A globális felmelegedés hatására az utóbbi években egyre inkább megfigyelhető jelenség, hogy a szőlő fenológiai ciklusai korábban kezdődnek, és rövidebb idő alatt mennek végbe, ezzel szemben a tenyészidőszak hossza pedig megnövekedett. Ezek a változások látszólag nem tűnhetnek fontosnak, de termesztési szempontból mégis komoly következményekkel járnak.
A globális felmelegedés következménye
Egyre nagyobb szükség van olyan új termesztéstechnológiai elemek bevezetésére és alkalmazására, melyek képesek késleltetni a kulcsfontosságú fenológiai fázisokat, például a fakadás vagy az érés idejét. Annak ellenére, hogy a téli fagyos napok száma folyamatosan csökken, a késő tavaszi fagyok jelentős károkat és ezzel együtt veszteségeket okoznak. Több bortermő helyen feltűnően sok ültetvényben találkozhatunk különböző szőlőfajtákon a chillinghatás jelenséggel, mely visszamaradott hajtásfejlődésben és deformálódott levelekben nyilvánul meg. Ezeken a hajtásokon a fürtök száma is kevesebb. A globális felmelegedés következménye, hogy a rügyfakadás több fajtánál és termőhelyen korábban következik be, de a fagyok gyakorisága és károsításának mértéke alig változott.
A késői fagyok okozta károk súlyossága és mértéke több tényezőtől függ (pl. a termesztett fajták eltérő fakadási időpontja, a terület mezoklímája, a művelésmódja, a tőkék kondíciója), de egyértelmű, hogy a korábbi fakadás, vagyis az előrehaladottabb fenológiai stádium (4-5 leveles állapotban nagyon érzékeny a fagykárra) jelentősen megnöveli a károsítás kockázatát. Azokon a területeken, ahol a fagymentes időszak hossza jelentősen csökken, mint pl. Dél-Európában, a növények a késő tavaszi fagyok miatt jobban ki vannak téve a fagykárok veszélyének. Egy késő tavaszi fagy az egész éves termés mennyiségére kihatással van. Lorenz et al. (1995) vizsgálatai szerint a rügyek elfagyása lineárisan korrelál a rügyek víztartalmával, és -3,5 °C-os átlagos hőmérséklet már 10-20%-os károsodást okozott a BBCH 03 stádiumig, amelyet a rügyduzzadás végeként határoznak meg (a rügyek duzzadtak, de nem zöldek). A BBCH 05 stádiumban a károsodás mértéke viszont már közel 80% volt (Fuller and Telli, 1999), és a szerzők szerint a rügyek megfagyásának hőmérsékletét nem befolyásolta a fajta.
A nyugalmi fázisban a rügyek víztartalma 40% körüli, míg a zölden kifakadt rügyek elérik a 80%-os víztartalmat. A rügyfakadásra a levegő hőmérséklete van hatással, és ezzel összefüggésben, ha talaj hőmérsékletét is megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy egy tiszta, megművelt talaj több hőt vesz fel, majd sugároz vissza, ami a fagyveszély mérséklését szolgálja. Ezzel együtt kedvez a talaj tavaszi felmelegedésének és a gyökérnövekedésnek, várhatóan a rügyfakadást is elősegíti, mellyel növeli a fagykárok kockázatát. A termesztéstechnológia kapcsán mindig nagy dilemma a talajtakarás kérdése. Az ökológiai gazdálkodás egyértelműen preferálja a biodiverzitás fenntartása, a talaj degradálódása, az erózióvédelem, a homokverés elkerülése érdekében és a tápanyagmérleg helyreállítása céljából. Mint láthatjuk, a fagykárok kockázatának csökkentése szempontjából sem elhanyagolható a takarónövényzet alkalmazása.
Amikor marad idő a késő téli metszésre
A késő téli metszés – melynek időpontja a rügyfakadáshoz közeli vagy azt követően történik – fakadáskésleltető hatása ismert termesztéstechnológiai elem, de a munkacsúcsok torlódása, a munkaerőhiány miatt mégsem általánosan alkalmazott eljárás. A metszést október végétől, novembertől zömében márciusig végzik. Az ebben az időszakban végzett metszésnek azonban nincs kihajtáskésleltető hatása. Csak a szándékosan késleltetett késői metszést lehet eszközként használni a fagyhatás kompenzálására a fagyveszélyes területeken. A metszésmód megválasztásával is eredményt érhetünk el, ha a szőlővessző akrotóniára (mindig a felsőbb helyzetű rügyek hajtanak ki először) való hajlamát vesszük figyelembe. A rövidcsapos metszés esetén a rügyek egyszerre hajtanak ki, ami egyenletes hajtásképződéshez vezet, melyen a fürtök is közel egy magasságban helyezkednek el. A késő tavaszi fagy ez esetben a kifakadt rügyek hajtásait egyszerre tarolhatja le.
