A betakarítás befejeztével a szántóföldön mindig jelentős mennyiségű szármaradvány marad vissza. A kukorica, a napraforgó, a repce vagy éppen a kalászos gabonák betakarítása után a tarlómaradvány kezelése elengedhetetlen a következő növény sikeres fejlődéséhez. A szármaradványok felaprítása, terítése és részben a talajba keverése segíti a lebomlást, javítja a szervesanyag-gazdálkodást, és mérsékli a kórokozók, illetve kártevők túlélési esélyét. Míg korábban a hajtott szárzúzók számítottak az egyedüli megoldásnak, mára a késes aprítóhengerek komoly alternatívát kínálnak. Ezek egyszerű felépítésű, passzív eszközök, amelyek a vontatási energiát hasznosítva végzik a szárak roppantását és aprítását.
A konstrukciók sokfélesége
A késes hengerek fejlődése az elmúlt évtizedben gyorsult fel. Két fő típust különböztethetünk meg: a nagy átmérőjű, robusztus kiviteleket és a kisebb, gyorsabb forgásra képes változatokat. A nagyobb hengerek jellemzően 600–900 milliméteres átmérővel készülnek, palástjukra 10–15 darab, edzett acélból gyártott kés kerül. Tömegük önmagában is jelentős, sokszor 1,5–2 t tagonként, de vízfeltöltéssel tovább növelhető a terhelés. Általában többtagú, vontatott, összecsukható kivitelben használják őket, így akár 6–8 méteres munkaszélesség is elérhető. Hatékony munkájukhoz nagyobb sebesség szükséges: 15–25 km/h mellett a kések megfelelő energiával roppantják meg a szárakat.
A kisebb hengerek 370–550 milliméteres átmérővel készülnek, 6–8 késsel. Ezek először talajművelő gépek kiegészítő elemeként terjedtek el, majd önálló gépként is megjelentek. A kések elrendezése változatos: spirális, „V” alakú vagy egyenes vonalú. Előnyük, hogy alacsonyabb sebességnél – 10–15 km/h – is kellő kerületi sebességet érnek el, így jól illeszthetők kultivátorhoz vagy rövidtárcsához. Gyakran paralelogrammás vagy rugózott felfüggesztéssel látják el őket, amely jobb talajkövetést biztosít.
Műveletkapcsolások: több feladat egy menetben
A hengerek alkalmazási területe széles. Az egyik leggyakoribb megoldás a rövidtárcsákkal való kombinálás. Ilyenkor a hengert a tárcsasor elé szerelik, így a tarlóhántás és a száraprítás egy menetben megvalósul. Ez nemcsak időt és üzemanyagot takarít meg, hanem a bomlási folyamatokat is elősegíti, hiszen a szár már feldarabolva kerül a talajba. A szántóföldi kultivátoroknál szintén terjedőben van a művelőelemek elé beépített késeshengerek alkalmazása. Bár itt kisebb a munkasebesség, a hengerek sekély művelésnél hatékonyan aprítják a szármaradványt.
Hazai gyártók is kínálnak olyan grubbereket, amelyekre aprítóhengert szereltek. A rögtörő hengerek esetében több gyártó kínál olyan változatot, ahol a hagyományos Cambridge vagy Crosskill gyűrűk mellé aprítóhengert építenek. Ezáltal a talaj tömörítése mellett a szár aprítása is megtörténik. Újdonságnak számítanak azok a fejlesztések, amelyek vetőgépekkel társítják a késhengert. Egyes szemenkénti vetőgépek kiegészítőjeként már elérhető olyan aprítóhenger, amely a zöldítést szolgáló köztesnövényeket dönti le és roppantja meg, így a direktvetéshez megfelelő magágy készíthető. Bár ez a technológia nálunk még kevéssé elterjedt, jól mutatja a jövő irányát.
Növényterminálás és zöldtrágya-kezelés
A zöldtrágya és takarónövények terminálása az utóbbi években egyre fontosabb agrotechnikai feladattá vált. A főnövény vetése előtt a köztes növényeket meg kell semmisíteni, hogy lebomlásukhoz és a tápanyagok feltáródásához elegendő idő álljon rendelkezésre.
