A 2024. évi XIX. törvény számos ponton módosítja a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényt. Ebből a mezőgazdaságot érintően a vadvédelmi kerítésekre és a vadkárokra vonatkozó érdemi változásokat adjuk közre.
Tartós telepítésű kerítések
Megújulnak a tartós telepítésű kerítésekre irányadó szabályok. Tartós telepítésű kerítés akkor engedélyezhető, ha a bekerített terület az 50 hektárt nem haladja meg, a vad életfeltételei és mozgásirányai biztosítottak, a kerítés jellegénél fogva vadkár elleni védekezésre alkalmas és a mezőgazdasági kultúra más eredményes módszerrel nem védhető meg. A vad szabad mozgásának biztosítása érdekében a bekerített területek között legalább 10 méter távolságot kell tartani. Szőlő, gyümölcsös és kert vonatkozásában a gazdálkodó indokaira tekintettel a hatóság az előbbi 50 hektáros, valamint 10 méteres határértékektől eltekinthet.
A vadászati hatóság az engedélyt 5 évre adja meg, mely további 5 évre megújítható, felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kerítés engedélyének fennmaradása nem automatikus, azt a lejárat előtt kezdeményezni kell. Amennyiben a kerítés műszaki állapota nem megfelelő, a hatóság felhívja az engedélyest a műszaki állapot helyreállítására. Amennyiben a felhívásnak az nem tesz eleget. a hatóság a kerítésre vonatkozó engedélyt visszavonja és kötelezi a tulajdonost a kerítés felszámolására.
Az engedély nélkül létesített, vagy fenntartott kerítések engedélyezésére irányuló eljárás megindítására a hatóság határidő tűzésével felszólítja a föld használóját. Amennyiben a hatóság felszólítása eredménytelenül telik el, a hatóság intézkedik a kerítés felszámolásáról. A törvénymódosítás hatályba lépése előtt 5 évnél régebben engedélyezett, tartós telepítésű kerítések fennmaradását 2024. december 21.-ig kell a vadászati hatóságnál kezdeményezni. Ezt követően a kerítések fennmaradása vonatkozásában a kérelmek új kerítés létesítésére irányadó kérelemnek minősülnek.
Vadkárok
Amennyiben a föld használója nem biztosítja a vadászatra jogosult bejutását vadkárelhárítás céljából a tartós telepítésű kerítéssel védett területre, úgy a vadászatra jogosulttal szemben nem érvényesíthet vadkárigényt.
Az éves vadgazdálkodási terv elejtési tervszámai közül a továbbiakban a gímszarvasra és a dámszarvasra vonatkozó elejtési tervszámok teljesítését kell figyelembe venni annak a tekintetében, hogy a következő évben a vadászatra jogosultnak a vadkárt teljes összegben, vagy a természetes önfenntartási érték levonásával kell-e térítenie. Azokat is csak akkor, ha a korábbi évek terítékadatai alapján az adott vadfaj az adott vadászterületen meghatározóan jelen van (a megelőző három év átlagos terítéke eléri a tízet).
A jövőben érvényt nyer a gyakorlati alkalmazásban a nemkívánatos vadfaj elnevezés. Az adott területen nem kívánatos vadfaj a vadgazdálkodási üzemtervben kerül meghatározásra, a vadfaj korlátozás nélkül elejthető és nem vonatkoznak rá a szakszerűtlen elejtési kritériumok. Megnyílik a lehetőség arra, hogy a vadászati hatóság – többek között a földtulajdonos vagy földhasználó kezdeményezésére – állományszabályozó vadászatot rendeljen el az adott terület vadgazdálkodási üzemtervében nemkívánatos vadfajként meghatározott fajokra.
A föld használója számára a vadkárok megelőzésében új elvárásként jelenik meg, hogy immáron nem csak az apróvadas, hanem az összes vadászterületen kötelező a kaszálás során a vadriasztó lánc vagy hangahatáson alapuló riasztó alkalmazása.
Forrás: nak.hu.
Ez a cikk is érdekelheti a témában: A vadkárok lehetséges fajtái és kezelésük.