Ennek kivédésére kétmenetes metszést alkalmazhatunk, mely egy télen bármikor elvégezhető gépi előmetszésből (7-8 rügyre) és egy kiegészítő vesszővisszavágásból tevődik össze. A visszavágást akkor célszerű végrehajtani, mikor a felső rügyek már kezdenek fakadni (átlagosan 2-3 levélke). Ebben az állapotban az alsó rügyek kifakadása gátolva van, tehát késleltetve vannak. A visszavágással megszűnik a csúcsi hajtások gátló hatása, és az alsó rügyek is megindulnak. A kézi visszavágás gyorsan elvégezhető, mivel a gépi előmetszés során a forgótárcsás metszőgépek a levágott vesszőt felaprítják és eltávolítják a huzalrendszerről. A téli gépi előmetszés és a késői kézi kiegészítő metszés kombinációja kb. 50–60 munkaórát igényel hektáronként.
A szálvesszős metszés hatása
Szálvesszős metszés esetén (ernyő-; guyot-, sylvoz-) a rügyek érzékenysége a késői fagyokkal szemben általában kisebb, mivel az apikális dominancia miatt az alsóbb helyzetű rügyek később fakadnak ki, és emiatt az esetlegesen bekövetkező fagy idején különböző növekedési fázisokban vannak az alsóbb nóduszokon elhelyezkedő rügyek. Ebben a szituációban a kétmenetes metszést már nehézkes lenne kivitelezni, helyette ajánlható, hogy két hosszabb szálvesszőt hagyjunk meg, melyeket később vágunk vissza a végleges hosszúságukra, és később kötözünk le. Ezzel az eljárással a kihajtás 15–18 nappal késleltethető (Gatti et al., 2018). Ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen, már a nyár folyamán, a zöldmunkák, a csonkázás során tervezni kell, hogy elegendő hosszúságú hajtás maradjon a következő évre.
A késleltetett téli metszés elvégzésének hatása a hozamra
Alacsony-mérsékelt terméskorlátozás tapasztalható, ha a metszés időpontja nem haladja meg két-három leveles stádiumot, míg a jóval későbbi szakaszban végzett metszés jelentősen, akár 50%-kal is csökkentheti a termés mennyiségét (Frioni et al., 2016). Ez azzal magyarázható, hogy egy előrehaladott fejlődési szakaszban a vessződarabbal együtt eltávolított hajtások kifejlődéséhez felhasznált szénhidrátmennyiség is veszendő megy, ugyanis az újonnan képződő hajtások, illetve virágok fejlődéséhez már nem áll elegendő energia rendelkezésre. Ezzel együtt azt is figyelembe kell venni, hogy nemcsak a kihajtás következik be később, hanem az összes fenofázis a megszokottól eltérő időben és környezeti feltételek között zajlik, illetve következhet be, mely a termésérés késleltetését is maga után vonhatja. A késleltetett érés lassabb cukorfelhalmozással, jobb savmegmaradással és jobb fenolos érettséggel párosul.
Éréskésleltetés mint technológiai elem
A fenofázisok időbeni tolódása kihatással lehet a kórokozókkal, kártevőkkel szembeni érzékenységre is, melyhez a növényvédelmet igazítani kell. Ezenkívül a környezeti viszonyok és fenofázisok változása a tápanyagfelvételi sajátosságokra is hatással lesznek, melyhez a vegetációban szintén alkalmazkodnunk kell. A kihajtáskésleltetés és ezzel együtt az éréskésleltetés mint technológiai elem egy jövőbeni termesztési stratégia részét kell hogy képezze a tavaszi fagykárok mérséklése céljából. Különbséget kell azonban tenni a délebbre elhelyezkedő, melegebb és északi szőlőtermő területek között, ugyanis a klimatikus különbségekből adódóan eltérő hatása lehet egy-egy beavatkozásnak. Amíg egyértelműen nem tudjuk meghatározni és mérni egy-egy kezelés hatékonyságát, addig az ültetvények gondos kezelésével, jó kondícióban tartásával, jó tápanyag-gazdálkodásával, növényvédelmével, az ellenálló képesség belső fokozásával és nem utolsósorban gondos fitotechnikai munkákkal kell kompenzálni a negatív környezeti hatásokat.
