Emelkedik az olyan álőstermelők száma, akik bár bejelentik az általuk kínált terméket, de ezzel csak az árusítást próbálják legalizálni. Valójában mind többen árulnak olyan terményt, amit nem ők állítottak elő. Ennél is súlyosabb az a kérdés, hogyan ellenőrizhető a termelői piacokon a nagygazdaságokra is vonatkozó szermaradvány-határérték betartása.
Noha az őstermelőknek is van naplózási kötelezettségük, jelentős számuk miatt – csaknem 40 ezren vannak bejelentve – alighanem jóval nehezebb a növényvédőszer-felhasználásuk ellenőrzése, mint a szigorú naplózási kötelezettség alá vont növénytermesztő kis- és nagygazdaságoké. Márpedig a fogyasztók zöme azért megy a helyi kispiacra, hogy a „háztáji” előnyeit élvezze: magasabb vitamin- és tápanyagtartalom, kevesebb mesterséges tápanyag és növényvédő szer a termesztéstechnológia során. De vajon így van-e, igaz-e ez a pozitív előítélet az őstermelői piacokon? – kérdeztük a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (Nébih).
Majd’ minden héten van valahol ellenőrzés
A hatóság azt közölte: ellenőrzéseik főként piaci ellenőrzések, melyek a zöldszámra érkező bejelentések alapján történnek, és ezeket a panaszokat mind kivizsgálják. Ugyanakkor számos esetben a termelés helyét is érintik az ellenőrzések, különösen amikor az értékesítésnél már látható, hogy nem saját termelésből származhat a termék (pl. felvásárolt kultúra/fajta, vagy nem termelhette az ellenőrzés időszakában), vagy a volumene meghaladhatja a nyilvántartás alapján számítható mértéket. A Nébih rendszeresen részt vesz a szezonális ellenőrzéseken is, mely több piacot érint országszerte. Emellett a szakemberek – adminisztratív úton – folyamatosan ellenőrzik a termelői nyilatkozatok alapján rögzített adatokat a rendszerben, ami alapján szükség esetén további vizsgálatokat indít a hivatal.
A Nébih mezőgazdasági igazgatási szerve évente átlagosan 30–40 piaci és termőhelyi ellenőrzést végez, ezek mellett az adminisztratív ellenőrzések pedig folyamatosak, napi szinten 1-2 főre kerül sor. Kormányhivatali revizorokis mennek A Nébih hangsúlyozza, hogy a kormányhivatalok szakembereivel (a 82/2004. (V. 11.) FVM-rendelet alapján) végzett gyümölcs- és zöldségellenőrzéseik alkalmával is vizsgálják az őstermelőket. Ennek során ellenőrzik az elsődleges növényi termékeket, a friss fogyasztásra szánt zöldség-gyümölcs tételek minőségét, jelölését, a tételek nyomon követhetőséget, illetve a növényi higiéniát és mezőgazdasági szennyeződéseket. A kistermelők ellenőrzésére tavaly 4149 alkalommal került sor, helyi termelői piacon 55 hatósági ellenőrzés történt.
Ugyanakkor ezek száma kicsit csökkent tavaly: 2023-ban a Nébih által ellenőrzött kereskedelmi egységek száma 92, a tételek száma pedig 271 volt, a vármegyei kormányhivatalok által ellenőrzötteké pedig 3876, a tételeké 9061. Tavaly a Nébih által ellenőrzött kereskedelmi egységek száma eddig 57, a tételek száma pedig 122, a vármegyei kormányhivatalok által ellenőrzötteké pedig 3621, a tételeké 8340.
Kötelező a napló, és mérik a szermaradékot
A termelőknek permetezési naplót kell vezetniük. Csak az adott kultúrára engedélyezett növényvédő szerek használhatók. Az élelmezésügyi lejárati idő betartása kötelező. Az őstermelőknek a piacon a permetezési naplót hatósági ellenőrzés esetén be kell tudni mutatni.
