Gazdák alapították, gazdák irányítják
Bói János, a Limagrain Hungária Kft. cégvezetője a pályája ívéről, a gazdák által alapított tulajdonosi modell előnyeiről, és a hazai vetőmagpiac aktuális helyzetéről beszélt. Megtudtuk a beszélgetés során azt is, mi az, amit örömmel vett át a multinacionális cégek gyakorlatából, és mi az, amiben a Limagrain-modellt tartja inkább sikeresnek.
(Fotó: Limagrain Hungária Kft.)
A rendszerváltás nem tette könnyűvé az elhelyezkedést
– Hogyan talált rá a mezőgazdaságra, és mik voltak a pályája első állomásai?
– Falun nőttem fel, később Pallagra jártam mezőgazdasági középiskolába, onnan pedig egyenes út vezetett a Debreceni Agrártudományi Egyetemre. Az államvizsga után ott is maradtam tanítani – nem azért, mert eleve tanári hivatást éreztem, inkább kényszerpálya volt ez a rendszerváltás idején. Korábban minden agrármérnökre jutott 5–6 állás, amikor viszont én végeztem, gyakorlatilag üresen maradt a hirdetőfal. Különböző projekteket próbáltak keresni a végzősöknek, így a „Vezetés és munkaszervezés” tanszéken előbb tanszéki mérnöki, majd tanársegédi lehetőség adódott számomra.
Később a KITE Zrt.-nél John Deere marketingmenedzserként dolgoztam körülbelül két-két és fél évig, onnan kerültem a Monsanto Hungária Kft.-hez. Területi képviselőként kezdtem, majd régióvezető lettem – a régiók az évek során változtak, volt, hogy három-négy megyét fedtünk le, később nagyjából a „fél országot”. Amikor a Bayer felvásárolta a Monsantót, megbízott kereskedelmi vezetőként dolgoztam, később pályáztatás útján kaptam meg ugyanezt a pozíciót – négy évig töltöttem be. Ezután találtuk meg egymást a Limagrain hazai csapatával.
– Miben más a Limagrain, mint egy klasszikus multinacionális vállalat?
– Például a tulajdonosi szerkezetben. A szlogenje is jelzi: a gazdák alapították, a gazdák irányítják. Idén 60 éves a cég; kb. 1300 termelő hozta létre, és azóta a világ negyedik legnagyobb vetőmagvállalatává nőtte ki magát. Hosszú utat tettünk meg 1965 óta! Ma, közel 9500 alkalmazottunk és 1300 gazdatagunk van, bevételünk pedig meghaladja a 2,5 milliárd eurót.
Ennek van egy nagyon emberi oldala, hisz érződik, hogy termelők vannak a háttérben. Nem minden áron akarnak pénzt kivenni a cégből, és ciklusokban gondolkodnak. Van, amikor egy növény jobban megy, más kevésbé – ennek megfelelően alakulnak a tervszámok. Ambiciózus célok itt is vannak, de a megközelítés humánusabb a legtöbb multinál.
– Melyek a fő növénykultúrák a portfólióban, és miben erősek Magyarországon?
– Több növénykultúrával foglalkozunk; vannak saját nemesítési bázisaink, de licencelünk és kooperálunk is. A fő profil a napraforgó, a repce és a kukorica, de Magyarországon a kalászosokban is jelen vagyunk. A napraforgóterületen meghatározó szereplők vagyunk – nagyjából a harmadik hely környékén –, repcefronton Európa-szinten piacvezetők, itthon pedig az első-második helyen mozgunk, piacrészt tekintve. Kukoricában 5–10% körüli a részesedésünk, de silókukoricában különösen erős a Limagrain portfóliója.
A hozzá kapcsolódó technológiai és K+F háttér Nyugat-Európában is komoly eredményeket hoz. A beltartalmi értékek miatt a tejelő állattartóknak különösen érdemes velünk dolgozni. Egyébként a kukoricánál létrehoztunk egy Danubia márkát is, kifejezetten magyar nemesítési háttérrel. A közép-korai és közép-késői kukorica nemesítési programokat a magyar nemesítő állomásunkon dolgozó magyar kollégáink vezetik. A fő fókusz az aszálytűrés, az évjárat-stabilitás és a termőképesség hármasára épül.
