Az őszi vetések csaknem 10 százalékkal több földet foglalnak el 2025/26 telén, mint egy évvel ezelőtt. Vajon mi lesz a többin? A délkeleti országrész kezd kifogyni az ötletekből.
A mezőgazdasági munkákat összegző, novemberi AKI-jelentés szerint búzából 7,8, durumból 35,5 százalékkal(!) nőtt a vetésterület hazánkban. Előbbi az egymillió, utóbbi az 50 ezer hektárt közelíti. Az árpa területe megint visszaugrott 300 ezer hektár fölé (+13%), ilyen eddig csak kétszer fordult elő: 2022-ben és 2023ban. Ennek oka, hogy a takarmánygabonák igen jó piacnak örvendenek a kukoricahiányos években (a tritikálé is növekedett 9,7%-kal), másrészt sok gazdaságnak választása sincs a tavasszal vethető növénypaletta beszűkülése miatt. Ahol még kockázatmentesen termeszthető a repce, ott a növény piaci ára motiválta a vetést, és 11 százalékkal 153 ezer hektárra javult az egyébként nagyon lecsökkent termőterülete. Mindent egybevetve az őszi vetések csaknem 10 százalékkal több földet foglalnak el 2025/26 telén, mint egy évvel ezelőtt. Mi lesz vajon a többin?
Az esős térségekben is csökken a kukoricaterület
Borsod vármegye az időjárás szempontjából a szerencsés térségek közé tartozik. Itt így összegez az elért gazdálkodó: „A környékünkön sok a búza és a repcevetés is, és most az utóbbi is kifogástalanul sikerült. A kukorica területe a mi térségünkben is csökken, bár akik 8 tonnát arattak – és ilyenek is vannak –, azok továbbra is bíznak benne. Idén a többség szárítás nélkül, nedvesen értékesítette a magot, ami jövedelmező döntésnek bizonyult. Az értékesítés ideális időpontját és az eladható mennyiségét viszont egyre nehezebb belőni. Az árak a július–augusztusi aszályban szoktak emelkedésnek indulni, de ekkor még nem látjuk, hogy mennyit köthetünk le a bizonytalan termésből. Elképzelhető, hogy a napraforgó területe nőni fog, de már kevés a mozgástere. Szójából ez a második év, amikor nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Én jövőre nem is vetek.”
(fotó: Horizont Média)
Győr környékén nem látják okát, hogy érdemi változtatásokat tegyenek a vetésforgóban, de a területek nagyobb részét az őszi vetések fedik le. A maradék földeken egy kis napraforgó, kukorica és esetleg egy alternatív növény kap majd helyet. „A len, a köles, a fénymag esetében nem látom kiforrottnak a gyomirtási technológiát, ha viszont vetőmagcélra olajretket vagy mustárt vetek, azt megehetik a bolhák. Utóbbi növények mellett szól, hogy ismerem a technológiájukat, és jó a piacuk. Egyelőre várok valami impulzust a döntéshez, és a terület 10 százalékáról az utolsó pillanatban határozok.”
Baranya vármegyében egy közepes méretű gazdaság vezetőjét értük el, aki öt éve már sem napraforgót, sem repcét nem vet, mivel az olajnövények közül a szójára hegyezte ki a tevékenységét. A cirokkal még nem próbálkozott, az őszi mákkal viszont kacérkodott, de végül túl kockázatosnak érezte a piacát. Ehhez képest a madáreledel-piac nem ijesztette el, sőt, a legjobb tapasztalatai ebben a szegmensben vannak. A lenmagból 100 hektár átlagában 2 tonnát aratott, míg a kölesből ugyanekkora területről 3 tonnát. A lenmag termesztése, gyomirtása a bonyolultabb, de ennek tonnáját 240 ezer forintért vásárolták fel, míg az egyszerűbb technológiájú kölesért 135 ezret fizettek. „A kölest különösen szeretem. A késői vetés miatt alig van gyomproblémája, és nagyon kis költséggel termeszthető. Egyébként mindkét növény alkalmas humán élelmezésre is. A lent leginkább olajjá préselve lenne jó piacra dobni, akkor még nagyobb lenne az értéke…” – tépelődik a gazdaságvezető. A szója mellett továbbra is kitart, az ősziek közül pedig csak búzát vetett.
„Mi nem merünk belevágni semmilyen új kultúrába, sem a durummal, sem a cirokkal, sem a lenmaggal nem kísérletezünk. A bejáratott növényeket visszük tovább” – hangzik el Tolna vármegyében. A térség szerencsésnek mondhatja magát: júliusban bőséges esők érkeztek ide, így a tavaszi vetésű kultúrák jó kondícióban futottak neki a nyár legmelegebb részének. „A környékünkön mindenkinek jó termése volt idén, nálunk például 9 tonnás átlagot adtak a kukoricák, és 3,9 tonnával zárt a napraforgó. A titkunk a lehető legkevesebb tavaszi talajbolygatás direktvetéssel és a gondos növényápolás. Jövőre mégis megfelezzük a kukorica területét, a napraforgóét pedig megtartjuk, és hároméves forgóra térünk át vele. Szóját négy éve nem vetünk, az őszi kalászosokból került most több a földbe. Utóbbiakra sajnos most nincs piaci érdeklődés, a raktáraink tele vannak. Még a tavalyi zab is a nyakunkon van.”