A Nébih kiemelten ellenőrzi valamennyi termék tekintetében – talajtól a friss növényi terméken át a takarmányokig és az állati eredetű termékekig – a növényvédőszer-maradékot. Kockázatbecslésen alapuló objektív növényvédőszer-maradék monitoringrendszert működtet, szúrópróbaszerű mintavétellel. Az éves terv részét képezik a termelőknél lefolytatott technológiai ellenőrzések is, melyek szintén végződhetnek mintavétellel. A Nébih növényvédőszermaradék-analitikai laboratóriumhálózata évente mintegy 900 friss zöldség-, gyümölcs- és gabonaminta vizsgálatát végzi el növényvédőszer-maradékra. Összességében a határértéket meghaladó minták száma a nemzetközi szinten elfogadott 1,5% körül volt az elmúlt években. Az ellenőrzés termékcentrikus.
Nő a jogsértések száma
Az őstermelőket érintően az elmúlt pár évben a nyilvántartás, illetve az ellenőrzések tapasztalatai alapján nem történt lényeges és említhető változás. A számuk az évek alatt nem csökkent, általánosan elmondható, hogy a piaci árusítás során még mindig a leggyakoribb jogsértés az őstermelői nyilvántartásba be nem jelentett, felvásárolt termékek értékesítése. A hatósági ellenőrzések során a legtöbb hiba a dokumentációval kapcsolatban merül fel, például nem tudják azt bemutatni az árusítás helyén, vagy nem vezetik naprakészen a termelt, előállított és értékesített mennyiségeket. Az kijelenthető, hogy az ellenőrzésekre szükség van a piacokon és a termelések helyén is. A jogsértések száma ugyanis nem csökken, inkább emelkedik azoknak az álőstermelőknek a száma, akik bár bejelentik a terméket – ezzel próbálják legalizálni az árusítást –, a nyilvántartásban szereplő terület ellenőrzésekor azonban kiderül, hogy ott nem lelhető fel az ültetvény vagy az állomány.
A családi gazdaságokról szóló törvény alapján őstermelő az a 16. életévét betöltött személy, aki szerepel a mezőgazdasági őstermelői nyilvántartásban, és saját gazdaságában mező- vagy erdőgazdasági tevékenységet, valamint kiegészítő őstermelői tevékenységet, továbbá e tevékenységből származó termékfeldolgozást folytat. Ma az őstermelői nyilvántartás szerint durván 389 ezer aktív őstermelő van. A helyi termelői piac olyan piac, ahol a kistermelő az ottani vármegyében vagy 40 km-es körzetben (Budapest esetében az ország területén bárhol) működő gazdaságából származó agrár- vagy élelmiszeripari termékét értékesíti. E piacokon tehát kizárólag a piaccal azonos vármegyében, illetve a piactól 40 km-es távolságon belül gazdasággal rendelkező kistermelők árusíthatnak. Napjainkban több mint 300 ilyen piac működik országszerte. Mindez azért is fontos, mert a csalók pont ezt nem tartják be, amikor idegen árut adnak el a gyanútlan vásárlóknak.
A Nébih megnézi, hogy az őstermelő áruja és annak mennyisége megfelel-e annak, amennyit a saját gazdasága adatai alapján lehetősége van termelni (termőterülete, termés mennyisége alapján). Az őstermelői termék értékesítésének helyszínén pedig el kell helyeznie a „Saját őstermelői tevékenységből származó termék” feliratot és a FELIR-azonosítót, valamint őstermelői tevékenységének azonosítóját. Mindemellett ellenőrzik az őstermelői és őstermelők családi gazdaságát is. A jogszabály előírásai alapján a mezőgazdasági őstermelő kizárólag azt a terméket értékesítheti, amit saját gazdaságában őstermelői tevékenységgel állított elő, és csak azt, ami szerepel az őstermelői nyilvántartásban. Fontos kitétel, hogy a nyilvántartásában szereplő termékeket nem vásárolhatja fel. Sajnos, gyakorta látni olyat, hogy fejkendős, idős nénik egyforma méretű és jelentős mennyiségű áru mögött álldogálnak a piacon – legalábbis gyanítható, hogy ilyenkor import vagy nagyobb kertészetből származó áru van a standjukon…
Kohout Zoltán