Piac és kulcskultúrák
– Hogyan néz ki most a hazai vetőmagpiac a fő kultúrákban, és milyenek voltak a Limagrain eredményei?
– A tavalyi nehézségek – árak, logisztika – mindenkit megviseltek; igyekeztünk segíteni a termelőknek, és összességében sikerült is jól kezelnünk a helyzetet. A kukorica vetésterülete idén kevesebb, mint 800 ezer hektár, ebben körülbelül 50 ezer hektár silókukorica is benne van. Több helyen tényleg megkérdőjeleződött a kukorica jövedelmezősége: tartósan alacsony árak mellett, helyenként egy tonna alatti betakarítási eredményekkel nem tartható fenn a modell.
Napraforgóban közben nő a terület, de a vetésforgó három-négyéves szabályát sokan már nem tartják. A szója időnként feljön, a cirokfélék is előtérbe kerülnek a beszélgetésekben, de országos szinten ezek még nem váltották ki érdemben a hagyományos kultúrákat – lokálisan lehetnek sikerek, persze. A terményárak nem szakadtak el felfelé a tavalyi szintektől; nagyon remélem, hogy itt lesz némi elmozdulás. Repcében most nagyjából 150 ezer hektár lehet a vetett terület – korábban volt már 180 ezer felett is –, idén az aszály miatt sajnos sok biztosítói kárigény érkezett.
Mi értékesítésben alapvetően a kereskedői hálózattal dolgozunk: mi járunk ki a végfelhasználókhoz, kollégáink tartják velük a kapcsolatot, de az eladás a forgalmazókon keresztül történik. Direkt értékesítés nálunk csak minimálisan van. A cég életében a legfontosabb továbbra is a kukorica, a volumen miatt, ugyanakkor profittermelésben a napraforgó viszi a prímet, a repce is kulcsfontosságú, a kalászosok kisebb szeletet képviselnek.
– A nemesítésben és a szervezeti működésben merre tartanak?
– A szárazságtűrés kiemelt prioritás, de silókukoricában a beltartalom a fókusz: emészthető rost, energiahozam –egyszerűen szólva az a fontos, hogy mennyi tejet lehet „kihozni” egy adott takarmányból. Ennek a silókukorica kutatási programnak az egyik legfontosabb hozadéka, hogy a kukoricában sikerült a lignin mint rostalkotó és egyes rostfrakciók közötti kötéseket gyengíteni így lehetővé téve a magasabb, jobb rost emészthetőséget. Ezáltal a napi takarmányadag adott kukorica szilázs részéből, mint a legfontosabb tömegtakarmányból, a tejelő szarvasmarhák nagyobb mennyiségű energiát képesek nyerni, növelve ezzel a napi és laktációs tejtermelést, akár plusz 3 kg/nap/tehén mennyiségben.
Napraforgóban megy tovább a HO-nemesítés: tavaly volt egy piaci felugrás – karácsony környékén 240–245 ezres ár is megjelent –, aztán normalizálódott a piac, de ma is jó a helyzet. Repcében is folyamatos a fejlesztés, hiszen a termelési költségek drasztikus növekedésével, a kémiai növényvédelem lehetőségeinek szűkülésével egyre jobban felértékelődik a genetikai megoldások jelentősége. Jelenlegi hibridjeink több különböző tulajdonság kombinációit tartalmazzák. Ennek eredményeként a Limagrain nemesítői célzott keresztezési és szelekciós módszerekkel olyan hibrideket állítottak elő, amelyek kiterjesztett genetikai biztonságot jelentenek a tenyészidőszak különböző fázisaiban fellépő kórokozókkal és stresszhatásokkal szemben.
Továbbá a már említett Danubia kukoricamárka pedig kifejezetten a magyar nemesítési háttérre épít. Kalászosokban most leállítottuk a hibridbúza-programot, mert költséges, ugyanakkor jó minőségű búzáink vannak, és árpában is erősek vagyunk. A tesztelés és a kiválasztás során a figyelmünk központjában a fajták szár-, levél- és kalászbetegségekkel szembeni ellenállósága (levélfoltosságok, sárga- és vörösrozsda, szeptória, kalász fuzárium), vírusrezisztenciája, abiotikus stressztoleranciája (télállóság, szárazságtűrés) és a hazai és az export piacaink minőségi igényeinek való megfelelése áll. Szervezetileg a sales- és marketingfolyamatok optimalizálása a cél.
