Egy bő évtizede az egész EU gesztenyehiányos terültnek számít. Hazánk is erősen rászorul az importra. A növény igényeit és a klímaváltozást tekintve ez már nem is lesz másképp.
(forrás: pixabay.com)
Az Eurocastanea szervezésében szeptember 12. és 15. között több mint 230 gesztenyetermelő gyűlt össze Görögországban, a 14. alkalommal megrendezett Gesztenye napokon. A rendezvény során két napot az előadásoknak szenteltek, a harmadik napon pedig agrotechnikai bemutatóra került sor Melivia térségében, ahol Görögország legszélesebb körben termesztett fajtája, a Volos dominálja az ültetvényeket. A területre jellemző a kevés csapadék és az öntözés alkalmazása.
Fajta- és technológiaváltás
Az előadók felhívták a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás miként befolyásolja a gyümölcs mennyiségét és minőségét, különösen a hőmérséklet-emelkedés és a rendszertelenül érkező csapadék. A nemesítők célja olyan új fajták szelektálása, amelyek jobban elviselik a vízhiányt és a magas hőmérsékletet. Emellett ki kell dolgozni a megfelelő öntözés-technológiát is. Szükség lehet esővíztározó medencék létesítésére is. Érdekes jelenség a kínai-japán gesztenyehibridek terjedése is az új telepítésű európai ültetvényekben.
Aggodalomra adnak okot a különféle károkozók. A gesztenye gnomóniás levélfoltossága egyre komolyabb problémákat okoz az ágazati szereplőknek. Emellett a gesztenyeültetvények művelését is veszélyezteti a munkaerőhiány.
Szerény mennyiségre számítanak idén
A világ legnagyobb gesztenyetermelője Kína, ahol a globális mennyiség mintegy 75%-át gyűjtik be. A FAO adatai alapján az EU területén Spanyolország egymaga képes 160-180 ezer tonnát előállítani, 40-50 ezer tonnával Olaszország áll a második helyen, őt Portugália 35-40 ezer, Görögország pedig 30 ezer tonna körüli mennyiséggel követi. (Erről jó összefoglalót talál itt.) Az idei európai gesztenyetermés a várakozások szerint szerény lesz.
A teljes európai közösség 2012 óta nettó importőrnek számít gesztenyéből, az utóbbi években nagyjából 8 ezer tonnával több termék érkezik be, mint fut ki az EU területéről. Közvetlen szomszédaink – ahogy mi is – gesztenyehiányos területnek számítanak. A teljes uniós import mintegy 60%-a Olaszországba fut be. Itália sok alapanyagot vásárol a feldolgozóipara számára a Pireneusi-félszigetről (Spanyolország, Portugália), de érkezik ide török, albán, chilei és kínai gesztenye is. Sajnos, hazánk is nagy importőr. 2020-ban 1300 tonna gesztenyeterméket szállítottunk be az EU-n kívüli országokból, emellett közel ugyanennyit az unión belülről is beszereztünk.
