fbpx

Vészfék a mézimportra: eddig többet ártott, mint használt

Írta: MezőHír-2024/12. lapszám cikke - 2024 december 04.

Évente 25–30 ezer tonna körüli mézet termelünk, bár a KSH szerint csökkenő trenddel. Ez a mennyiség az EU termelésének nagyjából egytizede. Az EU a világ második legnagyobb méztermelője, de a legnagyobb mézimportőre is. Ez a november elején készült cikk a méhészkedés gyakorlati és piaci kérdéseire is kitér, különösen az importfék megdöbbentő következményére.

Az orosz-ukrán háború kitörését követően megszűntek az importkorlátozások az Ukrajnából érkező mezőgazdasági termékekre. Keleti szomszédunk sokáig minden termékét az EU-n keresztül próbálta a nemzetközi piacra eljuttatni, lévén, a kikötői bombázás alatt álltak. Ez óriási piaci feszültséghez és gazdatüntetésekhez vezetett előbb Kelet-, majd Nyugat-Európában is. Ennek hatására idén életbe lépett az uniós vészfékmechanizmus, amelyik a 2021 második felétől 2023 végéig beáramló átlagos havi mennyiségeket monitorozza, és ez alapján dönt egy-egy termék importvámjának visszaállításáról. A méz esetében ez augusztusban következett be. Mint lentebb kiderül, a kereskedelmet éppúgy nem fékezte ez a korlát, mint a magyar élelmiszer-inflációt az ársapkák, sőt…

kaptárak
A kaptártípust alapvetően a méhészkedés technológiája határozza meg

Európa egyik olcsóbb mézét kínáljuk

„Hosszabb távon biztosan lesz hatása az EU vészfékmechanizmusának, de egyelőre nem sokat érzékelünk abból, hogy már nem léphet be vámmentes ukrán méz az európai piacra. Igaz, ennek már köze lehet az európai gazdaság válságához. Ezt különösen a prémium terméknek számító akácméz keresletén érezzük” – így foglalja össze társai véleményét is egy Békés vármegyei méhész. Mások szerint az uniós mézszabványok átalakításával és jobb marketinggel mégis sokat lehetne tenni a minőségi mézekért.

„Vannak neves laborok, amelyek képesek kimutatni a kínai rizsszirupot, pontosabban a nem természetes mézösszetevőt, de az uniós jogszabályok nem várnak el olyan paramétereket, amelyekre csak a természetes méz képes” – jegyzi meg Diósi László, a Palóctáj Méhész és Környezetvédő Egyesület elnöke Nógrád vármegyében. Bosszantja a szakmát az is, hogy miközben az ukrán mézek behozatala ellen küzdünk, egyes magyar cégek kinti telephellyel vagy érdekeltséggel rendelkeznek, hogy könnyebben vásárolhassák fel és szállíthassák be az ottani vegyes virágmézet.

A közösségi oldal meghatározó szakmai csoportjában ezt írják az importféket firtató kérdésünkre: „Ennek már nincs kedvező hatása. Amelyik kereskedő be akart hozni, az betárazott a mézből annyit, amennyit akart.” Pedig a vegyes virágmézünk az EU egyik legolcsóbb terméke, a fogyasztók nagyjából az uniós átlag körüli összeget fizetik érte. Az átlagot a román mézek húzzák le, mivel harmadannyiért elérhetők, mint a magyar termékek. A skála másik végén az ír piac áll, ahol a fogyasztók a magyar árszint három-négyszeresét is megfizetik a mézért.

vegyesvirágméz nagykerára EU
A vegyes virágméz fogyasztói ára az egyes tagállamokban, euró/kg (forrás: EU Bizottság)

méztermelés EU
A vegyes virágméz nagykereskedelmi ára a tagállamokban, euró/kg (forrás: EU Bizottság)

Sokkal beszédesebb azonban a második ábra, ahol a nagykereskedelmi árakat látjuk. Ezekben jóval kisebb a szórás az egyes államok között. Feltűnő azonban, hogy a magyar méhészek az EU második legkisebb összegét remélhetik a mézükért. A mézkínálatnak ehhez nem sok köze van, mivel a nálunk jóval többet termelő németek és franciák (lásd lenti ábra) az uniós átlag feletti árszinten kereskednek a mézzel – vélhetően a méhésznek is többet visszajuttatva az összegből –, viszont a fogyasztók az uniós átlag alatti összegért jutnak hozzá. Mintha szolidárisabb lenne az egész társadalom… Az ábrák még egy fontos dologra rávilágítanak: 2022-ben 25%-kal nőtt a mézkínálat az EU-ban, a nagykerárak mégis 7%-kal nőttek, ami a rekordinfláció hatása. A magyarországi drágulás persze jóval nagyobb mértékű volt – sajnos a költségoldalon is.

