A gyümölcs- és szőlő ültetvények jelentős kártevő i, a gyümölcsmolyok már megkezdték életfolyamataikat. Az idei korai kitavaszodásnak köszönhetően akár a megszokottnál hamarabb is találkozhatunk velük. Ahogy haladunk a szezonban, fel kell készülnünk a gyümölcsmolyok okozta kihívásokra is.
A gyümölcsmolyok kártétele
A molyok okozta kártétel igen jelentős anyagi veszteséggel jár, ha nem védekezünk ellenük megfelelően. Ahogy a nevükben is szerepel, kártételüket a gyümölcsökön okozzák, ám a kajszi, de őszibarack esetén hajtáskártétel is előfordulhat. A különböző gyümölcsmolyfajok jelentős kártevők az almában, kajsziban, az őszibarackban, a szilvában és a szőlőben. A következőkben kultúránként mutatjuk be a gyümölcsmolyok életmódját és az ellenük való védekezés alappilléreit.
Almamoly
Elsőként az almaültetvényekben károsító almamolyt a Cydia pomonellát tárgyaljuk. Az almamoly kétnemzedékes faj. Hernyói a kéregrepedésekben telelnek, majd tavasszal bábozódnak be. Az imágó 9–12 mm, szárnya barnás-, hamuszürke, hullámos, sötétszürke harántsávokkal. Tojásai fehérek, laposak. A hernyók sárgásfehér színűek, 1,4–2 mm hosszúak. A gazdasági kártételt a hernyók okozzák, a termések rágásával. A károsított gyümölcsökön egy kisebb bemeneti és nagyobb kimeneti lyukat, illetve ürüléket láthatunk. Az első nemzedék imágóinak megjelenésére április második felében–május elején számíthatunk, a másodikra június második felében–július elején. Sok esetben a nemzedékek nem különülnek el egymástól.
Ezek az időpontok támaszt nyújtanak a gazdálkodóknak, de nem tekinthetők egzakt időpontoknak. A molyok fejlődését jelentősen befolyásolja a hőmérséklet. Nem szabad a programszerű védekezésre hagyatkozni, ugyanis ugyanazon a területen, különböző évjáratokban jelentős eltérések lehetnek a molyok rajzásában, ami befolyásolja a védekezés időpontját is.
A védekezés alapját képezi a feromonos rajzásmegfigyelés, illetve a hőösszegszámítás. A feromoncsapdák esetén fontos megemlíteni, hogy csak az adott faj egyedeit lehet velük megfigyelni. A csapdákat javasolt a vélt rajzáskezdet előtt legalább 2 héttel kihelyezni, hektáronként 2–4 csapda kihelyezése javasolt. A védekezés másik fontos pillére a hőösszegszámítás. Ezzel a módszerrel megbecsülhetjük a lárvák kelésének időpontját. A csapdák konzekvens fogásától számoljuk a napi átlaghőmérséklet biofix feletti értékét.
A biofix az a hőmérsékleti pont, amelyen az adott kártevő aktívvá válik. Az almamoly esetén ez 10 °C. Az imágók fogásától körülbelül 90 °C effektív hőösszegre van szükség a lárvák keléséhez. A kémiai védekezés során használható hatóanyagok az almaültetvényekben az ingerületvezetést gátlók közé tartozó piretroidok, azon belül a deltametrin, tau-fluvalinát, a neonikotionidok közé tartozó acetamipirid.
Ezek a hatóanyagok mind az imágókra, mind a lárvákra hatnak. A spinozidok csoportjába tartozó spinozad spinetoram-kezelést a tömeges lárvakeléshez kell igazítani. Juvenilhormon hatású hatóanyag a piriproxifen, amely csak a lárvák ellen hat, ezért a lárvakelésre kell időzíteni a kezelést. Izomműködésre ható a klórantraniliprol, ciantraniliprol. A védekezést ebben az esetben is a lárvakelésre kell időzíteni. A kémiai védekezés mellett van lehetőségünk biopreparátumok használtára is, pl. a Bacillus thuringiensis serovar. kurstaki hatóanyaggal való kezelést a tömeges lárvakelés időpontjához kell igazítani, és elhúzódó rajzás esetén ezt meg kell ismételni.
A Cydia pomonella Granulovirus hatóanyag esetén a kezelést a lárvák kelése előtt el kell kezdeni, és 6-8 naponta meg kell ismételni a gyümölcsök éréséig. A gazdálkodóknak lehetőségük van a feromonos légtérterítésre, amely egy jól működő védekezési módszer, viszont az ára magasabb, mint a hagyományosnak mondható kémiai védekezésé. Az almaültetvényekben az almailonca, az Adoxophyes reticulana károsítása is felléphet. Ajánlott a feromoncsapdás megfigyelése, hogy elkerüljük az esetleges károsítást.
