„A talaj nem csupán a növények gyökereinek ad támaszt, hanem az élet bölcsője, amelynek egészsége közvetlen hatással van a mezőgazdaság jövőjére” – hangzott el az Agroinform TalajÉlet-webináriumán. A rendezvény a regeneratív gazdálkodás hazai lehetőségeit és kihívásait járta körül, tudományos, gyakorlati és gazdasági szempontból egyaránt, mi pedig megpróbáljuk összefoglalni az elhangzottakat.
A regeneratív szemlélet lényege: élő kapcsolatban a földdel
Molnár Róbert, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének szakértője szerint a regeneratív mezőgazdaság nem csupán egy technológiai irányzat, hanem szemléletmód: az ökoszisztéma egyensúlya iránti tisztelet kifejezése a gyakorlatban. A regeneratív gyakorlatok sorában szerepel a talajforgatás elhagyása, a takarónövények alkalmazása, a szervesanyag-visszaforgatás, az okszerű vetésforgó és a talajbiológiai aktivitást ösztönző technikák. Ezeket a módszereket azonban nem lehet kész receptek szerint bevezetni: minden talajtípus, éghajlat, gazdasági adottság saját szabályokat ír.
Molnár Róbert rámutatott: a hazai mezőgazdaságban erős a múltból örökölt intenzitás, a gazdálkodási rutinok nehezen változnak. Ugyanakkor egyre többen tapasztalják meg, hogy a talaj képességei gyengülnek, a hozamok ingadoznak, a korábbi inputstratégiák nem hozzák meg a várt eredményt. Ebben a helyzetben a regeneratív módszerek nem csupán alternatívák, hanem válaszok is lehetnek a gazdálkodói bizonytalanságra.
A talaj mint élő rendszer – tudományos nézőpontból
Prof. Dr. Dobos Endre, a Magyar Talajtani Társaság elnöke előadásában arra figyelmeztetett, hogy a modern mezőgazdaság egyik legnagyobb tévedése az, hogy a talajt csupán fizikai támasztó közegként kezeli, nem pedig élő, dinamikusan változó rendszerként. A talaj nem csupán por és ásványok keveréke – sokkal inkább egy élő szövet, amely mikroorganizmusok milliárdjainak otthona. Ezek az élőlények végzik a szerves anyag lebontását, a tápanyagciklusok fenntartását, a vízháztartás szabályozását, és közvetve befolyásolják a növények egészségi állapotát és hozamát is.
A talajélet pusztulása – amelyet az intenzív, szántásalapú művelés, a növényvédőszer-használat, és a szervesanyag-visszapótlás hiánya okoz – egy lassan kibontakozó, de annál súlyosabb válságot eredményez. A degradált talaj már nem képes megtartani a vizet, nem tudja raktározni a tápanyagokat, és egyre inkább kiszolgáltatottá válik az időjárási szélsőségeknek.
Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a szervesanyag-tartalom már néhány tizedszázalékos csökkenése is érzékelhető romlást okoz a talajszerkezetben és a biológiai aktivitásban. A magyarországi talajok jelentős része veszélyeztetett ebből a szempontból – különösen az Alföldön, ahol a nagyüzemi múlt, a gyenge csapadékeloszlás és a gépesítés hatásai együtt sújtják a termőföldeket.
A megoldás nem feltétlenül technológiai, hanem szemléleti, a cél az, hogy a talaj biológiai önszabályozó rendszere visszaálljon, amely képes megbirkózni a klimatikus és mezőgazdasági stresszhatásokkal. Ehhez pedig az első lépés a diagnózis: a talajvizsgálat nem elég, figyelnünk kell a biológiai életre is, például talajlégzés, mikrobiális aktivitás és szervesanyag-minőség formájában.
Vízmegtartás: harmónia a diszharmónia helyett
A regeneratív gazdálkodás egyik legsérülékenyebb, ugyanakkor legkritikusabb területe a vízgazdálkodás – figyelmeztetett Máté András természetvédelmi biológus. A vízháztartás egyensúlyának megbomlása hazánk mezőgazdasági térségeiben nem új jelenség, de az utóbbi évek aszályos periódusai különösen élesen rávilágítottak a problémára. A csapadék mennyisége önmagában nem csökkent drámaian, de az eloszlása kiszámíthatatlan lett: a nagy intenzitású, rövid idő alatt lezúduló esőzések után hosszú száraz időszakok következnek. Ilyen környezetben a talaj szerkezete és élő rendszere dönti el, hogy a víz távozik vagy megmarad.
