Bár még nem időszerű az almamoly (Cydia pomonella) elleni védekezés, mégis fontos, hogy felkészülten várjuk a rajzás és a peterakás időszakát, mert a védekezés sikerének záloga a pontos időzítés, amihez elengedhetetlen az almamoly fejlődésmenetének és élettanának ismerete. Az alábbi írás ebben próbál segíteni a hobbikertészeknek és a profiknak.
Az almamoly az almatermésűek egyik legjelentősebb kártevője. Az alma mellett a körtét, birset, sőt, a diót is károsítja. Évente három nemzedéke fejlődik ki a meleg nyarakon, ezért május elejétől folyamatosan kell védekeznünk ellene. A biológiai, mechanikai és a vegyszeres megoldások kombinálásával érhetjük el a legjobb eredményt. Nézzük, milyen lehetőségeink vannak!
Biológiai védekezés
A biológiai védekezés célja, hogy az almamoly ellen szintetikus vegyszerek nélkül, természetes úton vagy szelektív, környezetbarát készítményekkel csökkentsük a kártételt. Ide tartoznak a vírus- és baktériumalapú készítmények, a hasznos élő szervezetek bevetése és a mechanikai módszerek.
1) Granulovírus-alapú védekezés
Az almamoly ellen az utóbbi években elérhető több granulovírus-alapú rovarölő szer. Ez a hatóanyag egy a természetben is előforduló vírus, amely kizárólag az almamoly (és a hozzá hasonló keleti gyümölcsmoly) lárváit fertőzi meg és pusztítja el. A fiatal lárva a gyümölcs felületén araszolva és a gyümölcsbe való berágás során felveszi a vírus részecskéit. A vírus a hernyó bélrendszerében szaporodni kezd, és órákon belül elpusztítja azt. Mivel ez a vírus szuperszelektív, más rovarokra, hasznos élőlényekre (például méhekre, katicabogarakra) vagy az emberre nem veszélyes. Előnye továbbá, hogy nem hagy szermaradékot a gyümölcsön, így nincs várakozási idő a szüret előtt sem, és ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett.
A granulovírus-készítményeket mindig a fiatal lárvák megjelenéséhez időzítve kell kijuttatni. Ez az imágók rajzása és párosodása, valamint a peterakás után következik. Pontosan nem köthető naptári időszakhoz, mert jelentősen hőmérsékletfüggő. Fontos eltalálni ezt az időpontot, mert a hernyók hamar berágják magukat a gyümölcs belsejébe – ott már védve vannak a permetszertől. A granulovírust megelőző jelleggel, a lárvakelés kezdetén juttassuk ki a fákra, és a permetezést 7–10 naponta ismételjük. Mivel a vírus hatékonyságát befolyásolhatja az erős napfény, érdemes a permetezést kora este vagy felhős időben végezni, hogy minél tovább megmaradjon a vírus a gyümölcs felszínén. Ügyeljünk arra is, hogy a permetlé enyhén savas vagy semleges kémhatású legyen (pH 6–6,5), mert lúgos kémhatású permetlével kijuttatva a vírus elveszíti hatását. Megfelelő kontroll (lakmuszpapír, pH-mérő) alkalmazásával permetlevünket egyszerű háztartási ecettel tudjuk lesavanyítani a megfelelő mértékre.
2) Bacillus thuringiensis alapú védekezés
A Bacillus thuringiensis baktérium spórái és toxinjai is hatékonyak az almamoly lárvái ellen való védekezésben. A Bt.-hatóanyagú készítmények célzottan a molykártevők elleni védekezésre alkalmasak. A baktérium spórái a lárvák bélrendszerében étvágytalanságot, majd végül pusztulást okoznak. Emellett ezek a toxinok teljesen ártalmatlanok az emberre, melegvérűekre, méhekre, ezért ökológiai gazdálkodásban is engedélyezettek, és a hasznos élő szervezeteket is kímélik. Almamoly ellen úgy alkalmazzuk, mint a granulovírust: a fiatal lárvák megjelenésekor permetezzünk vele, és szükség esetén többször ismételjük meg a kezeléseket.
A granulovírus- és a Bacillus thuringiensis készítmények remekül kombinálhatók egymással, ha azokat felváltva, blokkszerűen alkalmazzuk. (Néhány granulovírus-kezelés után Bt.-alapú kezelésekre váltunk.)
3) Természetes ellenségek bevonása
Az almamoly természetes ellenségeinek támogatása szintén fontos része a biológiai védekezésnek. Fürkészdarazsak telepítésével vagy kertünkbe csalogatásával jelentősen csökkenthető az almamoly-populáció. A petefürkészek – apró fürkészdarazsak – az almamoly petéit kutatják fel, és azokba helyezik saját petéiket. A kikelő darázslárvák így az almamoly embrióját pusztítják el a tojásban, még mielőtt abból hernyó kelne ki.
