A kertészetben ma már nincs „átlagos év”. Van késői fagy, hőstressz, hektikus virágzás, munkaerőhiány, közben pedig ott a kérdés: hogyan lehet mindezek mellett kiszámítható, piacképes meggytermést előállítani? Erre kereste a választ a KITE Zrt. „A jövő meggyültetvénye” című kertészeti bemutatója június 24-én, a derecskei kertészeti telephelyen.
A rendezvény szakmai súlyát jól mutatta, hogy nemcsak előadások hangzottak el a klímaváltozásról, a fajtahasználatról, a digitalizációról és a gépesítésről, hanem a résztvevők az ültetvényben is megnézhették, hogyan néz ki a gyakorlatban az intenzív meggytermesztés.
A meggy nem vár: aki késik, termést veszít
A bemutató egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a korszerű meggytermesztés ma már nem pusztán fajtakérdés. Legalább ennyire számít a művelési rendszer, a sortávolság, a koronaforma, a növényvédelem, az öntözés, a fagyvédelem és az, hogy a termelő mennyire tud gyorsan reagálni az évjárati szélsőségekre. A szakmai bejáráson több fajta teljesítményéről is szó esett. A résztvevők hallhatták, hogy az egyes fajták között évjárattól függően jelentős különbség lehet, ezért a fajtakombináció kulcskérdés. Ahogy a bemutatón elhangzott: „Általában van 10% különbség, hol a Petri, hol az Éva javára.” A megoldás nem feltétlenül az, hogy egyetlen fajtára tesz fel mindent a termelő, hanem az, hogy tudatosan épít több lábra. Ez különösen akkor fontos, amikor a virágzáskori időjárás már önmagában képes eldönteni egy év gazdasági eredményét. A rendezvényen elhangzott gondolat szerint, ha két fajta 50–50 százalékban van jelen az ültetvényben, az évjárathatás csökkenthető. Harmadik fajta bevonásával ez a kockázat tovább mérsékelhető.
A 6 tonnás országos átlag fájdalmasan kevés
A nap egyik legütősebb szakmai mondata a terméspotenciál és a valóság közötti különbségről szólt. A fajtákban ugyanis jóval több van, mint amit a magyar átlagtermés mutat.
A bemutatón elhangzott: „Az Éva és a Petri genetikai termőképességi potenciálja 20 éves távlatban eléri a 25–30 tonnát hektáronként.” Ez önmagában figyelemre méltó adat, de még beszédesebb, ha mellé tesszük a hazai átlagot. „Jelenleg Magyarországon 6 tonna az átlagos terméshozam” – hangzott el a szakmai értékelésben. Ez a különbség nem apró technológiai rés, hanem szakadék. A kérdés tehát nem az, hogy van-e genetikai potenciál a meggyben. Van. A kérdés az, hogy a termelő képes-e ezt a potenciált technológiával, tudással, időzítéssel és beruházással ténylegesen kihasználni.
A gépi betakarítás már nem jövőkép, hanem kényszer
A munkaerőhelyzet miatt a meggytermesztésben egyre kevésbé lehet romantikusan beszélni a kézi szedésről. A gépi betakarítás nem extra kényelmi megoldás, hanem sok gazdaság számára túlélési feltétel. A bemutatón külön hangsúlyt kapott, hogy az újabb fajták és művelési rendszerek betakarítási szempontból is értékelendők. Az egyik fontos megállapítás az volt, hogy a többfajtás rendszer nem feltétlenül borítja fel a betakarítás menetét. Vagyis a fajtakockázat csökkentése és a gépesíthetőség nem egymást kizáró szempont. Ez azért lényeges, mert a következő években várhatóan azok a meggyültetvények maradnak versenyben, amelyek nemcsak sokat teremnek, hanem jól szervezhetően, gyorsan és megfelelő minőségben takaríthatók be.
A klímaváltozás nem elmélet, hanem napi üzemi gond
A programban külön előadás foglalkozott a késői fagyokkal és a hőségnapokkal. Ez nem véletlen: a kertészetben a klímaváltozás nem távoli kockázat, hanem már most termelési tényező. A virágzás idején érkező fagy, a nyári hőstressz vagy a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás közvetlenül érinti a termést, a méretet, a minőséget és végső soron a gazdaság eredményét. Éppen ezért az intenzív meggyültetvény nem csak sűrűbb ültetést vagy modern fajtahasználatot jelent. A jövő ültetvénye olyan rendszer, amelyben a termelőnek adatokra, gyors döntésekre, jól megválasztott fajtákra és megfelelő technológiai háttérre van szüksége.
MezőHír Tudástár: intenzív ültetvény – Olyan korszerű gyümölcsültetvény, amelyet nagyobb tőszámmal, tudatos fajtaválasztással, korszerű művelési rendszerrel és magas szintű technológiai háttérrel alakítanak ki. Célja a terméshozam, a minőség és a gazdaságosság javítása, miközben a gépi betakarítást, a hatékony növényvédelmet és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást is támogatja.