– Mit vett át szívesen a nagy multiktól, és miben érzi erősnek a Limagrain működését?
– A Monsantótól és a Bayertől a szervezettséget, a kidolgozott folyamatokat. A Limagrainnél nagyobb a transzparencia: nyíltabban lehet beszélni a számokról, háttéradatokról. Biztonság (safety) terén is erősek vagyunk, legalább olyan sztenderdekkel, mint a nagy multiknál – sőt, bizonyos pontokon még erősebbek is vagyunk. HR-ben, valamint a könyvelési és SAP-rendszerekben nagyon közel vagyunk a multinacionális szinthez.
Nehéz az utánpótlást megtalálni
– Ha a szakember-utánpótlásról beszélünk: mennyire könnyű jó jelölteket találni, és mit lát az oktatásban?
– Őszintén: nem egyszerű. Normál piaci környezetben sem az, most pedig különösen nem. A fiatalok gyors karrierutat szeretnének – „jobhopper” szemlélet –, és sokan azonnali bérugrást várnak. A multiknál azonban reálisan három ponton lehet érdemben bért emelni: belépéskor, pozícióváltáskor vagy távozáskor/új megállapodáskor. Az is gond, hogy kevesebb a valóban agrárszakmai érdeklődés; sokan úgy gondolják, majd az AI ad tanácsot, és vannak cégek, amelyek rá is ülnek erre a kommunikációra. De szerintem a végső döntést még sokáig az ember hozza.
Összességében kevés a valóban alkalmas jelentkező. Az oktatásban pár helyen visszahozták a „klasszikus” ötéves modellt: a hallgató elvégzi az agrár alapképzést, a harmadik évtől szakirányt választ. Nincs teljes rálátásom, hogyan működik most a rendszer, de nagyon jó kezdeményezések vannak a mezőgazdaság digitalizációja terén – a jövő szempontjából elengedhetetlen kérdés, milyen gyorsan csorognak le ezek a megoldások a gyakorlati termelésbe.
– Hogyan látja az induló szezont?
– Többen már kijöttek az árlistákkal, mi a hét közepe felé tesszük ezt meg (október közepén beszélgettünk, szerk.). Nincs már kire „várni”: nem mi határozzuk meg a kukorica árszintjét. Van, ahol nagyon levittek a végfelhasználói árból, 5–10%-os csökkenések is látszanak. Egy másik erős versenytárs napraforgóban inkább emelt… Örök kérdés, mikor érdemes árat hirdetni. A Limagrainnél mi inkább „széthúzzuk” az értékesítési időszakot, így a termelő átgondolhatja, mi a neki való hibrid. Az egy kicsit zavaró a piacon, hogy szinte bárkiből lehet „kereskedő”. Rengeteg a „garázsboltos” üzletelés – ez nagyon rossz irány, inkább szabályozni kellene.
Összegzésképp: a napraforgó vetőmagok eladásával kapcsolatban kifejezetten bizakodó vagyok, főleg a HO napraforgó piacon. Kukoricában komoly kihívás, hogy az úgynevezett „prémium” szegmens árban eltűnni látszik. Ilyen környezetben a jó pozícionálás nehéz lesz – mindenkinek, nemcsak nekünk. Én ennek ellenére örök optimista vagyok: bízom benne, hogy az ágazat kikerül a mostani válságból, és a termelők okos döntéseit a mi oldalunkról is jól tudjuk majd támogatni.
SZERZŐ: FODOR MIHÁLY
Nyitókép: shutterstock.hu
MezőHír Tudástár: gazdatulajdonú vetőmagvállalati modell – Olyan vállalati struktúra, amelyben a vetőmagcég tulajdonosai maguk a termelők, így a stratégiai döntések hosszú távú agrárszempontokat, ciklikus piaci alkalmazkodást és a nemesítés stabilitását szolgálják a rövid távú profitemeléssel szemben.