Kajszi- és őszibarackmolyok
A kajszi- és őszibarack-ültetvényekben a fagy és gombás betegségek mellett jelentős kockázati tényezők a gyümölcsmolyok. A barackültetvényekben ilyen a barackmoly, Anarsia lineatella, melynek Magyarországon három nemzedéke van. Az L3-L4 fejlettségű lárvái telelnek, melyek tavasszal, a fiatal hajtásokon érési táplálkozást folytatnak. Tömeges megjelenésükkel jelentős kárt okozhatnak. Miután befejezték érési táplálkozásukat, bebábozódnak, és az első nemzedék imágói május első felében-közepén kezdik meg a rajzásukat. A hőmérséklettől függően május végén-június elején várható a tömeges lárvakelés, amelyre a védekezést célszerű időzíteni. A második nemzedék júliusban, a harmadik augusztusban rajzik. Az imágó 6–7 mm nagyságú, szürke színű, hosszanti sötét sávokkal, hátsó szárnyán nincsen sávok, szürke színű. Tojásai hengeres alakúak, fehér, később sárga színűek.
Hernyói 8–10 mm hosszúak, kezdetben fehér, majd vörös színűek. Amennyiben sikeres az első nemzedék lárvái elleni védekezés, sokkal kevesebb imágóra számíthatunk a következő nemzedékekben. A kajszi- és őszibarack-kultúrák jelentős gyümölcskártevője még a keleti gyümölcsmoly, a Grapholita molesta. Itthon három nemzedéke fejlődik ki, de lehet egy részleges negyedik nemzedék is. A kifejlett lárvája telel, telelés után rögtön bebábozódik, ellentétben a barackmollyal, amelynek a fejletlen lárvája telel. Az áttelelt hernyók imágói már áprilisban megkezdik a rajzásukat, tojásrakást követően májusban számíthatunk a tömeges lárvakelésre, ezek a lárvák a 8–10 cm-es hajtásokon károsítanak.
A második nemzedék imágói június közepén rajzanak, a harmadik nemzedék imágói július közepétől. Kialakulhat egy részleges negyedik nemzedék is, amelynek imágói augusztus végén, szeptember elején rajzanak. A második, harmadik és negyedik nemzedék lárvái már a gyümölcsökben károsítanak. Az imágó 6–7 mm hosszú, elülső szárnya szürkésbarna, világosbarna, haránt irányú hullámokkal, szürkésfehér és fekete ékekkel a szárny elülső szegélye mentén, a hátsó szárnyak világosbarnák. Tojásai laposak, szürkésfehérek. A fiatal hernyó fehér színű, a feje és nyakpajzsa fekete, az idősebb hernyó 10–14 mm hosszú, sárgásfehér, feje sárgásbarna színű.
Mind a barackmoly, mind a keleti gyümölcsmoly rajzása szignalizálható feromoncsapdákkal. A keleti gyümölcsmoly feromonos megfigyelését megnehezíti, hogy a feromoncsapdája vonzza a szilvamoly egyedeit is. A lárvakelés idejének meghatározását tovább nehezíti, hogy a keleti gyümölcsmoly esetén számolnunk kell a hímelőzés problémájával. Ez azt jelenti, hogy a hím egyedek hamarabb kelnek a bábokból, mint a nőstény egyedek, ami megnehezíti a lárvakelés idejének meghatározását. A hőösszegszámításnak is fontos szerepe van a lárvakelés idejének meghatározásában.
A kémiai védekezést célszerű a lárvák kelésére időzíteni, így tudunk a leghatékonyabban védekezni a kártevők ellen. A keleti gyümölcsmoly biológiai nullpontja 7,2 °C, a rajzás kezdetétől a lárvák keléséig szükséges effektív hőösszeg körülbelül 100–110 °C. A barackmoly és keleti gyümölcsmoly kelő lárvái ellen az első kezelést célszerű a rajzáscsúcs után 7–14 nappal elvégezni, az időjárási körülményeket figyelembe véve.
A kémiai védekezés során használható hatóanyagok az almaültetvényekben az ingerületvezetést gátlók közé tartozó piretroidok, azon belül a lambda-cihalotrin, eszfenvalerát, a neonikotionidok közé tartozó acetamipirid. Az avermektinek csoportjába tartozó emamektin-benzoát, amely a lárvák ellen ható készítmény. A védekezés időpontját a tömeges lárvakelésre kell időzíteni. A kémiai védekezés mellett van lehetőségünk biopreparátumok használtára, a Bacillus thuringiensis serovar. kurstaki hatóanyaggal való kezelést a tömeges lárvakelés időpontjához kell igazítani, elhúzódó rajzás esetén meg kell ismételni. Biológiai megoldásként a gazdálkodóknak lehetőségük van a légtérterítésre a kártétel elkerülése érdekében.