Humin-fulvosavas termékeket kijuttatva azok serkentik az aktuálisan zajló aktív életfolyamatokat
Komplex humin- és fulvosavtartalmú készítmények használatával növelhetjük a szőlő kondícióját, természetes ellenálló képességét a biotikus és az abiotikus stresszhatásokkal szemben, ez segítheti a növénynek leküzdeni a többszörös stressz okozta károkat. Ezek sejtszinten fejtik ki hatásukat, egyensúlyi állapotot teremtve a növényben. Humin-fulvosavas termékeket megfelelő időben kijuttatva azok támogatják, serkentik az aktuálisan zajló aktív életfolyamatokat. Emellett bizonyítottan növelik a stressztoleranciát, a környezeti hatásokra adott gyorsabb válaszok segítik a növény egyedi akklimatizációját.
Segítik a kijuttatott tápanyagok növénybe való bejutását és sejtszinten történő megfelelő hasznosulását. Antivirális és adjuváns hatásuknak köszönhetően nő a fertőzésekkel szembeni ellenálló képesség mértéke. Ezeknek a termékeknek a biológiailag aktív szerves anyagai biztosítják a növények kiegyensúlyozott tápanyagellátását, jó kondícióját, megalapozva az egészségesebb, jobb minőségű szőlő termesztését. A természetes humin- és fulvosavas készítmények pluszban tartalmazzák a szőlőnövény számára a vegetációhoz elengedhetetlen anyagokat, például enzimeket, enzimaktivátorokat, aminosavakat, vitaminokat és egyéb biológiailag aktív, értékes vegyületeket. A huminsavak és fulvosavak további közös jellemzőjeként elmondható, hogy akár a gyökérzónába kijuttatva, akár a levelekre lombtrágyaként kerülve kiváló táplálékot is jelentenek a növények számára.
Késői fagy esetén
Felvetődik a kérdés, hogy egy késő tavaszi fagy esetében egy humin-, amino- és fulvosavas kezelés segítheti-e a friss hajtások elfagyásának csökkentését. Erre állítottunk be vizsgálatot a MATE Szőlészeti és Borászati Intézet Kecskeméti Kutató Állomásán hajtatott egyrügyes dugványokkal, melyeket a Huminisz Kft. által fejlesztett Kondisol növénykondicionáló készítmény, 3, 5 és 10%-os dózisú keverékkel permeteztünk be az inkubátorba helyezés előtt 1-2 nappal. A hűtést -1 oC, -1,5 oC és -2 oC-on végeztük 24 órán keresztül. (A természetben a tavaszi időszakban általában nem fordul elő 24 órán keresztül tartó fagy.) A Bianca és Generosa fajtát választottuk a vizsgálat tárgyául, mert két különböző fakadásidőponttal és genetikai háttérrel rendelkező fajtáról van szó. Mivel ezek a vizsgálatok még csak ebben az évben történtek először, és az adatok kiértékelése még tart, ezért csak tájékoztató jelleggel számolunk be az eredményekről.
A Generosa fajta esetében a -1 oC-os hűtést mindhárom kezelés csaknem azonos mértékben élte túl, átlagosan 11–17%-os elhalással. A kontroll elfagyása 52% volt. -1,5 oC-os fagyasztásnál a kontroll és a 3%-os dózisú kezelés teljesen elfagyott, a 10%-s dózisnál a növények 17%-a, míg az 5%-os dózissal kezelt növények csaknem 90%-a megmaradt. -2 oC esetében minden növény elpusztult, függetlenül a kezeléstől.
A Bianca fajtánál a 3 és a 10%-os kezelések adták a jobb eredményt, de pontos adatokról a vizsgálatok befejeztével tudunk beszámolni.
Felhasznált irodalom:
Intrieri C and Poni S. 1995. Integrated evolution of trellis training systems and machines to improve grape quality and vintage quality of mechanized Italian vineyards. Am J Enol Vitic 46 : 116–127.
Poni S., Sabbatini P., Palliotti A. 2022. Facing Spring Frost Damage in Grapevine: Recent Developments and the Role of Delayed Winter Pruning – A Review. Am J Enol Vitic 73 : 4 211–226.
Schultze SR, Sabbatini P and Luo L. 2016. Interannual effects of early season growing degree day accumulation and frost in the cool climate viticulture of Michigan. Ann Assoc Am Geogr106 : 975–989.
SZERZŐ: DR. NÉMETH KRISZTINA1, VASZILY ZSOLT2 •1MATE SZBI KECSKEMÉTI KUTATÓ ÁLLOMÁSA, 2HUMINISZ KFT