Méztermelés az EU-ban
Méztermelés az EU-ban 2021–2022, ezer t (forrás: EU Bizottság)

Az importfék turbózó hatása

Az EU mézimportja 2022-ben 10%-kal, 17 ezer tonnával nőtt, 2023-ban – a gazdatüntetések idején – pedig közel 10 ezer tonnával a 2021. évi szint alá esett. Míg a háború előtt Ukrajnából érkezett az EU-ba áramló mézmennyiség 31%-a, ez az arány 2022-re és 2023-ra 24%, illetve 28%-ra csökkent, miközben Kína vált a legfontosabb forrássá 36-37%-os részesedéssel. A bejelentett vészfékmechanizmus azonban turbózó hatással volt az ukrán méz importjára: 2024 első félévében 85%-kal több áru érkezett Ukrajnából, mint tavaly! A kereskedők igyekeztek a lehető leggyorsabban beszerezni a teljes évi mennyiséget, amivel viszont idő előtt kimerítették a vámmentes kvótát.

EU mézimport
A tagállamokba beáramló ukrán méz mennyiségének (t) növekedése (%) a vészfék előtt
(forrás: Eurostat)

A magyar import ebben az időszakban alig 2%-kal nőtt, de negatívan befolyásolta az értékesítési lehetőségeinket az, hogy a németek június 24-ig több ukrán mézet importáltak, mint tavaly egész évben. Az Eurostat adatai szerint 2024 első felében 1,75 euró (700 Ft/kg) átlagáron érkezett a közösség területére az ukrán méz, 15,4%-kal olcsóbban, mint tavaly. Eközben a kínai portéka ára 7,6%-ot esett. Az 1,28 euró/kg-os árszint (512 Ft/kg) most is magabiztosan veri a világmezőnyt.

Érdemes megjegyezni, hogy az EU egy normál évben nemcsak importál 45–50 ezer tonna mézet, de exportál is 24–25 ezer tonnát, elsősorban Angliába, az USA-ba és Svájcba. Az import- és exportátlagárak között rendesen 2,5-szeres a különbség, idén azonban háromszor drágábban adták el az uniós kereskedők a mézet, mint amennyiért az a külső országokból az EU-ba érkezett. Nyilván nem ugyanaz a tétel utazott tovább, hanem az egyes európai fogyasztók „igénye” szerint váltotta ki a helyi mézet valami mással, hogy a helyben termelt áru a fizetőképesebb vásárlókhoz juthasson el.

A drágulással párhuzamos az uniós export időarányosan 4%-kal csökkent, miközben 22%-kal növekedett a világpiacról beérkező méz mennyisége. Vagyis „hörcsögmódra” folyt a készletezés, így a nyárra a szokásosnál nagyobb mézmennyiség nyomta az európai piacot. Tehát nemcsak a vásárlóerő csökkenése az oka annak, hogy most mérsékeltebb keresletet, és nyomottabb árakat tapasztalnak a méhészek: valóban túl gyorsan gyűlt össze túl sok méz az unió területén.

Ugyanannyi méh, kevesebb méz

Az OMME adatai szerint a méhészetek száma az utóbbi 10 évben 21 és 23 ezer között ingadozott Magyarországon, a méhcsaládoké pedig 1,15 és 1,25 millió között, tehát tartjuk a szintet. A termelésben viszont egy csökkenő trendet jelölnek ki a statisztikai adatok. Ennek okát a szakmabeliek a méhészélet megváltozásával és a méhcsaládok gyenge kondíciójával magyarázzák. Az utóbbit mélyebben is meg kell indokolnunk.

méztermelés
Méztermelés Magyarországon, t (forrás: KSH)

A hordképesség romlását sokan sokféleképpen látják, de a méhek egészségére mindenképpen kihat a környezet vegyi szennyezése, a családok ellenálló képességének romlása. Az OMME vizsgálatai szerint gombaölők (pl. azoxistrobin, boszkalid, tetrakonazol) és rovarölők (pl. klotianidin, tiametoxam) is bekerülnek a rovarokba. A téli méhhullások hátterében azonban – az OMME szerint is – leginkább az atkairtók helytelen méhészeti alkalmazása áll. A legtöbb elhullást ugyanis az atka-nozéma-méhpatogén vírusok által okozott tünetegyüttes okozza, ami ellen védekezni szeretnének a méhészek, de ezt nem kellő átgondoltsággal teszik.

Az egyesülethez beérkező adatok alapján egy-egy tél alatt az állományok 14–24%-a pusztul el, a kisebb érték a 150 családnál többet tartó üzemekre jellemző, míg a nagyobb érték az ennél kisebb méhészetekre. Idén a szakmabeliek egyöntetű véleménye az, hogy 30–40 százalékos elhullás várható – paradox módon éppen a szép hosszú, meleg és hordásra ingerlő időjárás miatt. A klímaváltozásnak ugyanis lényeges hatása van a méhek viselkedésére. Az ember feladata az lenne, hogy lekövesse ezt, de úgy tűnik, a méhész lassabban változik, mint a méh.

