A tartós csapadékhiány és az egyre gyakoribb hőhullámok miatt az aszály mára a magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb kihívásává vált. Az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium szerint a védekezés egyik legegyszerűbb, mégis leghatékonyabb módja a talaj takarása és a benne lévő nedvesség megőrzése.
Nem a fekete föld a cél
Sok gazdálkodó számára a betakarítás után a tisztára művelt, fekete talaj jelenti a jól elvégzett munka jelképét. A klímaváltozás azonban új szemléletet követel. A szakemberek szerint ma már sokkal fontosabb, hogy a talaj minél tovább megőrizze a vizet, mérséklődjön a felmelegedése, és fennmaradjon az aktív talajélet. Ebben kulcsszerepe van a tarlónak és a növényi maradványoknak, amelyek természetes védőrétegként borítják a talajfelszínt.
A tarló most többet érhet, mint egy másodvetés
A Közös Agrárpolitika feltételességi rendszerének HMKÁ 6. előírása július 15. és szeptember 30. között minimális talajborítást ír elő az érintett gazdálkodók számára. Ennek többféleképpen is meg lehet felelni: őszi vetésű növény vetésével, másodvetéssel vagy a betakarítás után visszamaradó tarló meghagyásával. Az idei rendkívül száraz időjárásban a minisztérium szerint éppen a tarló fenntartása lehet az egyik legpraktikusabb megoldás. Egy learatott kalászos vagy repce tarlója jelentősen csökkenti a párolgási veszteséget, árnyékolja a talajt, és kedvezőbb feltételeket biztosít a talaj élőlényei számára.
Olcsóbb és biztosabb megoldás
A jelenlegi aszályos körülmények között a másodvetések és a takarónövények vetése sok helyen komoly kockázatot jelenthet. A száraz talajban ugyanis gyakran nincs elegendő nedvesség a megfelelő keléshez. Ilyen helyzetben a tarló meghagyása nemcsak egyszerűbb, hanem költséghatékonyabb megoldás is lehet, miközben teljesíti a támogatási feltételeket is.
A víz lesz a legfontosabb erőforrás
A minisztérium hangsúlyozza, hogy a jövő mezőgazdaságában a talaj vízmegtartó képessége lesz az egyik legfontosabb versenyképességi tényező. A cél nem csupán a talajban lévő nedvesség megőrzése, hanem az is, hogy a következő vegetációs időszakra minél több víz maradjon a rendszerben. A talajkímélő gazdálkodási módszerek ezért egyszerre szolgálják a termésbiztonságot, a természeti erőforrások védelmét és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást.
A jó gazda ma már vizet is termeszt
Az egyre szélsőségesebb időjárás mellett a gazdálkodás sikerét nemcsak a vetőmag vagy a technológia határozza meg, hanem az is, hogy mennyi vizet sikerül megőrizni a talajban. A következő évek egyik legfontosabb kérdése éppen az lesz, hogy a föld mennyire képes átvészelni az egyre hosszabb száraz időszakokat.
Forrás: kormany.hu
MezőHír Tudástár: talajtakarás – A talajtakarás olyan talajvédelmi eljárás, amelynek során növényi maradványok, tarló vagy takarónövény védi a talajfelszínt a kiszáradástól és az eróziótól. Csökkenti a párolgási veszteséget, mérsékli a talaj felmelegedését, javítja a vízmegtartó képességet, támogatja a talajéletet, és fontos szerepet játszik az aszályhoz való alkalmazkodásban és a fenntartható növénytermesztésben.