A késes hengerek ebben a folyamatban hatékony eszközök. A pengék a növényt nem csupán levágják, hanem meg is roppantják, így a szárfalon keresztül gyorsabban elindul a bomlás. A terminált állomány a talaj felszínén mulcstakaróként marad, ami csökkenti a párolgást, mérsékli az eróziót, és védi a talajéletet. Nagy biomasszát adó másodvetések esetében különösen hasznosak a robusztusabb, nagy átmérőjű hengerek. Ezek önálló munkamenetben is képesek a növényzetet kezelni, akár szőlő- vagy gyümölcsültetvényekben, erózióra hajlamos lejtőkön is. A kisebb átmérőjű változatok pedig jól illeszthetők a sekély talajműveléshez, ahol egy menetben megtörténik a terminálás és a tarlóhántás.
Üzemeltetési szempontok
A késhengerek egyik legnagyobb előnye a hajtás nélküli működés. A forgást a vonóerő biztosítja, nincs szükség kardántengelyre, hajtóműre vagy szíjhajtásra. Ennek köszönhetően az üzemeltetési költség rendkívül alacsony. Az üzemanyag-fogyasztás hektáronként mindössze 2,5–5 liter, ami jóval kedvezőbb, mint a TLT-hajtású szárzúzóknál. A munkasebesség széles tartományban mozoghat. A kisebb átmérőjű hengerekkel 10–15 km/h mellett is jó aprítás érhető el, míg a nagyobb átmérőjű változatok 20 km/h feletti tempónál működnek igazán hatékonyan. A magas sebesség nagy területteljesítményt biztosít, így egy 6 méteres munkaszélességű hengerrel akár 8–10 hektár is megmunkálható óránként.
A karbantartási igény is alacsony. A masszív vázszerkezet és a zárt csapágyazás hosszú élettartamot biztosít, a kések pedig általában edzett acélból készülnek. Sok típusnál megfordíthatók, így kopás után egyszerűen átfordítva tovább használhatók. A zárt hengertest vízzel feltölthető, amivel a súly és a vágóerő növelhető, ha a szármaradvány jellege megköveteli.
Gyakorlati tapasztalatok, agronómiai előnyök
A szármaradványok aprítása több szempontból is előnyös. A rövidebb szárdarabok gyorsabban bomlanak, így a szerves anyag hamarabb válik a következő növény számára felvehetővé. A mechanikai roncsolás csökkenti a kórokozók túlélési esélyét, különösen a fuzáriumos fertőzéseket, és megnehezíti a kártevők telelését. A mulcshagyó rendszerekben a terminált növényzet takaróként védi a talajt az eróziótól, mérsékli a hőingadozást és javítja a vízmegtartást. A talajfelszínen visszamaradó szármaradvány elősegíti az árvakelés és a gyomkelés megindulását is, ami a későbbi gyomirtás szempontjából előnyös. A gazdálkodói tapasztalatok azt mutatják, hogy a késes hengerek jól illeszthetők a különböző termesztéstechnológiákba. A konvencionális rendszerekben menetszámot lehet velük csökkenteni, a forgatás nélküli művelésben pedig alapvető szerepet töltenek be a szármaradvány-kezelésben és a zöldtrágyák terminálásában.
A jövőben várhatóan tovább bővül alkalmazási körük. A vetőgépekkel való kombináció és az egyre fejlettebb felfüggesztési rendszerek új lehetőségeket kínálnak. A fenntartható gazdálkodás és a talajmegőrző művelési rendszerek terjedése pedig még inkább előtérbe helyezi a hajtás nélküli, alacsony költségű, de hatékony száraprító megoldásokat.
A késes aprítóhengerek mára a szántóföldi növénytermesztés fontos eszközeivé váltak. Egyszerű szerkezetük, alacsony üzemeltetési költségük és széles körű felhasználhatóságuk miatt a gazdaságok többsége előbb-utóbb találkozik velük. Legyen szó tarlóápolásról, szármaradvány-kezelésről, zöldtrágya terminálásról vagy műveletkapcsolásról, a késhengerek olyan megoldást kínálnak, amely technológiailag és gazdaságilag is jól illeszkedik a modern agronómiai követelményekhez.
SZERZŐ: FARKAS IMRE
MezőHír Tudástár: késeshenger – a késhenger hajtás nélküli, passzív eszköz, amely a vontatási energiát hasznosítva aprítja és roppantja a szármaradványokat. Segíti a gyorsabb lebomlást, csökkenti a kórokozók túlélését, javítja a talaj vízmegtartását, és a zöldtrágya-terminálásban is hatékony.
