Kukoricaszár-betakarítás

A szemeskukorica betakarítása után visszamaradó szármaradvány több szempontból is értékes mellékterméknek számít. A talajba forgatva a szerves tápanyag pótlásában meghatározó jelentőséggel bír, de betakarítva is számos területen, a takarmányozásban, a megújuló energia előállításában is döntő szerepe van.

 

A múltban komplett technológiát dolgoztak ki

Mezőgazdaságunk szerkezetváltása előtt, döntően a 70-es évek második felében komplett technológiasorokat dolgoztak ki a kukoricaszár hatékony betakarítására, annak megfelelően, hogy milyen felhasználási területen kívánták használni a nagyüzemek a visszamaradt mellékterméket. Ezekhez a technológiákhoz hazai gyártásból szárzúzó egységeket, vontatott vízszintes tengelyű szárzúzókat, önjáró silózókra szerelhető lengőkéses és soros szárbetakarító adaptereket biztosítottak. Akkoriban alapvetően a szármaradvány bálázva, illetve önjáró silózóval szecskázva történő betakarítása volt a jellemző, de néhány helyen petrencekészítőkkel is begyűjtésre került. Napjainkra leginkább a bálázásos kukoricaszármaradvány-betakarítás maradt a legjellemzőbb, a szecskázóval történő betakarítás és silóként történő betárolása teljesen visszaszorult.

 

Müthing szárzúzó munkában
A kukoricaszár betakarításának előkészítéséhez a leghatékonyabb munkát a lengőkéses vagy zúzókalapácsos, vízszintes tengelyű szárzúzókkal végezhetjük

Száraprítás

Ma már a kukoricacső-törő adapterek  szinte kivétel nélkül soronként a törőhengerek alá szerelt, függőleges tengelyű, vágókésrotoros szárzúzó berendezésekkel vannak felszerelve. Ezeknek a szárzúzó egységeknek az aprítómunkája változó hatékonyságú, de az adapterek után még így is visszamarad minimum 15 cm-es vagy magasabb, sok esetben 25 cm hosszúságú kukoricaszártő. Annak érdekében, hogy a szárbetakarítás a visszamaradt szármennyiség legnagyobb arányát érintse, a betakarítógépek után is érdemes még egy menetben külön szárzúzást végezni.

 

Berti szárzúzó
Vízszintes tengelyű szárzúzó, hevederes rendképzővel kiegészítve (fotó:
https://biog-biogas.com/)

Ezzel sokat javíthatunk a rendképzést végző gépek munkájának hatékonyságán, és az alacsony tarlómagassággal csökkenthetjük ezeknek a gépeknek az igénybevételét is. Mivel az őszi hónapok sokszor csapadékosak, párásabbak, így a plusz szárzúzási művelet közbeiktatásával jelentősen csökkenhetjük a kukoricaszár nedvességtartalmát, amit a 40–50%-os arányról körülbelül 25%-os érték alá kell szorítani bálázás idejére. Az aprítóhengerek is megfelelőek a szármaradvány betakarításra való előkészítésére, de aprítási hatékonyságuk alacsonyabb a vízszintes tengelyű hajtott zúzókénál.

 

Dondi aprítóhenger
Az aprítóhengerek is megfelelőek a szárelőkészítésre, de aprítási hatékonyságuk alacsonyabb a vízszintes tengelyű hajtott zúzókénál

Viszont jóval kisebb költséggel, magasabb munkasebességgel és nagyobb területteljesítménnyel alkalmazhatók, mint a hajtott konkurenseik.

Rendképzés

A szárzúzott, aprított szármaradványból vezéreltujjas rendképzővel, illetve csillagkerekes rendsodróval alakíthatunk ki betakarításra alkalmas rendet. A rendképző kiválasztásánál fokozottan szem előtt kell tartani a bálázó rendfelszedőjéhez optimálisan illeszkedő rendszélességet. A legideálisabban a szármaradvány rendképzésére a csillagkerekes rendsodrók, azokon beül is a V elrendezésű konstrukciók alkalmasak, ezekkel maximum 30%-os nedvességtartalomnál végezhetjük a betakarításra való előkészítést.

rendsodró
A kukoricaszár-rendképzésre a V elrendezésű, csillagkerekes rendsodrók a legideálisabbak (fotó
: https://www.vermeer.com)

A nehéz terepviszonyok okozta igénybevétel kevésbé viseli meg a csillagkerekes rendképzőket, üzemeltetésük kis energiaráfordítást igényel, területteljesítményük – a nagy munkasebességnek és munkaszélességnek köszönhetően –igen magas. A munkaszélességük beállításánál fokozottan ügyelni kell arra, hogy a rugós fogak ne fogjanak túl mélyen bele a talajba, hiszen a takarmányozásra történő betakarításnál minimalizálni kell a földszennyeződés mértékét. Oldalra dolgozó rendsodrókkal is képezhetünk rendet kukoricaszárból, de itt a jelentősebb szártömeg, illetve rosszabb terepviszonyok esetén számolnunk kell az eszköz menetiránytól és a beállított munkaszélességtől való elsodródásával.

