Mint ismert, tavaly, november 23-án változtak a kis mennyiségű helyi élelmiszerek előállításának szabályai, illetve a kistermelő fogalma is módosult. A tendencia legalább egy évtizede nagyon kedvező: egyrészt az Európai Unióban évek óta nagy népszerűségnek örvendenek a kosárközösségek, továbbá már a COVID előtt a falusi turizmus 900 000 munkahelyet biztosított, és évi 150 milliárd euró bevételt termelt. Ráadásul az Európai Unió Farm to fork stratégiájával (is) összhangban a termelői piacok száma egyre növekszik hazánkban.
Társadalmi és környezeti előnyök
Az emberközpontú közgazdaságtan megalapítója, Ernst Schumacher leghíresebb művének címe: A kicsi szép. A zöldközgazdasági gondolkodás bibliájának is nevezhető alkotás fő gondolata szerint a kicsi nemcsak szép, de jó és hasznos is, hiszen a kicsinység egy fenntarthatóbb, működőképesebb világot alapoz meg. Ráadásul a városi ember élete során keresi vidéki, régi, gyermekkori emlékeit, az ízeket pedig a kistermelők tudják visszahozni számukra. Az okok ugyan számosak, mégis egy irányba vezetnek. Egyik oldalról az elmúlt tíz évben az Európai Unió országaiban, így hazánkban is egyre növekvő fogyasztói igény mutatkozott közvetlenül a termelők vagy kizárólag egy közvetítő által értékesített élelmiszerek után. A szakma által rövid ellátási láncnak hívott megközelítés azonban nemcsak társadalmi, hanem környezeti előnyöket is generál. Bár az úgynevezett kosár- vagy bevásárlóközösségek Nyugat-Európában több mint 20 éve megjelentek (például a 10 eurós kosarak Portugáliában), először inkább csak egy nagyon tudatos, fiatalokból álló közösséget sikerült elérni általa.
Hivatalosan eredetileg az AMAP (Szövetség a Paraszti Mezőgazdálkodás Megteremtéséért) nevű közösség által támogatott mezőgazdaság európai alapjait Franciaországban tették le, 2001-ben, hogy aztán 2020 májusában az Európai Bizottság előterjessze az angol rövidítéssel F2F, vagyis „termelőtől a fogyasztóig” nevű stratégiáját, amelynek célja, hogy a jelenlegi élelmiszerrendszer fenntarthatóvá váljon úgy, hogy közben ösztönzi az egészséges étrendet, és fellép az élelmiszercsalás ellen is. Ráadásul a stratégiát összekapcsolták az unió 2030-ig tartó biodiverzitási stratégiájával is. Hazánkban mindez összefügg még a termelői piacok kialakításának elősegítésével, valamint a kosárközösségek létrehozásával is. 2017-es kutatások szerint a helyi piacok vevőköre még tovább növelhető, ám a potenciális fogyasztói kör akkor még bizalmatlan volt a termelői termékek iránt, aminek elsődleges okaként említették, hogy nem rendelkeznek elegendő információval az élelmiszerek eredetéről és összetételéről, így élelmiszer-biztonsági szempontból is kockázatosnak tartották ezeket a termékeket. Nyugat-Európában ugyanakkor már 2019-ben megfigyelhető volt, hogy a vásárlók nemcsak készételeket és édességeket, hanem egyre több hús- és hentesárut, zöldséget és gyümölcsöt vásároltak online.
