A Feltételesség HMKÁ 7 előírása első ránézésre egyszerűnek tűnik: vetésváltás vagy növénydiverzifikáció kell a szántón. A gyakorlatban viszont van egy pont, ahol újra és újra megakadnak a termelők: mikor él a mentesség, és mikor jön mégis a tiltás az önmaga után nem termeszthető növényeknél?
A rövid válasz: attól még, hogy valaki bizonyos esetekben mentesül a vetésváltás vagy diverzifikáció alól, nem biztos, hogy szabadon vethet napraforgót napraforgó után vagy repcét repce után.
Nem minden mentesség jelent teljes szabadságot
A 16/2024. (IV. 9.) AM rendelet HMKÁ 7 szabálya szerint a mezőgazdasági termelőnek a teljes szántóterületen gondoskodnia kell éves vetésváltásról vagy növénytermesztés-diverzifikációról, a meghatározott kivételekkel.
Csakhogy van egy külön szabály azokra a növényekre, amelyek önmaguk után nem vethetők. Ide tartozik a:
- burgonya
- napraforgó
- káposztarepce
- szójabab
- cukorrépa
- olajtök
- dinnye
Ez a korlátozás akkor is előjöhet, ha a gazdálkodó egyébként a rugalmassági szabályok alapján teljesíti a HMKÁ 7-et, vagy akár 10 hektár alatti szántóval rendelkezik.
A legtöbb félreértés itt indul: mit jelent a mentesség?
Két fontos küszöb van. Az egyik, hogy ha a termelő az egységes kérelemben bejelentett területe alapján legfeljebb 10 hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik, akkor a feltételességi ellenőrzésre és jogkövetkezményekre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni. A másik, hogy 2026-tól legfeljebb 30 hektár mezőgazdasági területig a HMKÁ 7 előírás tekintetében szintén nem kell alkalmazni az ellenőrzésre és jogkövetkezményekre vonatkozó szabályokat. A kulcsszó itt nem a szántó, hanem a mezőgazdasági terület összesen. Ez az a rész, amit sokan elsőre benéznek.
A 9 hektáros szántó még nem biztos, hogy megment
Nézzük a tipikus csapdát. Ha egy gazdálkodónak összesen 30 hektár mezőgazdasági területe van, de ebből csak 9 hektár a szántó, akkor papíron mentesül a HMKÁ 7 ellenőrzése és szankciói alól. Vagyis az önmaga után nem vethető növények szabálya ugyan elvileg vonatkozna rá, de ellenőrzés és jogkövetkezmény híján ennek betartása gyakorlatilag a saját döntésén múlik.
Ez az a pont, ahol sokan legyintenek. Csakhogy agronómiai oldalról ettől még nem lesz jó ötlet ugyanazt a kultúrát újra ugyanoda tenni.
31 hektárnál már megváltozik a játék
Amint a teljes mezőgazdasági terület 31 hektárra nő, a mentesség eltűnik. Innentől már nem lehet arra hivatkozni, hogy a HMKÁ 7 nem számít.
Ha ebben az esetben a szántó továbbra is csak 9 hektár, akkor ugyan vetésváltást vagy diverzifikációt még nem feltétlenül kell teljesíteni, de az önmaga után nem vethető növények tilalma már igenis él.
Magyarul: 31 hektár összterületnél a 9 hektár szántó már nem búvóhely. Ha ott napraforgó van, azt nem lehet csak úgy újra napraforgóval követni.
11 hektár szántónál jön az igazi választás
Ha a gazdálkodó összes mezőgazdasági területe 31 hektár, ebből pedig 11 hektár a szántó, akkor már választania kell: vetésváltással vagy növénydiverzifikációval teljesíti a HMKÁ 7-et. És itt jön a döntő különbség. Ha a gazda vetésváltással akar megfelelni, akkor rá vonatkozik az önmaga után nem termeszthető növények korlátozása is. Ha viszont növénydiverzifikációval teljesíti a szabályt, akkor ebben a példában ez a konkrét korlátozás nem ugyanúgy jelenik meg. Vagyis nem mindegy, melyik utat választja a termelő. Ugyanarra a területre, ugyanazzal a gazdaságmérettel egészen más szabályozási helyzet állhat elő attól függően, hogy vetésváltásban vagy diverzifikációban gondolkodik.
Nem adminisztrációs apróság, hanem komoly tervezési kérdés
Sokan még mindig úgy kezelik a HMKÁ 7-et, mint egy kipipálandó papírmunkát. Pedig ez egyre kevésbé adminisztratív kérdés, és egyre inkább gazdaságtervezési ügy. Már a vetésterv készítésénél tudni kell, hogy a gazdaság összterülete melyik kategóriába esik, mekkora a szántó, és a termelő melyik teljesítési módot választja. Ha ez utólag derül ki, abból könnyen lehet rossz vetésszerkezet vagy támogatási kockázat.
A legveszélyesebb mondat: „ránk ez úgysem vonatkozik”
A gyakorlatban pont azok a helyzetek a legveszélyesebbek, amelyek első ránézésre mentesnek tűnnek. A gazda lát egy 10 vagy 30 hektáros határt, és azt hiszi, onnantól minden egyszerű. Közben a szabály finomabban működik: mást jelent a mentesség az ellenőrzés alól, mást a tényleges előírás, és mást az, hogy egy adott növény újra kerülhet-e ugyanarra a táblára.
Ezért a kérdés nem az, hogy van-e mentesség, hanem az, hogy pontosan mire van mentesség.
Forrás: NAK
MezőHír Tudástár: vetésváltás – a szántóföldi növénytermesztés alapelve, amely meghatározza, hogy ugyanazon területen milyen sorrendben követhetik egymást a kultúrák; célja a talajállapot, a tápanyag-gazdálkodás és a növényegészség megőrzése, miközben egyes növényeknél jogszabály vagy agronómiai ok miatt tilos az önmaga utáni termesztés.