A melegedő időjárás átka

Egy Békés vármegyei szakember szerint az idei év eleje nagy reményekkel indult, bár a februárban ébredő természet hátránya gyorsan megmutatkozott: korán virágzott az akác és a repce, a méhcsaládok nem tudtak kellően megerősödni a hordásra, nem volt meg a szükséges dolgozói létszám. Ennek ellenére – mivel nem fagyott el az akác – több mézet tudtak róla pergetni, mint tavaly. A repce területe viszont folyamatosan csökken, így már csak emiatt is kevesebb nektárt gyűjtenek róla a méhek. A szotyi virágzása pedig a kánikula idejére esett. Bár a napraforgó a hőségben jól mézel, kiderült, hogy ez csak a jó kondícióban lévő állományokra igaz, a Dél-Alföld szenvedő növényeire nem.

„Összességében nagyjából a tavalyi termelési szintet hoztuk, azzal a különbséggel, hogy az idei akácméz mind a pollen-, mind a víztartalom tekintetében kiváló minőségű lett. Sajnos a méhegészségügyi kezeléseket a legtöbben nem időzítették jól, ezért most gyenge a méhek kondija. Ezen csak ront, hogy a nappali csúcshőmérséklet még október 23-a után is 18–20 fokra kúszik fel, és a méheket kivonzzák a még virágzó növények a kaptárból” – sorolja a szakember.

A bajt részben az okozza – magyaráz –, hogy ilyenkor már villámgyorsan hűl a levegő. Ha csak beborul az ég, vagy egy árnyékos részre téved a rovar, ahol 10 fok alá esik a hőmérséklet, mozgásképtelennél válik, és soha többé nem tud visszatérni a kaptárba. Másrészt a most virágzó fajokról – főként a nagyobb területen nyíló másodvetésű növényekről – nektár már nem gyűjthető, csak virágpor. A méh több energiát pazarol, és nagyobb kockázatot vállal a begyűjtésével, mintha már telelőre vonult volna. Vannak olyan méhészek, akik emiatt már szó szerint menekülnek a virágzó mustár-retek táblák mellől. A táplálék után bóklászó méhek más, gyengébb kondíciójú családoktól is rabolhatnak ilyenkor, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a már egyszer lekezelt kaptárba megint bekerül valami kórokozó.

A Nógrád vármegyében tevékenykedő Diósi László azt tapasztalta, hogy a korábban alig mézelő napraforgó kifejezetten jó nektárt adott az idei forró nyáron. Az őszi és a tavaszi időjárási anomáliák is kevésbé zavarták a helyi méheket és méhészeket. Diósi szerint az október végi lelkes táplálékhordásnak az a legnagyobb kockázata, hogy az anya kedvet kap a petézéshez. Elindul a fiasítás, a gondozásban pedig az augusztusban kikelt telelő méheknek részt kell venniük, ami jelentősen lerövidíti az élettartamukat; jó eséllyel a márciust sem élik meg. A zöldítésnek ezért méhész szempontból csak nyáron van előnye, október végén kifejezetten káros lehet a méhcsaládokra.

Hraskó Jenő Gergely azt mondja, az ősz kitolódásával ma már a szeptember elejétől lerakott petékből kikelő méhek vesznek részt a telelésben. Szerinte a kevés nektár és virágpor miatt nem jelentős az ősz végi fiasítás, ezért öregedtek el a méhcsaládok. A korosztály-összetétel pedig kulcsfontosságú a tavaszi fejlődés, illetve hordás szempontjából. A Békés vármegyei szakember állattenyésztő agrármérnökként végzett, korábban egy takarmánypremix-gyártó üzemet vezetett, ezért nem meglepő, hogy az élettan és a takarmányozás oldaláról fogja meg a dolgot. Úgy tekint a méhre, mint mások a tehénre: szerinte a család „formaidőzítése” a kulcsa a termelésnek, ehhez viszont sokkal alaposabban kellene ismerni a rovar élettanát és viselkedését.

Véleménye szerint az 50 évvel ezelőtt leírt technológiák már nem érvényesek. A tavaszi első táplálék beadásáig, ami február közepére tehető, a szokásos mézmennyiség harmada is elegendő lenne a kaptárakban. Ezzel a méhészek hőtanilag is kedvezőbbre szűkíthetnék a fészket, és kevesebb energiát veszítenének a méhek. A táplálék mennyiségének és minőségének a szellőztetési viselkedésre is hatása van. Egyszóval sok apró élettani tényezőn múlik, hogyan fejlődik tavasszal a család, és milyen hordásra lesz képes az akácvirágzás idejére.