A helyi élelmiszerek iránti növekvő igényt az átlagfogyasztók frissességgel és jó ízzel kapcsolatos alapvető elvárásaival magyarázta a Német Gazdaszövetség (DVB) 2020. év végi ágazati jelentése, hozzátéve: a fogyasztók számára fontos a kapcsolat az élelmiszert előállító gazdálkodókkal, de a rövid ellátási láncot is előnyben részesítik. Másik oldalról az Európai Unió 2013 óta támogatta, illetve támogatja a falusi turizmust, hiszen az többek között hozzájárul a fenntartható turizmushoz; a szegényebb, átalakuló térségekre jellemző; mikrovállalkozások jellemzik; mindazonáltal teljes körű turisztikai élményt nyújt. A falusi vagy agroturizmus egy komplex, sokoldalú tevékenységhalmaz. Beletartoznak a falusi portákon a nyugalmat, a csendet, pihenést biztosító vidéki környezetben való speciális üdülési formák mellett az olyan étkezés- és programszolgáltatások, amelyek keretében a látogató megismerkedik a falu jellegzetes életformájával, és aktívan részt vesz annak életében. Bizonyos területeken az etnikai alapú turizmus is megjelenik. Elmondható tehát, hogy a komplex szabályozás annyira alkalmas ma már a minőség biztosítására, hogy a fogyasztó dolga lassan egyedül a falusi csend és finom ízek élvezete.
Ki minősül kistermelőnek?
A jogszabályi előírások szerint a kistermelő természetes személy (őstermelő vagy egyéni vállalkozó), jogi személy (gazdasági társaság vagy nonprofit jogi személy), esetleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet (ÖCSG például), aki, illetve amely saját gazdaságából származó alapterméket (közvetlenül termelt, nem feldolgozott termék, pl. tojás, méz, gomba, erdei gyümölcs, nyers tej, zöldség, gyümölcs, esetleg kifogott hal) és az abból előállított terméket mennyiségi és területi korlátok betartásával értékesíti.
Az értékesítés történhet közvetlenül a végső fogyasztónak a gazdasága helyén (gazdaságudvarban, illetve az élelmiszer-előállítás helyén), piacokon, vásárokon, rendezvények helyszínén, vagy történhet helyi kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységek részére. Ez utóbbira akkor kínálkozik lehetőség, amennyiben a helyi kiskereskedelmi és vendéglátóipari egység közvetlenül a fogyasztóknak értékesíti az általuk előállított termékeket. Általánosságban megjegyezhető, hogy országosan most már sok kistermelő van, de a méretük és az, hogy el tudnak-e látni boltokat, általánosságban kérdés.
Tény, hogy a kistermelők közül sokan „csak” piacoznak, vagy Budapestre, bisztrókba, delikáteszekbe szállítanak. Ez egy folyamat, amelynek indulása az elmúlt 6-8 évben történt, és amelyre a COVID inkább csak ráerősített. Mindezeken túl a november végétől változó szabályozás szerint a kistermelő értékesíthet átadóponton keresztül és csomagküldő automatából is, de a falusi vendégasztal-szolgáltatás is nagyobb hangsúlyt kapott a korábbiakhoz képest. Egyetlen negatívum, hogy a gyógynövényből készült teák esetén szigorítás történt: termesztett vagy gyűjtött gyógynövényekből álló élelmiszert – kivéve az egyetlen gyógynövényösszetevőből álló terméket – kistermelő nem állíthat elő. Kistermelői élelmiszer termelését, előállítását és értékesítését a kistermelőn kívül vele egy háztartásban élő személy, valamint a kistermelő házastársa, bejegyzett élettársa, nagykorú gyermeke, testvére, szülője, nagyszülője is végezheti, sőt, akár a kistermelő alkalmazottja is.
A kereskedelmi törvény alapján helyi termelői piacon jelenleg a kistermelő a piac fekvése szerinti vármegyében vagy a piac 40 km-es körzetében vagy Budapesten fekvő piac esetében az ország területén bárhol működő gazdaságából származó mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari termékét értékesítheti. A jövedéki adóról szóló törvény alapján a kistermelői bérfőzetett párlat legfeljebb 40 km távolságon belüli vásáron vagy piacon értékesíthető. Növényi alaptermék, feldolgozott élelmiszer, méz, tej, tojás, baromfi- és nyúlhús országosan, sertés, szarvasmarha, juh, kecske, strucc, emu stb. húsa a gazdaság helyével azonos vármegyében vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva legfeljebb 40 km távolságra lévő, valamint budapesti kiskereskedelmi és vendéglátóipari létesítménynek értékesíthető. A tavaly november végén hatályba lépő 60/2023. (XI. 15.) AM-rendelet – amely hatályon kívül helyezett három korábbi jogszabályt – két kategóriába sorolja a kistermelőket, attól függően, hogy milyen mennyiségben kíván alapterméket, illetve élelmiszert előállítani.