Bálázás

Napjainkban a kukoricaszár bálázásos betakarításán belül a hengeres bálázóval történő betakarítás a legjellemzőbb, de számos helyen találkozhatunk a szögletes nagybálázóval végzett begyűjtéssel is. Utóbbinál viszont a durva kukoricaszár miatt a kötözőszerkezet kötözőtűit érő terhelés azok töréséhez vezethet. A hazai piacon elérhető hengeres nagybálázók közül a nagyobb nedvességtartalmú kukoricaszár esetén a bálázáshoz inkább az állandókamrás bálázógépet alkalmazzunk, mivel ezek laza, közepes tömörségű hengeres nagybálát készítenek, melyek száraz időben a betakarítási területen hagyva tovább tudnak veszíteni nedvességükből. A szármaradvány 15–20%-os nedvességtartalma mellett már a nagy tömörségű bálákat készítő változókamrás bálázógépek is alkalmazhatók, mivel ekkor már alacsony a bálázott kukoricaszár penészesedésének a kockázata.

Bálázó
A legelterjedtebb a hengeres bálázókkal való betakarítás

Ha az őszi időjárás tartósan száraz, akkor érdemes a bálákat néhány napig a területen száradni hagyni, hiszen ezzel tovább nedvességtartalom-csökkenést érhetünk el. Sok esetben viszont gátat szab ennek, hogy amint kedvezőbbre fordul az őszi időjrás, a területen hagyott hengeres kukoricaszár-bálák akadályozzák a betakarítást követő talajművelési munkákat. Ilyenkor tudnak a bálázásos betakarítás hasznos kiegészítői lenni a különböző bálagyűjtő kocsik, melyekkel a bálákat a tábla szélére gyűjtve tehetjük földünket akadálymentes munkaterületté. Így a bálák kint maradhatnak, tovább veszítve nedvességtartalmukból, és a tarlóápolási, illetve az őszi talaj-előkészítési munkák is megindulhatnak. A bála táblaszélre történő begyűjtése a későbbi rakodási és szállítási feladatokat is jelentősen meggyorsítja, mert így a rakodógépnek és a szállítójárműnek már nem kell az egész területet bejárva, külön-külön bálánként megállni és elindulni.

Begyűjtés, tárolás

A bálák begyűjtése és szállítása nagy logisztikai feladatnak számít, de viszonylag kis beruházással, legegyszerűbben speciális bálarakodó villával, tüskével vagy bálamegfogó adapterrel szerelt traktoros homlokrakodóval, illetve teleszkópos rakodóval és nagy kapacitású bálaszállító pótkocsival végezhető. Mivel a kukoricaszár-bálák a hagyományos szénabálákhoz viszonyítva egymásra rakodva szállításkor könnyebben elmozdulnak, ezért nagyon fontos a megrakott pótkocsin a bálarakomány megfelelően stabil, biztonságos rögzítése. A hengeres nagybálákban begyűjtött kukoricaszár tárolásának módját döntően a nedvességtartalom befolyásolja.

bála
Ha az őszi időjárás tartósan száraz, akkor érdemes a bálákat néhány napig a területen száradni hagyni

A bálák kazlazással történő szabadtéri tárolásakor ezt feltétlenül figyelembe kell venni, hiszen csak alacsony nedvességtartalmú, száraz kukoricaszár tárolható bálakazalban jelentősebb minőségromlás nélkül, ellenkező esetben a nagyobb felületi és belső nedvességtartalom veszteségeket okozhat. A tárolási terület előkészítésekor nagy gondot kell fordítani arra, hogy megvédjük a kukoricaszárbála-kazlat az alulról felszívódó nedvességtől. A bálázással betakarított és szakszerűen tárolt, jó minőségű kukoricaszárat általában az őszi betakarítást, illetve betárolást követő 3-5 hónapon belül, de legkésőbb a tél végéig föl kell használni, mivel a tavasz beköszöntével a felmelegedéssel együtt beindul a nagyfokú penészképződés és romlás is.

Ha a technológia minden elemének eszközét, illetve a betakarítás körülményeit, időpontját megfelelő körültekintéssel választjuk meg, akkor a visszamaradt betakarított szármaradvány – beltartalmi értékét megtartva – jól hasznosítható marad.

 

Farkas Imre

adapter állattenyésztés agrár bála bálázás bálázó betakarítás biogáz biomassza kukorica mezőgazdaság rendképzés rendsodró szármaradvány szárzúzó takarmány