A napraforgó agronómiai igénye az elmúlt évtizedekben nagymértékben megváltozott. Az 1980–90-es években megjelentek a köztermesztésben a hibridek, melyek nagyobb teljesítménye és ökológiai érzékenysége elindította a napraforgó agrotechnikájának fejlesztését. Az elmúlt 30 évben a napraforgó kikerült az extenzíven termeszthető szántóföldi növények közül, napjainkban egyre inkább okszerű, átlagos-intenzív agrotechnikát igényel.
Az 1990-es évek második felétől a napraforgóhibrid-portfólióban az átlagos és intenzív típusú hibridek aránya 13%-ról 80% fölé emelkedett (1. táblázat).
A nemesítésben ugyanakkor olyan új irányvonalak jelentek meg az olajminőség és növényvédelem területén, melyek jelentősen hozzájárultak a növény agrotechnikájában lévő hiányosságok megszüntetéséhez, és a termelés hatékonyságának javításához (2. táblázat). Az új hibridek ugyanakkor fokozott érzékenységet mutatnak a szakszerű, igényeiket minden tekintetben kielégítő agrotechnika iránt.
A napraforgó növényvédelmi munkái
A napraforgó vetését követően a növényvédelem az elsődleges növényápolási feladat. A korszerű napraforgótermesztésben integrált növényvédelmi technológiát kell alkalmazni. A vegyszeres védekezésen túl az okszerű hibrid- és termőhelyválasztás, a vetésváltási rendszer, a talajművelés a vetéstechnológia és a tápanyagellátás egyaránt az integrált növényvédelem részét képezi. A napraforgó kórtani szempontból az érzékeny növények közé tartozik. A gombakórokozók a tenyészidő teljes ideje alatt és a növény minden föld feletti részét károsíthatják. A szárfertőzés következtében szárszilárdsági problémák alakulhatnak ki (szárdőlés, tányér alatti szártörés), valamint a tányér szöveteinek roncsolásával tányérrothadást, kaszatpergést idézhetnek elő.
A napraforgó levélfelületének gombakórokozók általi károsítása az asszimilációs folyamatok csökkenéséhez vezethet, ami jelentős termésmennyiség-csökkenést és minőségromlást okozhat. A napraforgóhibrideket elsősorban a Diaporthe, Sclerotinia, peronoszpóra stb. károsíthatja, de sajnos napjainkban előtérbe kerülnek más, eddig kisebb problémát okozó kórokozók is (pl. Alternaria, Phoma és csapadékszegény, meleg évjáratokban a Macrophomina is).
Napraforgó-termesztési követelmények
A hibridek között jelentős eltérések vannak a gombakórokozókkal szembeni rezisztencia és tolerancia tekintetében. A genotípusok egy része a peronoszpóra több rasszával szemben is ellenálló. A napraforgó számára a gyommentes, jó kultúrállapotú talajok biztosítanak megfelelő termőhelyet. A vetésváltási rendszer kidolgozásakor arra kell törekedni, hogy a napraforgó előtt csak olyan növények kerüljenek a területre, melyeket nem károsítanak a napraforgó kórokozói. Nem jó elővetemények azok a növénykultúrák sem, melyek a talaj nitrogéntartalmát növelik (pillangósok, hüvelyesek), mivel a nitrogén túladagolása fokozottan érzékennyé teszi a napraforgót a gombakórokozókkal szemben. A napraforgó önmaga után 5 évig nem termeszthető.
A vetéstechnológiai paraméterek közül a vetésidő és tőszám szakszerű alkalmazása is nagymértékben hozzájárul a hatékony növényvédelem kialakításához. A hideg talajba történő korai vetés esetén a napraforgó lassú csírázása és fiatalkori fejlődése miatt a növényvédelmi problémák fokozott kialakulására lehet számítani. A késői, májusi vetés kórtani szempontból kedvezőbb ugyan, de a tenyészidőszak lerövidülése miatt nem célravezető megoldás. A napraforgó számára az április 5–25. közötti vetésidő tekinthető hazai körülmények között a szakmailag megfelelőnek. A vetés időzítése során a talaj hőmérséklete a döntő. A talaj akkor megfelelő, ha a magágy hőmérséklete tartósan eléri a 8 oC-t. A tőszám meghatározásakor a túlsűrítés elkerülésére kell törekedni, mivel ilyenkor a növények magassága növekedni fog, ami a megdőlés veszélyét növelni fogja, és emellett a zártabb állományban kialakuló párásabb mikroklíma kedvező lesz a gombakórokozók fertőzéséhez. A napraforgó optimális tőszáma 55–60 ezer tő/ha. Nagyobb tőszám alkalmazása során nagyon kell figyelni a N-túladagolás elkerülésére, valamint a vegyszeres, fungicides védekezés szakszerű kivitelezésére.