Az I. kategória szerinti kistermelő, aki kis mennyiségű, saját maga által megtermelt alapterméket, illetve összegyűjtött vadon termő alapterméket értékesít. A kistermelő élelmiszer-előállítást és -értékesítést végezhet a megtermelt alaptermékből, illetve összegyűjtött vadon termő alaptermékből, valamint az adott élelmiszer előállításához szükséges egyéb olyan vásárolt összetevőből, amelynek kistermelő általi megtermelése észszerűen nem elvárható. A II. kategória szerinti kistermelő a meghatározott kis mennyiségben saját maga által megtermelt alapterméket vagy abból előállított és hazai előállítású, vásárolt alaptermékből, valamint egyéb vásárolt összetevőből élelmiszer előállítását és értékesítését végezheti.
A forgalomba hozott élelmiszer biztonságáért, minőségéért, a nyomon követhetőség biztosításáért és dokumentálásáért a kistermelő a felelős. Ha a kistermelő csomagoltan árulja az élelmiszert, a csomagoláson fel kell tüntetni a kistermelő nevét, címét, a termelés-előállítás helyét, a kistermelő regisztrációs számát, valamint az árusított termék megnevezését. A csomagolatlanul kikerülő élelmiszerek előtt (például helyi termelői piacon való árusításnál) fel kell tüntetni a kistermelő nevét, címét/gazdaságának helyét, illetve a termék nevét.
A már sokszor emlegetett REL…
A REL a rövid ellátási lánc rövidített elnevezése, amelynek során az élelmiszer a lehető legrövidebb utat (maximum 1 közvetítő közbeiktatásával) teszi meg a termőföldtől az asztalig. Ráadásul a helyi termékek megvásárlásával a fogyasztók hozzájárulnak a helyi gazdaság fejlesztéséhez, támogatják a helyi termelőket, élelmiszer-feldolgozókat, sőt, mindennek eredményeként a környezetterhelés is jelentősen csökken. A rövid ellátási lánccal kapcsolatban azonban a bizalomnak is nagyon jelentős szerepe van, a bizalom alapja pedig a termelői tudás és tapasztalat. Ezért is elengedhetetlen a termelők állandó továbbképzése, valamint adott esetben védjegyek használata. Az uniós minőségbiztosítási rendszerek célja, hogy a fogyasztók számára egyértelműen megkülönböztethetőek legyenek azok a termékek, amelyek különleges tulajdonságai egy meghatározott földrajzi területhez vagy hagyományokhoz köthetőek. A REL ismert működési formái az értékesítési pontokon keresztül, háznál, nyitott gazdaságon keresztül vagy éppen közvetítő igénybevételével történő értékesítés. Mindez megvalósulhat úgy, hogy a termelő mozog, de úgy is, hogy a fogyasztó.
Értékesítés termelői piacokon keresztül
A helyi termelői piacok – szemben a „hagyományos” piacokkal, vásárcsarnokokkal – bejelentést követően az eladók megkezdhetik működésüket. A bejelentést a termelői piac helye szerint illetékes települési jegyzőnél vagy a budapesti kerületi jegyzőnél kell megtenni. A „hagyományos” piacok működésének megkezdéséhez engedély szükséges, szintén a hely szerint illetékes települési, kerületi jegyzőnél, de az engedélyezésben részt vesz szakhatóságként az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság is.