Szilvakártevők
A szilvaületvényekben korábban említett keleti gyümölcsmoly és a szilvamoly (Grapholita funebrana) károsítása ellen kell fellépni. A szilvamolynak három nemzedéke fejlődik ki, a kifejlett lárvái telelnek, hasonlóan a keleti gyümölcsmolyhoz. Az áttelelő nemzedék imágói április végén, május elején kezdik meg rajzásukat, a következő nemzedék imágóinak rajzása június második felében, végén kezdődik, a harmadik nemzedéké július második felében, végén kezdődik. Az imágó 6–9 mm hosszú, elülső szárnya barnásszürke, sárgásfehér rojtozattal, tükörfoltja hamuszürke, hátsó szárnya barna. A rajzások általában elhúzódóak, és sokszor nem is lehet elkülöníteni a nemzedékeket, ami rendkívül megnehezíti az optimális védekezési időpont megválasztását.
Az imágók rajzásától a lárvakelésig körülbelül 85 °C effektív hőösszegre van szüksége a kártevőnek. A szilvamolynak a biológiai nullpontja 10 °C, e hőfok felett szükséges számolni a napi átlaghőmérsékletet, hogy előre jelezzük a lárvakelést. Szilvában a következő hatóanyagok használhatók a gyümölcsmolyok ellen: ingerületvezetést gátlók közé tartozó piretroidok, azon belül a lambda-cihalotrin, eszfenvalerát, deltametrin mind az imágók, mind a lárvák ellen hatnak. Az avermektinek csoportjába tartozó emamektin-benzoát csak a lárvák ellen hatékony. A biopreparátumok közül a Bacillus thuringiensis serovar. kurstaki használható, melynek kijuttatását a lárvakelésre kell időzíteni.
Szőlőkártevők
A szőlőültetvények gyümölcskártevője a nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) és a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana). A nyerges szőlőmoly kétnemzedékes, báb alakban telel, az első nemzedék rajzási időpontja április második fele, május, a második nemzedéké július–szeptember között. A hűvösebb, csapadékosabb évjáratokat kedveli. A tarka szőlőmoly háromnemzedékes, báb alakban telel, az első nemzedék rajzása április, májusi, a második nemzedék rajzása június elején kezdődik, és eltarhat július elejéig. A harmadik nemzedék augusztus elejétől augusztus végéig rajzik. A meleg, száraz évjáratokat kedveli. Hazánkban a tarka szőlőmoly a jelentősebb kártevő az ültetvényekben. Az első nemzedék lárvái a bimbós vagy virágzó fürtöket károsítják, szövedékfészket készítenek, és a fészek védelme alatt károsítanak.
A további nemzedékek már a bogyókon károsítanak, először kívülről rágják, majd behatolnak a bogyókba. A károsított fürt kitettebb a botritiszesfertőzésnek! A botritisz elleni védekezés egyik alapköve a szőlőmolyok elleni védekezés. A szőlőmolyok esetén is segítségünkre van a védekezésben a feromonos rajzásmegfigyelés és a hőösszegszámítás. A tarka szőlőmoly alsó hőmérsékleti értéke 10 °C, a rajzás kezdetétől a lárvák keléséig körülbelül 110–120 °C-ra van szüksége a kártevőnek. Szőlőben használhatő hatóanyagok a szőlőmolyok ellen az ingerületvezetést gátlók közé tartozó piretroidok, azon belül a lambda-cihalotrin, eszfenvalerát, deltametrin mind az imágók, mind a lárvák ellen hat.
A spinozidok csoportjába tartozó spinozaddal a védekezést a lárvakelésre kell időzíteni. Az avermektinek csoportjába tartozó emamektin-benzoát csak a lárvák ellen hatékony, illetve az izomműködésre ható klórantraniliprol, ciántraniliprol szintén a lárvák ellen hat. A biopreparátumok közül a Bacillus thuringiensis serovar. kurstaki használható, amelynek kijuttatását a lárvakelésre kell időzíteni.
A szőlőben is szintén a gazdálkodók rendelkezésére áll a légtérterítéses védekezés is.
Összefoglalva: a gyümölcsmolyok jelentős terméskártevők a gyümölcs- és szőlőültetvényekben. Leghatékonyabban a lárvák ellen tudunk védekezni; amennyiben sikeres az első nemzedék lárvái ellen a kezelés, jelentősen csökkentjük a kártételt, illetve a következő nemzedékek egyedszámát. Feromoncsapdákkal jól nyomon követhető a kártevők imágóinak rajzása, a rajzásadatokból, illetve a hőösszegszámítással megbecsülhető a tömeges lárvakelés, amelyre időzíteni kell a kémiai védekezést.
Fontos a szerrotáció, hogy elkerüljük a kártevőkben kialakuló rezisztenciát a hatóanyagok tekintetében. Minden ültetvény mikroklímája más, amely befolyásolja a kártevők fejlődését, illetve az évjáratok között is nagy különbségek lehetnek, ezért nem ajánlott a programszerű védekezésre hagyatkozni.
Minden gazdálkodónak bő termést és sikeres évet kívánok!
SZERZŐ: BOZI JÓZSEF NÖVÉNYORVOS
