Inváziós rovarfajok a Kárpát-medencében
Az utóbbi évtizedben megsokszorozódott az idegenhonos állat- és növényfajok száma Európában, ezen belül is a Kárpátmedencei térségekben. Alapvetően ezek a fajok észrevétlenek maradnak, vagy ki is pusztulnak új hazájukban. Ez azonban nem általános folyamat. Számos esetben ezek a jövevényfajok túlélik a viszontagságos időszakokat, és elindulnak hódító útjukra. Ebben a szituációban nagyon nehéz bármit is tenni, ilyenkor futunk a kártevők után. Lásd: dióburok-fúrólégy, puszpángmoly, foltosszárnyú muslica és a poloskák… Ennek ellenére az állatfajok vándorlása természetes folyamat. Úgy, ahogy a Homo sapiens is a vándorlásai során foglalta el az összes földrészt.
A fajok vándorlásának okai
A megváltozott környezeti életfeltételek esetén az élőlények új, számukra megfelelőbb élőhelyet keresnek. Ezt jelenti a fajok vándorlása. A vándorlásnak számos oka lehet. Összefoglalva: biotikus és abiotikus tényezők. A fő biotikus okok közé tartozik a táplálék mennyiségének vagy minőségének csökkenése. Fontos tényező még a parazitoidnyomás is, egy másik faj gradációja vagy a konkurens populáció(k) felszaporodása. Az időjárás, a talaj, a hőmérséklet kedvezőtlen változása az abiotikus okok közé sorolható. A Kárpát-medencébe a károsítófajok elsősorban különféle növényi szaporítóanyagokkal, csomagolóanyagokkal, valamint élő és holt növényekkel jutnak be. Emellett azonban önállóan is képesek terjedni, például ilyen módon érkezett meg a vadgesztenye-aknázómoly és az amerikai kukoricabogár is. Ez utóbbi faj ma már nemcsak a kukorica, hanem a tök és – esetenként – a napraforgó kártevőjévé is vált, de minden olyan fészkes virágzatú növény generatív hajtását is károsítja, amely a kukoricabogár kelésekor virágzik (1. kép).
Miért veszélyesek a jövevényfajok?
Ezek a fajok az eredeti élőhelyüktől távol, hazánkban nem találkoznak a populációikat kordában tartó parazitoidokkal vagy más, a populációik nagyságát korlátozó tényezővel, konkurenciával. Az új hazában a gyors felszaporodásra megvan a lehetőségük, ami már a laikusok számára is érzékelhető. Elsősorban az előrejelzés fontosságát kell kihangsúlyozni. Írásomban több olyan károsítófajra szeretném az olvasók figyelmét felhívni, amelyek az utóbbi években jelentek meg az ország határain belül. Az ellenük való védekezés nem vagy csak részben kidolgozott. Amerika felfedezése óta, illetve az áruk szabadon áramlásától kezdve az Európai Unióban új problémákkal szembesülünk, ez pedig az új fajok beáramlása. A régiónkban hirtelen megjelenő idegen kártevőfajokat nem vagy csak jóval később követik a természetes ellenségeik. Ebben az új ökológiai környezetben sikeresebbek a jövevények, kártételük – lásd: selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis, 2. kép) – katasztrofális következményekkel járhat. Azokban a régióban, ahol a puszpáng őshonos (Svájc, Oroszország) szinte lehetetlen ellene védekezni, mivel erdőalkotó cserjefaj a tápnövénye. Hazánkban könnyebb a helyzet, de a jól rejtőzködő hernyók ellen nem könnyű védekezni. Sokszor már csak akkor figyelnek fel a hernyók kártételére, amikor azok a bokrokat tarra rágták. A kártevő ellen előrejelző szexferomoncsapda alkalmazása szükséges.
Új kártevők közterületeken és dísznövényeken
Az 1980-as évek vége felé két erdészeti kártevő is eljutott hozzánk, amelyek szintén Amerikából érkeztek. Az egyik az akáclevél-hólyagosmoly, a másik az akáclevél-sátorosmoly. Mindkét faj látványos kárt tud okozni. A levelek asszimilációs felülete csökken, így a virágok mennyisége is, amivel befolyásolják az akácméz mennyiségét. A dióburok-fúrólégy már sokkal ismertebb faj. Sajnos amíg nem volt rá védekezési mód, akár 100%-os kárt is tudott okozni (3. kép).
Szerencsére ma már hatékonyan tudunk a kártevő ellen védekezni. A második világháború után nem sokkal került Európába, majd hazánkba a burgonyabogár. Eleinte óriási károkat okozott. Akkoriban DDT-vel védekeztek ellene, azóta ez a szer már világszinten betiltott inszekticid. A burgonyabogár – a burgonyamoly mellett – a legnagyobb levélkárt okozó rovar. A bogár elleni védekezést nehezíti, hogy számos inszekticidre (főleg a piretroidokra) rezisztenssé vált. A bogár számos más termesztett és vadon növő Solanaceae fajon is ki tud fejlődni (4. kép).