Helyi termelői piacon az értékesítést csak kistermelők végezhetik, míg a „hagyományos” piacokon élelmiszer- és nem élelmiszer-előállító vállalkozásokkal, illetve egyéb kereskedőkkel is találkozhatunk. A helyi termelői piac üzemeltetője napi nyilvántartást köteles vezetni a piacon árusító kistermelőkről. Helyi termelői piacot önkormányzat, civil szervezet és magánszemély is létesíthet, természetesen együttműködéssel is. A helyszín megválasztásával kapcsolatban jelen esetben a jogi követelményeket lényeges hangsúlyozni. Így ügyelni kell arra, hogy ott létesítsünk helyi termelői piacot, ahol azt a településrendezési terv lehetővé teszi, vagy amely helyi termelői piac működése céljából területhasználati hozzájárulással rendelkezik.
Annak nincs jelentősége, hogy az adott terület magán- vagy közterület, annak viszont annál inkább, hogy az adott helyen lévő személyeket, élelmiszereket, nyersanyagokat a környezetből származó káros mértékű szennyezés nem veszélyeztetheti. A termelői piac fenntartója lehet adott terület tulajdonosa, bérlője vagy más jogcímen használója, aki biztosítja a helyhasználatot. Aki viszont a fenntartó vagy az általa kijelölt, a piac vezetését és annak működtetésével kapcsolatos feladatokat ellátó személy, egyszerűbben szólva, aki a fenntartó nevében eljárni jogosult, az a jog szerint üzemeltetőnek minősül. Lényeges hangsúlyozni, hogy az üzemeltető „csak” a napi szintű nyilvántartás vezetéséért felelős, amely magában foglalja a piacon árusító kistermelők nevét, címét, a termelés-előállítás helyét, a kistermelő regisztrációs számát, valamint az árusított termékeket. A forgalomba hozott élelmiszer biztonságáért, minőségéért, a nyomon követhetőség biztosításáért és dokumentálásáért a kistermelő lesz a felelős.
Élelmiszer-előállítással és -forgalmazással – a jelenlegi járványhelyzettől függetlenül – csak olyan személy foglalkozhat, akinek egészségi állapota erre orvosilag igazoltan megfelelő, vagyis például nincs hasmenéses, lázzal járó, légutakat érintő megbetegedése, továbbá nincsenek elfertőződött sebei sem. Helyi termelői piacon való árusításnál a csomagolatlanul kikerülő élelmiszerek előtt fel kell tüntetni a kistermelő nevét, címét/gazdaságának helyét, illetve a termék nevét. Csomagolt termékeknél ezeket az információkat (és továbbiakat, pl. minőségmegőrzési időtartamot, tárolási hőmérsékletet) a csomagoláson kell feltüntetni. Az árusító személy ruházata, keze tiszta kell hogy legyen, az asztalnak sima, mosható felületűnek kell lennie, biztosítani kell többek között a hűtést, adott termékek esetén, illetve a szennyeződések elleni védelmet, valamint a kóstoltatóeszközök (vágódeszka, evőeszköz) tisztaságát is.
A falusi turizmus – napraforgóktól a portákig
Hazánkban a falusi szálláshelyeket jellemzően zömében belföldi vendégek vették igénybe. Az Európai Unió 2013 óta támogatta, illetve támogatja a falusi turizmust, hiszen az hozzájárul többek között a szegényebb, átalakuló térségekre jellemző, mikrovállalkozások jellemzik, mindazonáltal teljes körű turisztikai élményt nyújt. A 2030-ig terjedő Nemzeti Turizmus Stratégia a falusi turizmust a természeti turizmus kategóriájába sorolja, amelynek jelentőségét az adta, hogy a turisták költésének mintegy kétharmada a felkeresett desztinációban marad. Falusi szálláshelynek minősülnek a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez nem tartozó települések, valamint a gyógyhelyek kivételével az 5000 fő alatti lakosságszámú településeken, illetve 100 fő/km2 népsűrűség alatti területeken (kistérségekben) található olyan egyéb szálláshely, amelyet úgy alakítottak ki, hogy abban a falusi életkörülmények a helyi vidéki szokások és kultúra, valamint a mezőgazdasági hagyományok komplex módon, akár kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt is bemutatásra kerüljenek.
