A téltől már egy ideje nem a kifagyás, hanem a növények szomjazása miatt tartunk – joggal. Eddig szépen töltődtek a hazai talajok, és a december is csapadékosnak ígérkezik. Megint a tél vége miatt kell izgulnunk.
A hosszú távú időjárás-előrejelzés mérsékelt melegre utal Európában. Január–februárban Európa nyugati részén a 24 éves éghajlati mediánt 1 °C-kal meghaladó átlaghőmérsékletre van kilátás, míg Európa keleti és északkeleti részein a 2 °C-os pluszra is esély van. Az átlagot meghaladó mennyiségű esőre csak Skandináviában lehet számítani a következő két hónapban.
A Magyarországra vonatkozó előrejelzés szerint az egész tél az átlagosnál 1-2 fokkal melegebb lesz, csapadékból pedig decemberben érkezhet a megszokottnál több, januárban kevesebb, míg februárban átlagos mennyiség – nagy becslési bizonytalanság mellett.
Tekintve, hogy újabban szinte már az egész tél lehetőséget ad a vegetációra, nem a kifagyástól, hanem a tavaszi indulás milyenségétől tartanak a szántóföldi növénytermesztők. Az alábbi képeken az utóbbi évek februári csapadékösszegeinek eltérését látjuk a több évtizedes átlagtól. Öt évből három kifejezetten száraz volt, egy átlagos, egy pedig nedves.
Mindez azért lényeges, mert több évtizedes távlatban a tél vége és a tavasz eleje a legszárazabb időszak Magyarországon (lásd a lenti ábrát). Pillanatnyilag a talaj mélyebb rétegei is jól fel vannak töltve, és úgy tűnik, decemberben is megfelelő csapadékutánpótlás érkezik majd. A szerény vízmennyiséget ígérő utolsó két téli hónap azonban megnehezítheti a gyengébb fejlettségű kalászostáblák szintre hozását.
Október végén még csak a tervezett táblák fele volt bevetve búzával, így most az állományok nagyon vegyes képet mutatnak. Még hosszú idő telik el a májusi esőkig, ezért fontos lenne, hogy a „kisebb” búzák is jó kondiba kerüljenek, mire megjön a meleg időjárás. Februárban ismét nagyon résen kell majd lenni, hogyan indítjuk a szezont. Eső nélkül, sajnos, hiába sietünk a fejtrágya kiadásával.