A regeneratív gyakorlatok éppen ezért a vízháztartás helyreállítására is megoldást kínálnak. A takarónövények alkalmazása például nemcsak a talajt védi az eróziótól, hanem javítja a felszín alatti kapilláris vízáramlásokat, elősegíti a víz beszivárgását, és csökkenti a párolgási veszteséget. A biológiai úton keletkező szerves anyag, a gyökérváladékok és a mikroorganizmusok által termelt ragasztóanyagok segítenek a morzsás szerkezet kialakításában, amely nagyobb pórusteret és vízraktározási képességet biztosít.
Máté András külön kitért a vízharmónia fogalmára, amely nemcsak a felszíni és talajvíz egyensúlyát jelenti, hanem azt a rendszerszemléletű állapotot is, amikor a táj, a termőföld és a gazdálkodás egységként képes kezelni a vízmozgásokat. Ennek megvalósításához azonban túl kell lépnünk a vízgazdálkodás klasszikus infrastruktúra-központú szemléletén, és a vízre úgy kell tekintenünk mint az agroökológiai környezet aktív szereplőjére. Van már hazai gyakorlati példa is arra, amikor a vetésforgót úgy állították össze, hogy a mélyebb gyökerű növények a nyári időszakban is képesek legyenek vizet hozni az alsóbb talajrétegekből, míg a téli takarónövények segítségével a csapadék nem elfolyik, hanem visszakerül a talajprofilba. E gazdálkodói szemlélet nemcsak a hozamot stabilizálja, hanem csökkenti az öntözési szükségletet és a költségeket is.
No-till rendszerek: lehetőség vagy csapda?
Illés Róbert, az Impavidus Trade Zrt. vezérigazgatója gyakorlati tapasztalataira alapozva a no-till, vagyis szántás nélküli gazdálkodás bevezetésének kockázatait és buktatóit elemezte. Kiemelte, hogy a no-till rendszer nem egy gombnyomásra működő „instant megoldás”, hanem hosszú távú elköteleződést és türelmet igénylő átalakulás. A legfontosabb kockázat, hogy a hagyományos szántással ellentétben a no-till nem biztosít azonnali látványos eredményeket. A talajszerkezet, a gyomflóra és a tápanyag-dinamika is jelentős átalakuláson megy keresztül, amelynek első évei gyakran a hozamcsökkenés időszakát jelentik. Illés Róbert hangsúlyozta: az átállás első három évében akár 20–30%-os terméscsökkenéssel is számolni kell, ami komoly gazdasági kihívás egy jövedelmezőségre optimalizált rendszerben.
Az átmeneti időszakban a gyomirtás és a tápanyag-utánpótlás kérdései különösen érzékenyek: no-till környezetben a gyomok gyorsabban képesek dominanciára szert tenni, ha nincs megfelelő takarónövény-használat vagy előre tervezett gyomirtási stratégia. Emellett a talaj biológiai aktivitása még nem állt helyre teljesen, így a szerves anyag hasznosítása, a tápanyag feltáródás sem olyan hatékony, mint egy érett regeneratív rendszerben.
Az egyik legnagyobb hiba, ha a no-till bevezetését csak eszközvásárlásként vagy új vetőgépek telepítésével azonosítjuk. A rendszer lelke nem a technológia, hanem a komplex talaj- és növényismeret, valamint az adaptív menedzsment. Ezért olyan gazdák, akik nyitottak a tanulásra, hajlandók kockázatot vállalni és figyelni a talaj visszajelzéseire, hosszú távon komoly előnyökre tehetnek szert.
Takarónövények: a talajmegújítás kulcsfontosságú szereplői
A regeneratív mezőgazdaság egyik alappillére a takarónövények alkalmazása – erről beszélt Schumicky Péter, okleveles növényorvos, aki előadásában gyakorlati példákon keresztül mutatta be az összefüggéseket. A takarónövények elsődleges funkciója, hogy élő borítást biztosítsanak a talajfelszínen a vegetációs időszakon kívül is. Ez a „zöld takaró” védi a talajt az eróziótól, csökkenti a hőingadozást és a párolgási veszteségeket, valamint fizikai gátat képez a gyomnövények ellen. A talaj biológiai életének szempontjából kulcsfontosságú, hogy a felszín alatt folyamatosan legyenek élő gyökerek. Ezek a gyökerek ugyanis tápanyagot, energiát és élőhelyet biztosítanak a mikroorganizmusoknak, fenntartva a talajélet aktivitását még a főnövények távollétében is.