A szója dilemmája
Az utóbbi két évben a szója hozamai elmaradtak a napraforgóétól, az ára pedig 2023-ban és idén szakadt el nagyon a rivális olajnövényétől: 2023-ban pozitív irányban, idén negatív irányban. Mivel az árcsökkenés most gyenge terméssel párosult, sok termelő csalódásának ad hangot. Egy-egy év rosszabb eredménye jellemzően befolyásolja a következő évi vetési kedvet. 2024-ben 112 ezer hektárral történelmi magasságokba ért a növény termőterülete hazánkban, majd a rosszabb termést követően 79 ezer hektárra csökkent. Ha az elmúlt hat, extrém időjárású év átlagát tekintjük, akkor a napraforgó egy mázsával többet termett és tonnánként 3 ezer forinttal több bevételt hozott, mint a szója. Vajon alapozhat egy termelő erre, vagy az árak ugrálása tovább folytatódik?
Bene Zoltán a Karintia Kft.-től úgy látja, a szójának nincs semmi szégyenkezni valója a napraforgó mellett, hiszen hat évből háromszor a szója termésátlaga és ára volt a jobb. Hosszú távon pedig egyéb szempontokat is figyelembe kell vennie annak, aki nem a pillanatnyi impulzusok alapján, hanem stratégiai megfontolásból dönt. „Múltbéli árakkal nem lehet egy jövőbeli versenyt megnyerni! Nem tudhatjuk, hogy Romániában, Bulgáriában hogyan sikerül a napraforgótermés 2026-ban” – int a piac szeszélyeire a cégvezető. Az idei év termelési kihívásaira visszatekintve az alábbiakat emeli ki Bene Zoltán:
1. A 2025. évi vetőmag minősége átlag alatti volt az előző évi időjárási kihívások miatt.
2. A májusi fagy kiemelte a szaporítóanyagokban rejlő különbségeket. A végeredmény sok esetben egy hiányosan kelt és erősen gyomosodó tábla lett. Ez a terméseredményekre is rányomta bélyegét.
3. A nyári aszály is próbára tette a növényeket, ami a kevésbé jó termő helyeken termésdepresszióval járt, kiemelve a fajták közti különbségeket.
4. Bár a szója túltermelésétől nem kell félni, de most a termény értékesítése során is akadtak nehézségek, amiben segítséget jelenthetett egy piacismerettel bíró partner.
A Karintia Kft. azt vallja, hogy nem elég nagy tudású genetikákkal a piacra lépni. A vetőmag minősége jelentősen, akár 50 százalékban is képes meghatározni a termelés végeredményét. Ezért ezen a téren nem érdemes kompromisszumot kötni. „Ezt igazolta 2025-ös év szezonja is. A szárazságtűrőbb genetika és a minőségi szaporítóanyag együtt alapozza meg a növény teljesítményét” – mondja Bene Zoltán, aki elmozdulást lát a termelői preferenciákban. „A gazdálkodók nagyobb biztonságra vágynak a betakarítás során, ezért számos termőhelyen egyre rövidebb tenyészidejű, szárazságtűrőbb, mégis magas terméspotenciálú genetikát keresnek. Ez komoly kihívás a nemesítőink számára, de jó úton járnak, amit igazol az a tény, hogy a Mauthner cégcsoporthoz tartozó nemesítőházunk Európa élére került. A termelők díjazzák a nagy tudású genetikákat és a prémium vetőmag minőséget” – emeli ki a szójaspecialista.
A növény vetésforgóban betöltött szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni, de ezzel a gyakorlati tapasztalatok alapján a termelők is tisztában vannak: míg a napraforgó kizsarolja, addig a szója gazdagítja a talajt, és növeli a következő kultúra hozamát. Emellett a szója jövedelmezőségét növeli a termeléshez kötött támogatás – amit a grafikonon is szemléltettünk –, bár idén a két olajnövény ezzel együtt is közel került egymáshoz. Hat évet tekintve a szója teljes bevételi előnye a napraforgóval szemben bő 70 ezer forint tonnánként, de ha a termelők csak egyetlen évet tekintenek, akkor jövőre 10-20 százalékkal csökkenhet a szója vetésterülete. Most dől el, vajon hányan képesek hosszú távon, egy stratégia menetén gondolkodni.