A gombák elleni kémiai védekezés a növényvédelme meghatározó eleme. Az első kémiai védekezést az állomány 10-12 levélpáros állapotában célszerű elvégezni. Ez a kezelés a kötelező elem a kórokozók elleni védekezésben. A permetezés a növény alacsony magassága miatt földi permetezőgéppel is elvégezhető, valamint kontakt és szisztemikus szerek is használhatók. A második fungicides védekezés optimális időpontja a napraforgó virágzásának kezdetére tehető. A második fungicides permetezés elvégzése fakultatív, az évjárattól és technológiai intenzitási szinttől függően. Kórokozóktól mentes, kedvező kórtani toleranciával rendelkező hibrideknél aszályos évjáratokban elhagyható. A második kezelés csak légi úton vagy hidas traktorral végezhető el, és az állomány zártsága miatt csak szisztemikus gombaölő szerek használatával hatékony.
Gyomszabályozás
Ez a növényvédelme másik központi eleme. A napraforgó jó gyomelnyomó képességű növény, a gyomirtás célja a gyommentesség biztosítása a növény kezdeti fejlettségi fázisaiban. Az állományban 40–50 cm magasság elérése után a gyomelnyomó képesség megfelelővé válik. A gyomszabályozás rendszerében is az integrált növényvédelmi szabályok a meghatározók. Jó gyomelnyomó képességű elővetemény használata nagymértékben elősegíti a gyommentes állapot elérését. A napraforgó talajművelésében szintén sok lehetőség van a gyomok gyérítésére. A korán lekerülő elővetemények után végezhető tarlóműveletek (tarlóhántás, tarlóápolás) kiváló hatékonysággal használható megoldást jelentenek a gyomok elleni védekezésben. A vetés során törekedni kell az optimális termőtőszám biztosítására, valamint az egyenletes vetésre.
A ritka, tőhiányos állomány nem árnyékolja be egyenletesen a területet, ami miatt a gyomosodás veszélye fokozódik. Ezek a módszerek döntően kellő hatékonyságúak az évelő gyomnövények ellen (gyökér- és szártarackos gyomnövények /G1, G3/). A vegyszeres védekezéssel leginkább az egyéves, magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen kell védekezni. A legveszélyesebb gyomnövénye a parlagfű (Ambrosia eliator T4), az olasz szerbtövis (Xanthium italicum T4), a csattanó maszlag (Datura stramonium T4) és a selyemmályva (Abuthilon theophrasti T4), mivel ezek egyrészt rokon fajai a napraforgónak, másrész elhúzódó a csírázási idejük.
A vegyszeres gyomirtása 2005 előtt kizárólag a preemergens egy- és kétszikűgyom-irtásra, valamint a preemergens kétszikű- és posztemergens egyszikűirtásra korlátozódott. A napraforgó hatékony posztemergens kétszikűgyom-irtása nem volt megoldott. Ezt követően jelentek meg azok a speciális gyomirtási módszerek, melyekkel sikerült kiküszöbölni ezt a problémát. A „Clearfield®”, a „Clearfield® Plus”, az Express™-toleráns napraforgó-gyomirtási technológia, valamint az A.I.R.™ technológia speciális gyomirtószer-rezisztenciával rendelkező hibridekre alapozva lehetővé teszi az állományban a posztemergens kétszikűgyom-irtást, mellyel hatékonyan kiküszöbölhető a preemergens kétszikűirtás időjárási kitettsége (15–20 mm bemosó csapadék igénye).
A Clearfield®-technológiák az imazamox hatóanyaggal szemben, az Express-toleráns hibridek a tribenuron-metil hatóanyaggal szemben ellenállók. Az A.I.R.™-technológia egyszerre teszi toleránssá a technológiában engedélyezett tribenuron-metil és az imazamox hatóanyagú gyomirtó szerekkel szemben a speciális A.I.R.™ nemesítésű napraforgót.
A speciális napraforgó-gyomirtási technológiák használata során a gyomirtószer választásnál csak a hivatalos és hiteles technológiai leírásokban javasolt növényvédő szerek használhatók. A különböző speciális módszerek hibridportfóliója eltérő, ezért nagyon fontos, hogy a különböző gyomirtási rendszerekben csak az azokhoz adaptált hibrideket lehet használni. A kezelés optimális időpontja a magról kelő kétszikű gyomnövények 2–4 leveles állapotában, a magról kelő egyszikű gyomfajok esetében gyökérváltás előtt, a gyomok 1–3 leveles állapotában a leghatékonyabb, a hibridek 2–8 leveles állapotában.
A széles körben használt Clearfield® Plus technológia a Clearfield®-rendszer továbbfejlesztése, melynek nagy előnye, hogy nincs yellow flash-hatás (permetezést követő sárgulás) a kezelést követően, valamint hatékonyabb védelmet biztosít a parlagfű ellen, illetve a szulfonil karbamidok segítségével ezeknek a hibrideknek az árvakelése jól irtható.
Felhasznált irodalom: www.syngenta.hu/press-release/hir/valtozo-korulmenyek-alkalmazkodo-napraforgo-hibridek-syngenta-tol
Szerző: Dr. Szabó András adjunktus, Dr. Dóka Lajos Fülöp adjunktus, Dr. Ragán Péter adjunktus, Dr. Ragánné Dr. Szabó Éva adjunktus DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