A burgonyafélék másik kártevője a paradicsom-sarlósmoly. Az utóbbi 10 évben terjedt el hazánkban. Először csak a zárt termesztőberendezésben, majd ahogy a klíma melegedett, már szabadföldön is képes áttelelni. Kártételével minőségi és mennyiségi kárt is okoz (5. kép).
A gyapottok-bagolylepke „saját lábán” érkezett hozzánk, ehhez a klímaváltozás segítséget nyújtott neki, így az utóbbi évtized egyik legjelentősebb kártevője lett. A kukoricában és a napraforgóban is súlyos károkat tud okozni. A kukoricában az egyik fő felelős a fuzárium fertőzésért, de jól megtervezett védekezéssel alacsony szinten lehet tartani.
A kertekben, temetőkben, közparkokban – a már említett, hazánkba az utóbbi évtizedben bekerült fajok közül –a legveszélyesebb dísznövénykártevő a selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis). A vadgesztenye-aknázómollyal szinte mindenki találkozott (6. kép), ha máskor nem, ősszel, amikor idő előtt lehullnak a fák levelei, és a fák kényszervirágzásba kezdenek.
Az ilyen egyedek kondíciója erősen romlik, a gombák megtámadják a fákat, amelyek így akár el is pusztulnak. A kártevők ellen szexferomoncsapdás előrejelzés segítségével tudjuk hatékonyan megtervezni a védekezést. A lombvédelem mellett injektálásos technológiával is vissza tudjuk szorítani a fajt. A selyemfényű puszpángmoly ázsiai elterjedésű, első hazai példányát Sopron mellett, 2011-ben gyűjtötték. Európában elsőként Németországban találták meg. A molylepke hernyója a puszpáng, a Buxus nemzetség károsítója. Itthon a közterületeken, kertekben, parkokban temetőkben ültetett örökzöld puszpángot és a kislevelű puszpángotkárosítja. Az áttelelő kis hernyó először csak hámozgatja a puszpáng levelét, de ahogy nő, és eléri az L2-es nagyságot, hirtelen nagyságrendekkel többet rág. Húsz hernyó egy normál termetű bokrot tarra is rághat. Ázsiában évente 5, Európában, így Magyarországon is valószínűleg 3 generációja van. Jelenleg az észlelési küszöbnél több faj is van, amelynek még nem releváns a kártétele, de számolni kell velük.
A közterületek növényein is jelennek meg új kártevők. A déli ostorfán már egy agresszíven terjedő faj, a déliostorfa-sátorosmoly is megjelent. A hernyók nagy felületen rágják meg a leveleket (7. kép).
A másik faj a dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella,8. kép), melyet Tornyiszentmiklós zártkerti területén egy közönséges dió (Juglans regia) levelein 2017. augusztus 24-én sikerült felfedezni. A lepke apró termetű, csupán 4–6 mm. Az utolsó vedlést követően ovális zsákot (9. kép) sző magának. Hernyóként telel, majd tavasszal bebábozódik. Az elterjedése hazánkban csak részben felmért.
A szőlőkben fellépő kártevő faj a kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella). Ennek a fajnak is Észak-Amerika a hazája. Olaszország északi részéről mutatták ki Európában először. Azóta megjelent Szlovéniában (2004) és Svájcban (2009) is. Olaszországban 30%-ot is meghaladó levélfelület-vesztést is megfigyeltek (10. kép) a kártétele nyomán. Magyarországon először 2014ben észlelték a fajt.
A lepke imágóként telel, majd tavasszal, a szőlő rügyfakadásakor a levélkékre helyezi petéit. Az eddigi tapasztalatok szerint a hernyó nem válogat a fehér és kék szőlőfajták között. Hatékonyan csak az áttelelésre készülő imágók ellen tudunk védekezni, csökkentve azok számát.
Egzotikus fajok behurcolása dísznövényekkel
Az utóbbi évek felmelegedésének következtében az árudák elárasztották az országot fügével, olajfával, citromfával, banánfával és egyéb egzotikus növényekkel. Ezekkel a fajokkal a kártevők egy részét is behozták hazánkban. A fügemoly (11., 12. kép), a banánmoly (13. kép), a citrus virágmoly, a kígyóaknás citrusmoly (14. kép), a pálmaormányos és nagy valószínűséggel a pálmamoly is megjelent hazánkba. Az ördög nem alszik, a citrusfélék és egyéb egzóták cseréjével számos kártevőt tudunk átvinni egyik helyről és növényről a másikra. E fajok ellen még nincs kidolgozott védekezési mód, és reméljük, hogy nem is lesz rá szükség! Az országhatárainkhoz közel több faj is megjelent: az Aspilanta oinophylla Svájcban és Olaszországban, a Holocacista rivillei pedig Romániában lép fel kártevőként. A felsorolt fajok elleni védekezéshez az aktuális és hatályos, Nébih által üzemeltetett növényvédő szerek adatbázisában lehet készítményeket keresni.
Szerző: Takács Attila növényvédelmi entomológus