Diósi László azt hangsúlyozza, hogy ha nincs elég élelem, és korán érkezik a tavaszi felmelegedés, akár már januárban be kell adni a kaptárba a vitaminos, ásványi anyagos, fehérjével dúsított gyógylepényt. Hozzáteszi: a technológiára azért nincs egységes recept, mert nincs két egyforma vegetációs környezet, méhállomány és méhészet az országban. Nem is lenne jó, ha mindenki egy kaptafára dolgozna, és ez a kaptárakra is igaz. „A kaptártípusnak és a keretméretnek nincs köze a mézmennyiséghez, az a méhész technológiájához igazodik” – szögezi le a szakember.

méhek
Az egy családra jutó méztermelés csökken Magyarországon

Ami a technológiát illeti, szerinte a vándorméhészkedés visszaszorulása masszívan hozzájárult ahhoz, hogy az egy méhcsaládra vetített méztermelés az elmúlt évtizedekben nem javult az országban. Ez érthető is: ha a méhekkel végig tudjuk követni a jól mézelő fajok virágzását a déli régióktól az északi területekig, akkor több mézet tudunk kipergetni, mintha egy helyben maradunk.

A kaptárak rakodása és utaztatása azonban nemcsak a munkaerő oldaláról nézve kimerítő feladat, sokat nőtt az útdíj, az üzemanyag ára és a bürokratikus terhek is az EKÁER bevezetése óta. Igaz, hogy a méhészetek támogatást igényelhetnek a méhanyákra, a gyógyszerre, a cukorra és jármű beszerzésére is, de a keretösszeg az évek alatt alapvetően nem változott, a pénz értéke elinflálódott. A kisüzem-fejlesztési pályázat jöhetne még szóba a méhészetek fejlesztésére, de ez is sok papírmunkával, ellenőrzéssel és költséggel jár, nem szívesen vállalják fel az emberek. „Nehéz bevételhez jutni. Most, október végén még a méhészek több mint felének megvan a méze, mert áll a felvásárlás. Sokan kimennek a piacra, vagy feltesznek egy hirdetést a közösségi térbe, és a többiek alá ígérve próbálnak jövedelemhez jutni, magukra haragítva ezzel a méhésztársakat.”

A távlatok

Diósi László szerint az elkövetkező 10 évben a profi méhészetek száma a felére eshet, és a méhcsaládok száma is csökkenhet. Nem üzemkoncentrációt vár, hanem azoknak a vállalkozásoknak a kiesését, amelyek tisztán a mézelőállításra specializálták magukat, és alkalmazottaik is vannak. 2018 és 2022 között uniós szinten is 4%-ról 3%-ra csökkent a 150 családnál többet tartó méhészetek aránya. Diósi szerint a hobbiméhészek és azok maradnak talpon, akik diverzifikálni tudják a tevékenységüket, mert pusztán méhészkedésből nem lehet eltartani a fizetett munkaerőt.

Hozzáteszi, annak, aki folytatni akarja, üzletemberré is kell válnia, tudnia kell üvegezve is eladni a mézet. A 150 méhcsaládot gondozó Hraskó Jenő Gergely hozzáteszi: a termelési hátteret is fejleszteni kell. Ez könnyebben menne, ha a méhész élettani, etológiai és botanikai ismeretekkel is rendelkezne, valamint profi szaktanácsadói háttértámogatást kapna. „Kitűzhető célként, hogy 8 hétre előre meg tudjuk mondani, milyen méztermelés lehetséges az adott állománnyal, és ezt átlagos időjárási viszonyok mellett ki is tudjuk hozni belőle. De ettől még messze járunk.”

A méztermést veszélyeztető kihívások:
1. Klímaváltozás: tavaszi fagyok (akácvirágzás), aszályos nyár (kevés nektár), hosszú, meleg ősz (elöregszik a méhcsalád).
2. A szántóföldi termelés szabályozási háttere: a rovarkártevőktől nehezen megvédhető repcéből egyre kevesebb van, a nyári zöldítés kudarcos, az őszi pedig veszélyes a méhek kondíciójára nézve.
3. Méztermelésből – főként vándorlás híján – nehéz megélni. Kevés az új belépő az ágazatba.
4. A szakmában maradók tudása nehezen követi a változásokat, a termelésben és az értékesítésben is érik kudarcok őket.
5. Az ágazat gyenge fizetőképessége miatt kevés kutatás-fejlesztés történik a méztermelés érdekében, így nincsenek igazán jó méhtakarmányok sem.
6. A méhek kondíciója és termelése romlik, piacot veszítünk.

Szerző: Gönczi Krisztina