A falusi szálláshelyek minősítését a FATOSZ (Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége) végzi, de a védjegy bejegyzett jogosultja a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. A minősítési rendszer alapja a napraforgó. A tanúsító védjegyen szerepel a „Nemzeti Tanúsító Védjegy” felirat, a FATOSZ emblémája, továbbá két, legfeljebb négy darab aranysárga és barna színű napraforgó. Mindezeken kívül a falusi vendégház által nyújtott többletszolgáltatást jelző úgynevezett portagrafika (például lovas porta, boros porta, vagy éppen falusi vendégasztal porta). A minősítés pályázat útján igényelhető, az eljárást a FATOSZ Bíráló Bizottsága folytatja le, és az elnyert kategóriát a szolgáltató 5 évre szerzi meg. A minősítő rendszerben részt vevő falusi vendégházaknak évente védjegyhasználati díjat kell fizetniük. AirBnB típusú fizetővendég-szolgálati magánszálláshelynek nevezzük a falusi szálláshelynek nem minősülő, azaz Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó vagy gyógyhelynek minősülő, illetve 5000 fő állandó lakos feletti vagy 100 fő/km2 népsűrűséget meghaladó településeken található vendégszobát, vendégházat vagy apartmant.
A közrend, közbiztonság, az emberek, állatok és növények egészségének és életének védelme, a környezet védelme, valamint közegészségügyi követelmények érvényesítése érdekében a vendéglátás kizárólagos formáinak egyike a falusi vendégasztal-szolgáltatás, avagy háztartási körülmények között helyben fogyasztásra történő üzletszerű ételkészítés és italkínálás. A kistermelő által végezhető szolgáltatások, például füstölés (szolgáltatás helye: a szolgáltatást végző kistermelő gazdaságának helye), állat vágása és húsának feldolgozása (szolgáltatás helye: megfelelően kialakított hely a falusi vendégasztal helyén vagy rendezvény helyén), esetleg aszalás, szárítás, őrlés (szolgáltatás helye: a szolgáltatást végző kistermelő gazdaságának helye).
A kistermelői élelmiszer a kistermelő által megtermelt alaptermékből állítható elő. Aki vendéglátást kíván folytatni valamilyen formában, az erre irányuló szándékát az illetékes települési jegyzőnek adott tevékenységforma megjelölésével köteles formanyomtatványon bejelenteni. A bejelentés alapján kizárólag hűtést nem igénylő, előre csomagolt, nem helyben készült élelmiszerek forgalmazhatók. A jegyző a vendéglátóhelyet nyilvántartásba veszi, és egyben a szükséges hatósági ellenőrzések céljából értesíti az élelmiszerlánc-biztonsági ügyben illetékes járási hivatalt, valamint zaj- és rezgésvédelmi vizsgálatot is lefolytathat. A hatósági ellenőrzésekre a bejelentés jegyzői nyilvántartásba vételétől számított harminc napon belül kerülhet sor. Az ellenőrzés eredményéről a hatóságok a jegyzőt kötelesek értesíteni.
Amennyiben a vendéglátóipari szolgáltatást a vállalkozó helyben készült, hűtést igénylő élelmiszerekre is ki akarja terjeszteni, úgy ezekre a termékekre vonatkozóan a járási állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hatóság külön engedélyét, jövedéki termék (például szeszesital) forgalmazása esetén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal engedélyét is be kell szereznie. A melegkonyhás vendéglátó üzlet kivételével tilos azonban szeszes italt kimérni nevelési-oktatási, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény bármely bejáratától számított 200 méteres közúti, közterületi távolságon belül.
SZERZŐ: DR. CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ • MENEDZSER PRAXIS SZAKÉRTŐ, JOGÁSZ, KÖZGAZDÁSZ, EGYETEMI OKTATÓ