Viszont nem minden takarónövény egyforma, a célfüggő keverékek összeállítása kulcs a sikerhez: más-más fajokat célszerű alkalmazni például a nitrogénmegkötéshez, a mélyebb rétegek lazításához, a vízhasznosítás optimalizálásához vagy a biológiai gyomelnyomáshoz. Egy jól összeállított keverék komplexen hat a talaj szerkezetére, vízháztartására, tápanyagkörforgására és biológiai sokféleségére.
Schumicky Péter a magyarországi tapasztalatok alapján arra is figyelmeztetett, hogy a takarónövény-használatot nem lehet egyetlen év eredményei alapján megítélni. A pozitív hatások többsége – különösen a talajszerkezeti változások és a mikrobiológiai dinamika – csak 2–3 év elteltével válik láthatóvá. Éppen ezért türelem és rendszeresség szükséges a sikeres bevezetéshez.
A takarónövényeket ne csak „téli zöldítésként” értelmezzük, hanem tudatos agronómiai eszközként integráljuk a vetésforgóba – hangzott el a webináriumon. Így a takarónövények nemcsak a talajt, hanem a főnövények teljesítményét is támogatják. A vetésidő, a lebomlási sebesség, a gyökérstruktúra, a kémiai tulajdonságok mind-mind olyan tényezők, amelyek meghatározzák, hogy a takarónövény valóban előnyt vagy kockázatot jelent a rendszer egészére nézve.
A talajvédő művelési rendszerek csökkentik a káros környezeti hatásokat
Bellai Tamás, a KITE Zrt. kereskedelmet támogató mérnöke előadásában a talajvédő művelési rendszerek gyakorlati oldaláról beszélt. Mint elmondta, a regeneratív gazdálkodás elméleti alapjai csak akkor tudnak érvényesülni, ha azok megfelelő gépesítési háttérrel is társulnak – vagyis ha nemcsak tudjuk, hogy mit kellene másképp csinálni, hanem képesek is vagyunk megvalósítani azt a gyakorlatban.
A hagyományos talajművelési rendszerek – különösen a szántáson alapuló intenzív művelés – az évtizedek során jelentős kárt tettek a talaj szerkezetében, vízháztartásában és biológiai egyensúlyában. Ezek helyett a talajkímélő, nedvességmegőrző, célzott műveleteket előnyben részesítő rendszereké a jövő. A kulcsszó: minimalizálni a talajbolygatást, miközben biztosítani kell a vetőmag megfelelő elhelyezését és a csírázási feltételeket.
A műszaki megoldások között szerepelnek a sávos (strip-till) és direktvetés (no-till) eszközei, valamint azok a kombinált munkagépek, amelyek egy menetben képesek több funkciót ellátni – például talajlazítás, tápanyagkijuttatás, vetés. A cél az, hogy a talaj rétegei minél kevésbé sérüljenek, a talajélet zavartalan maradjon, ugyanakkor a kultúrnövények számára is biztosítsuk a megfelelő agronómiai feltételeket.
Fontos felismerni, hogy a regeneratív művelési rendszerek nem jelentik a gépi beavatkozás teljes elhagyását. Sokkal inkább a „megfontolt géphasználat” elvét követik. Ez azt jelenti, hogy a gépek kiválasztásánál nemcsak a teljesítményre, hanem a talajra, szármaradvány-fedettségre való hatásra is figyelni kell. Egy munkaeszköz többet árthat, mint használ. Az egyes talajvédő művelési rendszereket definiálta, azok előnyeit, hátrányait és a hozzájuk tartozó eszközrendszert (talajművelés, vetés, betakarítás, erőgépekkel szembeni követelményeket) ismertette.
A TalajÉlet-webinárium tanulsága szerint a regeneratív gazdálkodás nem csodamódszer, hanem felelős, holisztikus gondolkodás, amely a természet ritmusához igazítja a termelést, a siker kulcsa pedig az edukáció és a kísérletezés.
SZERZŐ: SÁNDOR ILDIKÓ
MezőHír Tudástár – regeneratív mezőgazdaság – Olyan gazdálkodási szemlélet és módszercsomag (pl. talajbolygatás minimalizálása, takarónövények, szervesanyag-visszaforgatás, diverz vetésforgó), amely a talaj élő ökoszisztémáját és vízmegtartását állítja középpontba a hozamstabilitás és inputcsökkentés érdekében.
