai elemzésekkel megvizsgálni, összevetni a jégelhárítás térképeivel. Emellett úgy gondolom, hogy amikor egy területen egymást követően több a riasztás, de nem követi csapadék, akkor a kibocsátott részecskék egy része a légkörben maradhat napokon keresztül. Szerintem ezt a jelenséget is figyelembe kellene venni a rendszer működtetésénél. Ha valóban felhalmozódik valamennyi anyag, főleg fém ezüst, akkor a következő riasztásnál már nem ugyanarról a kiindulási állapotról beszélünk.
Említette a rendszer átláthatóságának fontosságát is
Ez szerintem kulcskérdés. Jó lenne, ha nyilvános lenne, hogy egy adott napon mely generátorok működtek, mennyi ideig üzemeltek, milyen meteorológiai helyzet indokolta a bekapcsolásukat, arányos-e és milyen mennyiségű hatóanyagot használtak fel. Ha ezek az adatok rendelkezésre állnának, sokkal tárgyszerűbb szakmai vita alakulhatna ki.
Ezek szerint nem a rendszer megszüntetését támogatja?
Nem. Ezt fontos tisztázni. Nem vagyok ellene a jégkármérséklésnek. Azt mondom, hogy a jelenlegi működésen lehetne javítani. A rakétás rendszert például ebből a szempontból kedvezőbbnek tartom, mert ott csak azt a felhőt kezelik, amelyik valóban veszélyt jelent, bár költségesebb. Ha pedig marad a talajgenerátoros megoldás, akkor azt sokkal differenciáltabban kellene működtetni.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Nem minden generátornak kellene egyszerre, azonos intenzitással működnie. A szélirány, a domborzat, az aktuális meteorológiai helyzet és a korábbi kibocsátások figyelembevételével fokozatos szabályozást lehetne kialakítani, növekvő és csökkenő óraszámú sávokat kialakítani. Ma már rendelkezésre állnak olyan informatikai és mesterségesintelligencia-alapú megoldások, amelyek ezt lehetővé tennék.
A rendszer használatának mérséklése megfelelő irány lenne?
Véleményem szerint ez nem valódi megoldás. Inkább kommunikációs lépésnek tartottam az ezzel kapcsolatos intézkedéseket a közelmúltban. Attól, hogy bizonyos riasztási szinteken nem működik a rendszer, még nem változik meg annak alapelve, finomhangolása. Én nem kisebb lefedettséget vagy ritkább működést javaslok, hanem intelligensebb szabályozást.
Ha egyetlen üzenetet fogalmazhatna meg a döntéshozóknak, mi lenne az?
Azt gondolom, hogy nem megszüntetni kell a rendszert, hanem újragondolni. Sokkal több adatot kellene nyilvánossá tenni, több független vizsgálatra lenne szükség, és a működtetésnél figyelembe kellene venni a meteorológiai sajátosságokat is. Meggyőződésem, hogy ezzel egyszerre lehetne megőrizni a jégkármérséklés előnyeit, miközben csökkenteni lehetne az esetleges nem kívánt hatásokat.
MezőHír Tudástár: JÉGER rendszer – A JÉGER rendszer országos jégkármérséklő hálózat, amely talajgenerátorokból a légkörbe juttatott ezüst-jodid-részecskékkel a jégszemek méretének csökkentését célozza, mérsékelve a jégeső okozta mezőgazdasági károkat. Működése és hatékonysága mellett időről időre szakmai vita folyik a környezeti hatásokról, az átláthatóságról és a rendszer továbbfejlesztésének lehetőségeiről.