Az énekesmadarak is kiváló szövetségeseink lehetnek az almamoly lárvái ellen. Az énekesmadarak az almamoly lárváit is előszeretettel fogyasztják. Ahhoz, hogy több madarat csalogassunk a kertbe, érdemes madárodúkat kihelyezni a gyümölcsösben, és gondoskodni a madarak számára vonzó biodiverz környezetről (pl. sövények, bogaraknak búvóhelyet adó avarkupacok, itatók kihelyezése). A nagyobb biodiverzitás általánosságban is erősíti a természetes egyensúlyt. Minél többféle rovar és madár él a kertben, annál valószínűbb, hogy a kártevők természetes úton kordában lesznek tartva.
4) Mechanikai védekezési módszerek
A mechanikai módszerek régi, bevált praktikák az almamoly ellen, melyeket nagyüzemben nincs lehetőség hatékonyan alkalmazni, viszont házikertben képezhetik az almamoly elleni védekezés gerincét.
Hernyófogó övek alkalmazása: Az első nemzedék kikelő lárváinak közel a fele a talaj felé veszi az irányt, és ott próbál menedéket keresni a bebábozódáshoz és az átteleléshez. Ezt a vonulást fogjuk fel a hernyófogó övekkel. Kora nyártól kezdve helyezzünk a fa törzsére hullámpapírból készített öveket. A talaj irányba igyekvő lárvák szívesen bebújnak ezek alá, búvóhelyet keresve. Gyűjtsük be az öveket 7–10 naponta, és égessük el vagy semmisítsük meg őket a rajtuk megbújó hernyókkal együtt. Így rengeteg bábozódni készülő kártevőt foghatunk meg.
Kéregkaparás: Kora tavasszal, még a rajzás megindulása előtt érdemes óvatosan lehántani vagy kikaparni a laza kéregdarabokat a gyümölcsfák törzsén és vastagabb ágain. Az almamoly áttelelő alakjainak egy része ezek mögött rejtőzik. A lehántolt kéregdarabokat gyűjtsük össze és égessük el, ezzel sok telelő kártevőt megsemmisítünk.
Fertőzött gyümölcsök eltávolítása: Mindig szedjük össze a férges, rágott gyümölcsöket a fa alól és a fáról is. Ezzel megszakíthatjuk a kártevő életciklusát. Ezeknek a mechanikai módszereknek nagy előnye, hogy vegyszermentesek, olcsók és célzottak, hátrányuk viszont, hogy időigényesek, és odafigyelést igényelnek. Kiskertekben azonban mindenképp érdemes alkalmazni őket, akár a vegyszeres védekezés kiegészítéseként is.
5) Feromoncsapdák és feromonos légtértelítés
A feromoncsapdák és a feromonos légtértelítés olyan modern, környezetbarát módszer, amely a rovarok párzási kommunikációját használja ki a védekezésben.
Feromoncsapda: Az almamoly nősténylepkéje olyan illatanyagot (szexferomont) bocsát ki, amellyel magához csalogatja a hímeket párzás céljából. Ezt a feromont mesterségesen állítják elő, és a csapdákban használják. A csapda általában egy ragacsos lap vagy tölcséres dobozka, amibe egy feromontartalmú kapszulát helyeznek. A kibocsátott illat odavonzza a hím almamolyokat, amelyek beleragadnak a csapdába. Ezzel két dolgot is elérünk: egyrészt információt kapunk a rajzásról, másrészt csökkentjük is a populációt valamelyest, hiszen a csapdázott hímek már biztosan nem szaporodnak tovább.
A csapdákat április végén, május elején helyezzük ki az ültetvényekbe, hogy a rajzásmenetet megfigyelhessük. Ha a csapdák által fogott egyedek száma hirtelen megugrik (rajzáscsúcs), akkor várható, hogy 1-2 héten belül tömegesen kelnek ki a lárvák – ez jelzi az első permetezés optimális időpontját. Amennyiben nincs a kertben saját csapdánk, az interneten elérhetők az úgynevezett országos feromoncsapda-hálózat adatai, amelyekből tájékozódhatunk, mikor van a környéken almamolyrajzás. (Emellett egyéb molyok rajzását is nyomon tudjuk követni.)
A feromoncsapdák fogásait figyelemmel kísérve végezhetünk úgynevezett effektív hőösszegszámítást is a lárvakelés előrejelzésére, de ez házikertben nehezen kivitelezhető. Üzemi ültetvényekben a Rim-pro vagy egyéb előfizetéses modellek használata terjedt el.