Kalászosok, napraforgó, kiskultúrák, ugar
Bárhogy is alakul a támogatási rendszer, a szója a következő pénzügyi ciklusban is számíthat a plusz forrásra, hiszen egy pótolhatatlan növényi fehérjeforrás, amiből Európa erőteljesen importra szorul. „Összeurópai érdek a szója vetésterületének a növelése. Mi abban vagyunk partnerek, hogy talajmonitoring és szójamonitoring program keretében műszeres mérésekkel, évjáratfüggetlenül kiváló vetőmaggal és terménypiaci támogatással segítsük a termelőket a hosszútávú céljaik elérésében.”
Míg a nedvesebb régiókban továbbra is széles a növénypaletta, és inkább csak aránybeli elmozdulásokat látunk, addig a szárazabb térségekben a végletekig szűkültek a választási lehetőségek. A Jászságból például azt halljuk, hogy jobb híján az őszi kalászosok területét növelték meg, ezen belül is az árpáét. A tavaszi terület 90 százalékán pedig napraforgó lesz.
„A kukoricát el kell felejteni, és a szójával sem foglalkozunk” – szögezi le egy gazdálkodó Bács-Kiskun vármegye déli részén is. Azt mondja, nála a kalászos gabona és napraforgó adja meg a termelés gerincét, a kalászosokon belül pedig a durummal foglalkoznak egyre nagyobb arányban, mivel azt a bosnyákok és a szerbek is szeretik, jó áron vásárolják. A kukorica területe nála a harmadára csökken jövőre, mivel idén csak 3 mázsát termett a tavalyi – egyébként sem sok –3 tonna után. Egy másik gazdálkodó a térségben azt mondja, bár gyengén muzsikált idén a szemescirok, de a kukorica sem jobban. Ezért szerinte tartani tudja a területi arányát a szemes- és a silócirok is. A napraforgó vetésterülete tovább fog növekedni, ezen belül is a magas olajsavas (HO) hibrideknek kedveznek az árviszonyok. A növekedés a kukorica és a szója rovására valósulhat meg. Az újabban „divatba jött” kultúrák közül már a mákot sem érzi erősnek. „Ez az aszályos ősz megtizedelte a mákvetéseket, nagy elkeseredést látok a kollégák körében…”A körkérdés során elérünk egy máktermesztőt is, aki megerősíti: rezeg a léc a mákvetések felett. „Annyi mindennel próbálkoztunk már, eddig úgy tűnt, a kommersz növényeken kívül a mákhoz értünk a leginkább. Most azonban aggódom. Lesznek kudarcos tábláim tavaszra, azokba napraforgót vetek. Egyebekben őszi kalászosokból és ugarból áll a vetéstervem.” Magyarán búza, árpa és mák foglalja el szinte a teljes területet, tavasszal még a napraforgó is csak a kipusztuló mák helyét töltheti be.
„Akinek van állata – mint nekünk is – annak muszáj takarmánynövényeket termelnie, de ezt is igyekszünk őszi vetésekkel megoldani” – avat be a terveibe egy Békés vármegyei gazdaság vezetője. Ők a szemeskukoricát és a szemescirkot kiiktatják a vetésforgóból, helyette silócirok és őszi takarmánynövények maradnak a tejelő marháknak. A kalászos területek felét csak a szenázsnak való bükkönyös, árpás, rozsos, búzás, őszi borsós vetések foglalják el. Tavaszra a silócirkon kívül csak a napraforgó és az olajlen vetése marad. Utóbbi már az üzem területeinek13 százalékát fedi. A napraforgó jövedelmezősége meg sem közelíti a lenét – vélekedik a gazdaságvezető. „Van, aki fénymaggal próbálkozik a térségünkben, de ehhez a növényhez is kell egy stabil felvásárló. Aki pedig öntözni tud, az inkább a zöldségek felé mozdul el, például spenótot vet. De lassan elfogynak az ötleteink. Eddig az állati termékek ára kihúzott minket a bajból, most viszont a sertés után a tej piaca is megroppant. Ha nem hullik elég csapadék január–februárban, akkor még az is elképzelhető, hogy tavasszal nem vetünk. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna, de a számok világosak: most a támogatások és a földbérleti díj kiegyenlítik egymást, ha csak egyszer is megtárcsázzuk a földet, azzal veszítünk. Itt aszályban csak ugaroltatni szabad.”
Gönczi Krisztina
MezőHír Tudástár: Ugaroltatás – Az ugaroltatás a termőföld tudatos, átmeneti pihentetése, amikor a gazdálkodó egy adott területet egy szezonra nem vet be, vagy csak minimális fenntartó művelést végez rajta. Célja lehet a költségek visszafogása, a talaj vízkészletének és szerkezetének megóvása, valamint a gyom- és kártevőnyomás kezelése a következő kultúra sikeréért. Aszályos térségekben az ugaroltatás gazdasági döntéssé is válhat, ha a tavaszi vetés várható kockázata és költsége meghaladja a várható bevételt.
