Németországban, a Benelux államokban és Franciaországban is növekszik a burgonyatermelés. A lengyel termelőknek egyszerre kell helytállniuk az árak és a minőség terén. Még sok fejlesztenivaló akad a szektorban.
A feldolgozók számára kulcsfontosságú a stabil termésátlag és az egyenletes minőség. Csakhogy a lengyel termelők hozamai hektáronként 20 és 60 tonna között ingadoznak, amit a minőségi kilengések tovább súlyosbítanak.
Nagy termelési kilengések
A termésingadozás egyik oka az, hogy az öntözés fejlesztése Lengyelországban is időszerű kérdéssé vált, de a birtokszerkezet a magyarországinál is kedvezőtlenebb a beruházás szempontjából. Emellett a vetésforgót sem felétlenül tartják be a termelők, márpedig a burgonya túl gyakori visszakerülése ugyanarra a táblára csökkenti a hozamokat és fokozza a minőségi gondokat. Bár a tárolástechnikai fejlesztések csökkentették a gumók zöldülésének kockázatát, az agrotechnológiai hiányosságok miatt továbbra is gond a termés alacsony szárazanyag-tartalma és a drótférgek jelenléte.
A tárolókapacitásokat is fejleszteni kell. A minőség megőrzésére a vetőgumók esetében áprilisig, az ipari burgonya esetében akár júniusig szükség lehet, hiszen az újkrumpli kínálata csak lassan fut fel. A gazdálkodók oldaláról pedig a tárolási és osztályozási kapacitások fejlesztése a kínálati csúcsok „kisimítása” miatt lenne fontos. (Lásd még a témában: Kínálati rés: horroráron kínálják az ukrán újkrumplit.)
A termelői minőségbiztosítás hiánya
Az EU-ban elvárt minőségi tanúsítványok Lengyelországban még nem általánosak, noha a vevői oldal (kiskereskedelmi láncok, forgalmazók) már elvárná azokat. Tanúsítvány hiányában a feldolgozóknak kell gondoskodniuk a nyersanyag eredetének dokumentálásáról. Mivel ez számukra plusz erőfeszítést igényel, versenyelőnybe kerül az a termelő, aki mentesíti a gyárat a feladattól.