Feromonos légtértelítés: Ez a módszer tulajdonképpen a feromoncsapdázás „nagyban”. Lényege, hogy az ültetvényben nagy mennyiségű almamolyferomont juttatunk a levegőbe speciális párologtató diszpenzerek segítségével. A kiáramló feromonillat egy „illatfelhőt” hoz létre a kertben, ami összezavarja a hím molyokat – nem találják meg a valódi nőstényeket, mert mindenütt feromonszagot éreznek. Így elmarad a párzás, a nőstények nem raknak megtermékenyített petéket, melyek következtében drasztikusan lecsökken a következő nemzedék hernyóinak száma.
A légtértelítés nagyon környezetbarát, hiszen nem használ mérget, csak a rovar saját „nyelvét” fordítja ellene. Viszont inkább nagyobb területen (minimum 5 hektáros ültetvényben) hatékony, mert kiskertbe kívülről úgyis berepülnek a párzásra kész nőstények vagy hímek. Fontos a diszpenzerek megfelelő időben és módon való kihelyezése – még a rajzás elején, hogy a hím lepkék első hullámától kezdve telített legyen a levegő feromonnal. A módszer költségesebb, viszont permetezést spórolhatunk vele. Gyakran kombinálják a granulovírusos védekezéssel: ilyenkor is javasolt az első nemzedék elején legalább egyszer vírussal kezelni, hogy a minimálisra csökkentsük a kezdő populációt.
Vegyszeres védekezés
A vegyszeres védekezés alatt a különféle szintetikus rovarölő szerek használatát értjük. Ezekkel hatékonyan csökkenthető az almamolyok száma, de fontos a megfelelő szer kiválasztása, a pontosan időzített alkalmazás és a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele. Számos rovarölő szer áll rendelkezésre az almamoly ellen, de nem mindegy, melyiket választjuk. Ma már előtérbe kerültek a szelektívebb, korszerű szerek, amelyek kímélik a hasznos élővilágot, és kevésbé terhelik a környezetet, ugyanakkor hatásosak a molyokra.
A klórantraniliprol egy újgenerációs rovarölő hatóanyag, amelynek különlegessége, hogy a rovarok izomzatát támadja és megbénítja a lárvákat. Kontakt és gyomorméreg is egyben, vagyis ha a hernyóra jut, vagy a hernyó megrágja a kezelt növényt, máris elérjük a kívánt hatást. Az almamoly fiatal lárvái ellen rendkívül hatékony, sőt a tojások ellen is részben hat (ovicid és larvicid hatású). Előnye, hogy szelektíven a lepkehernyókat pusztítja, kevéssé bánt más rovarokat, így az integrált növényvédelembe jól beilleszthető. Almamoly ellen általában az első nemzedék rajzáscsúcsához igazítva kell kijuttatni, majd 2-3 hét múlva megismételni a kezelést, hogy a teljes nemzedéket lefedjük. Tartós hatású készítmény, így egy generációban 1-2 permetezés is elegendő.
Természetesen léteznek más hatékony szerek is. A házikertben is használhatóak például egyes piretroidtartalmú szerek (széles hatású rovarölők, pl. deltametrin vagy lambda-cihalotrin hatóanyaggal kapható szerek). Ezek gyorsan ölnek, de sajnos nem válogatnak – a hasznos rovarokat is elpusztíthatják, és a molyok akár rezisztensek is lehetnek rájuk a túlhasználat miatt.
Az acetamiprid hatóanyagú szerek szintén használhatók almamoly ellen; ezek felszívódó jellegűek, és a hernyókon kívül más kártevők (levéltetvek) ellen is hatnak, viszont méhekre kockázatosak lehetnek, és a rezisztencia elkerülése érdekében nem szabad túl gyakran ugyanazt a hatóanyagot alkalmazni. Alternatív lehetőség még a novaluron vagy diflubenzuron vagy a spinozad tartalmúkészítmények használata is.
Nagyon lényeges, hogy mindig váltsuk a hatóanyagokat nemzedékenként, hogy elkerüljük a molyok ellenálló képességének kialakulását. Ne használjuk egyfolytában ugyanazt a szert minden nemzedék ellen, mert a molyok idővel ellenállóvá válhatnak. Kombinálhatjuk a kémiai szereket a biológiaiakkal is– például egyik permetezéskor klórantraniliprol hatóanyagot használunk, a következőnél granulovírust vagy Bacillus thuringiensist – így csökkentjük a vegyszerterhelést és a rezisztencia esélyét is.
