A kora tavaszi növényvédelem egyik legfontosabb feladata most nem a permetező indítása, hanem a pontos állapotfelmérés. A talajlakó kártevők ugyanis sokáig láthatatlanul dolgoznak: mire a vetés foltos kelése, a ritkuló állomány vagy a visszafordíthatatlan gyökérkárosodás láthatóvá válik, a termés egy része már elveszett. A legnagyobb kockázatot szántóföldön továbbra is a drótférgek, a pajorok és a mocskospajor jelentik, miközben a hatékony védekezési lehetőségek köre az utóbbi években szűkült.
Rejtve indul a kártétel
Éppen ezért tavasszal a rutin kevés. Ahogy az agraragazat.hu cikkéből is kiderül, veszélyes táblákon vetés vagy korai fejlődési stádium előtt indokolt a célzott felmérés: csapdázással, talajmintás vizsgálattal, a táblaszélek és a korábban fertőzött foltok külön ellenőrzésével. A drótféreg különösen alattomos, mert több évig fejlődik a talajban és ha egy területen egyszer már gondot okozott, a következő szezonban is komoly figyelmet érdemel. A mocskospajor esetében a gyomos, virágzó vagy bedolgozatlan zöldítőállományok külön kockázatot hordoznak, mert kedvező tojásrakó és búvóhelyet adhatnak a kártevőnek. A gazdasági kárküszöb is fontos támpont: pajoroknál 5 egyed négyzetméterenként, drótférgeknél 3–4, mocskospajornál 2 lárva, gabonafutrinka esetében pedig 2 lárva felett már indokolt lehet a beavatkozás.
A megelőzés többet ér, mint a kapkodás
A megelőzés súlya ezért felértékelődik. A vetésváltás, a gyommentesen tartott tábla, a jól időzített talajmunka és a kockázatos elővetemények kerülése sok esetben többet ér, mint a későn meghozott kémiai beavatkozás. A védekezésben a csávázásnak is lehet szerepe, de ennek lehetősége ma már erősen szabályozott, ráadásul növényvédelmi kezelésnek minősül, ezért dokumentálása kötelező. A készítményválasztásnál pedig már nem elég a megszokás: a Nébih adatbázisában minden esetben az aktuális engedélyokirat az irányadó, mert a felhasználható hatóanyagok és korlátozások köre folyamatosan változik. A gyakorlatban többnyire piretroid hatóanyagok jöhetnek szóba, míg a bagolylepke lárvái ellen biológiai megoldásként fonálféregtartalmú készítmény is alkalmazható. A drótférgek ellen inszekticidmentes kiegészítő lehetőségként a keresztesvirágú növények talajba forgatása is ismert, mivel lebomlásuk során a kártevő számára kedvezőtlen anyagok szabadulnak fel.
Kalászosban is most kell résen lenni
Közben az őszi vetésű kalászosokban egy másik front is gyorsan megnyílhat. Az enyhébb telelés és a vegetáció indulása kedvez a vetésfehérítők felszaporodásának. Az imágók és különösen a lárvák a levelek zöld szövetét rágják le, jellegzetes „hámozgató” tünetet hagyva maguk után. A gond nem esztétikai: a zászlóslevél sérülése már közvetlenül a termésképzés hatékonyságát rontja, és kutatások szerint még viszonylag mérsékelt levélveszteség is számottevő terméskiesést okozhat. Árpában ez akár 30–40 százalékos, búzában 5–10 százalékos veszteséget is jelenthet. A leggyakrabban a veresnyakú árpabogár jelenik meg, de más Oulema-fajokkal is számolni kell.
Jó időzítés nélkül nincs hatékony védelem
A vetésfehérítők ellen ezért a jó időzítés dönt. Szakmai ajánlás szerint az első kezelés az imágók tömeges betelepedéséhez igazítható; ha a tábla szélén 1 négyzetméteren 8-nál több bogár található, a védekezés indokolt. A lárvák elleni beavatkozás ideje pedig akkor jön el, amikor a felső levelek mintegy 20 százalékán már megjelenik a jellegzetes hámozgatás. A fajtaválasztás sem mellékes: a szőrözöttebb levelű fajták kevésbé kedveznek a kártevőnek. A gyakorlatban a vetésfehérítők elleni kezelés sok esetben egy menetben történik a levéltetvek elleni védekezéssel, de a készítmény megválasztását mindig a tényleges kártevőnyomáshoz és az engedélyezett hatóanyagkörhöz kell igazítani.
A termést most lehet megvédeni
A tavaszi növényvédelem tanulsága idén is ugyanaz: nem akkor kell reagálni, amikor már látványos a baj, hanem akkor, amikor a felmérés még lehetőséget ad a gazdaságos döntésre. Aki most időt szán a táblák alapos átnézésére, az nem költséget vállal, hanem termést ment.
MezőHír Tudástár: tavaszi növényvédelem – a korai szezonban végzett, felmérésre alapozott növényvédelmi gyakorlat, amely a talajlakó kártevők és a vetésfehérítők egyedsűrűségének, kárküszöbének és fejlődési állapotának vizsgálatára épít, hogy a beavatkozás időzítése okszerű, dokumentálható és termésvédelmi szempontból megalapozott legyen.