Legyen szó bármilyen permetszerről vagy módszerről, az időzítés az almamoly elleni védekezés alapja. A permetezéseket akkorra kell ütemezni, amikor a hernyók még nem rágták be magukat a gyümölcsbe. Ezt segít meghatározni a feromoncsapdás rajzásmegfigyelés: a rajzáscsúcs után nagyjából 6–8 nappal kezdődhet az első lárvák kelése. Kulcsfontosságú az első nemzedék elleni eredményes védekezés. Ha májusban sikerül lecsökkenteni az első nemzedék lárváinak számát, akkor a nyári második és harmadik nemzedék rajzása is gyengébb lesz, így kevesebb kárt fog tudni okozni.
Gyakorlati tanácsok permetezéshez
A kora reggeli vagy késő délutáni, esti órák ideálisak. Ilyenkor a hőmérséklet mérsékeltebb, a permetlé nem szárad rá túl gyorsan a levelekre, és a hasznos rovarok aktivitása is kisebb (így kevésbé károsítjuk őket). Nappal, tűző napon vagy nagy hőségben ne permetezzünk, mert a permetszer hatékonysága csökkenhet, és a növényt is perzselheti.
Lefedettség: Ügyeljünk rá, hogy a fa lombkoronáját és gyümölcseit egyenletesen befedje a permetlé. A hernyók gyakran a gyümölcsök csészéjénél (a szár mellett) vagy a levélszárnál lévő részén rágnak be, tehát ezeket a részeket is érje permetszer. Egy nagyobb lombú fa esetén használjunk megfelelő vízmennyiséget a permetezéshez, hogy mindenhová jusson.
Keverhetőség és technológia: Ha többféle szert használunk egyszerre (pl. gombaölő + rovarölő), mindig nézzünk utána, hogy keverhetők-e egymással. A granulovírus-készítményeket például nem szabad erősen lúgos reakciójú szerekkel (pl. rézgálic) keverni, mert hatástalanná válhatnak. A Dipel baktériumtartalmú szert se keverjük mésztartalmú permettel. Mindig kövessük a használati utasítást a tankkeverékekre vonatkozóan!
Almamoly és dióburok-fúrólégy– közös stratégia
Érdekességképpen és gyakorlati szempontból is érdemes kitérni a dióburok-fúrólégy (nyugati dióburok-fúrólégy, Rhagoletis completa) és az almamoly kapcsolatára. A dióburok-fúrólégy egy nemrég megjelent kártevő hazánkban, amely a dió zöld burkát károsítja: a légy a dió zöld héjába rakja a petéit, a kikelő nyüvek pedig megeszik a dió burkát, aminek következtében a burok feketedik, rárohad a dió csonthéjára, a dióbél pedig értéktelenné válik. Megfigyelték, hogy ez a kártevő szívesebben támadja meg azokat a diókat, amelyeket már az almamoly lárvája megkezdett vagy megsértett, ezzel utat nyitnak vagy „megjelölik” a diót a légy számára. A sérült, rágott diók vonzóbbak a dióburok-fúrólégynek, és könnyebben is hatolnak be abba a nyüvei.
Mit jelent ez a gyakorlatban?Azt, hogy ha diófánk is van, az almamoly elleni védekezéssel egyúttal a dió termését is védjük. Ha sikerül megakadályozni, hogy az almamoly lárvái belefúrjanak a dióba, akkor a dióburok-fúrólégy kevesebb célpontot talál a petéinek, így kisebb kárt fog okozni. Éppen ezért egy átfogó védekezési stratégia kialakítása javasolt, amely mindkét kártevőt figyelembe veszi. Például az említett granulovírusos permetezés vagy a Dipel használata diófán is alkalmazható.
Létezik továbbá egy kaolin hatóanyagú rovarölő szer, amely dióban és körtében engedélyezett. Ez egy fehér agyagfilmréteget von a gyümölcsre és a levelekre, ami egyrészt megnehezíti az almamolyhernyó bejutását a dióba, körtébe, másrészt riasztja a dióburokfúrólégy imágóit is – nem szívesen rakják petéiket a kaolinnal bevont dióba. Ilyen módon egy kezeléssel két kártevő ellen is védekezhetünk.
A kaolinos kezelést már június végétől érdemes elkezdeni, ha diófánk van, és többször megismételni a nyár folyamán. Az almamoly elleni védekezés tehát nemcsak az alma és más gyümölcsök védelme miatt fontos, hanem a diófáink egészségéhez is hozzájárul. A biológiai, mechanikai és vegyszeres módszerek tudatos kombinálásával – azaz integrált védekezéssel – jelentősen csökkenthetjük mind az almamoly, mind a dióburok-fúrólégy kártételét. A kulcs a rendszeres megfigyelés, a jó időzítés és a felsorolt módszerek kitartó, következetes alkalmazása.
SZERZŐ: DR. SIPOS MARIANNA • DEBRECENI EGYETEM
