Magyarország termőterületeinek talaja 90%-ban leromlott állapotú. A talajegészség ráadásul alapvető hatással van előállított élelmiszereink beltartalmi értékére, az ebből adódó nem megfelelő táplálkozás pedig társadalmi szinten az életminőség romlását eredményezheti. Itt lenne a megoldás?
Egy nemzetközi (amerikai) felmérés szerint a talajmegújító gazdálkodás bevezetésének ötödik évében a talajerózió szinte teljesen megszűnt, csökkent az inputanyag- és üzemanyag-használat, a munkaerőigény, tehát összességében nőtt a jövedelmezőség. Talán a Dust Bowl idején szembesültünk először a talajdegradáció súlyával. 1930 körül a porviharok az Egyesült Államokban családok százezreit kényszerítették otthonaik elhagyására Oklahomában, Texasban, Coloradóban és Kansasben, ahol a termőföld felelőtlen használata miatt több száz méter magas vörös és fekete porviharok alakultak ki. Ha nálunk porvihar nem is volt, azzal kb. egy időben Manninger Gusztáv Adolf foglalkozott az egészséges talajélet és a művelés kapcsolatával, kimutatva a folyamatos mélyművelés hibáit. A halála után megjelent „A talaj sekély művelése” (1957) című munkájában rámutatott a lazításnak, valamint a talaj „lezárásának”, a vízmegőrző művelésnek a jelentőségére. Műveiben a sekély művelésnek, azaz mai szóhasználattal, a minimum művelésnek az előnyeit taglalta.
Tehát joggal kérdezték provokatívan a rendezvény szervezői is: közel 100 évvel később még mit nem értünk?
Két nap, több száz résztvevő, végeláthatatlan szakmai beszélgetés
Magyarországon a szántóföldi termőterület 4,173 millió hektár, mégis csak 5 ezer hektáron alkalmazzák az ún. talajmegújító gazdálkodást. Miközben az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában a termőterületek 50–60%-án folyik már no-till gazdálkodás, az európai termőterületeknek csak alig több mint 1%-án alkalmazzák. A technológia hazai képviselői összefogtak, TMG (Talajmegújító Gazdák) néven saját költségen, „önszorgalomból” kezdték eredményeiket népszerűsíteni. Míg az eddigi években saját gazdaságaikba hívták az érdeklődőket, talajvédelmi előadásokat tartottak, az idén először kiállítással egybekötött országos rendezvényt szerveztek. 2024. január 10–11-én tehát a jakabszállási repülőtér adott otthont a TMG REAG Konferenciának, ahol már 5 ország (Csehország, Szlovákia, Szerbia, Ausztria és Németország) hasonló szervezete is képviseltette magát.
A kiállítással egybekötött rendezvény ilyen népszerűségére még talán a szervezők sem számítottak. A két színpadon zajló (sőt, Dobos Endre, a Miskolci Egyetem professzora, a Talajtani Társaság elnöke körül kötetlen beszélgetésnek induló, többórás szakmai fórum is kerekedett, így háromra emelve a fórum színhelyeit) kétnapos fórum a regeneratív gazdálkodás előnyeit ugyanúgy feszegette, mint a nehézségeit, a szakmai előadások sem csak szigorúan fehéren vagy feketén láttatták az előttünk állólehetőségeket.
Mik akkor a talajmegújító gazdálkodás előnyei?
Tudományos és gyakorlati tapasztalatokat összefoglalva direkt és indirekt előnyöket is összegyűjtöttünk a két nap alatt.
Direkt előnyök:
‑ a talaj szervesanyag-tartalmának növelése,
‑ a talaj tápanyag- és vízszolgáltatási képességének javítása,
‑ a talajélet beindítása,
‑ a biodiverzitás növelése,
‑ a termőképes talaj megőrzése az utókor számára,
‑ alacsonyabban tartható termelési költségek,
‑ több szabadidő.
Indirekt előnyök:
‑ a gazdaság ellenálló képességének növelése a klímaváltozással szemben,
‑ inkább tudásintenzív gazdálkodás, a munkaintenzív helyett,
‑ a megtermelt termény piacképességének javulása,
‑ valós, fizetőképes piaci igények kielégítése alacsony karbonlábnyomú termékekkel,
‑ többletjövedelem (elvileg).
Pro és kontra – a pocoktól a kukoricamolyig
A rendezvény őszinte légkörűnek és provokatívnak indult, az is lett. Így például a sok tápnövényű (polifág) fajokra gyakorolt hatást is firtatva, nem kihagyva a takarónövényes termesztés és a forgatás nélküli alapművelés számunkra káros haszonélvezőit.
A mezei pocok felszaporodásának oka mindenekelőtt a klíma (az enyhe tél, az egymást követő száraz évjáratok). A napjainkra kialakult tömeggradáció a másodvetemények és az ugarterületek irányából indul, ez tény. Tehát az alapművelés megválasztása befolyásolhatja a pocokkolóniák kialakulásának helyét és idejét. De a pocok mindenekelőtt ökológiai “probléma”. TMG-gazdáknál a szántó mellett cserjesáv van, kétségkívül rókával, nyesttel, görénnyel és baglyokkal az odúban. Ők most kevésbé vannak kétségbe esve.
A másik ilyen káros következmény a házatlan csigák felszaporodása, aminek oka mindenekelőtt az alapművelés megváltoztatása, a takarónövényes termesztés. A csigák ugyanis a nedves, nyirkos környezet legnagyobb haszonélvezői, a gyakorlat pedig azt igazolja, hogy az alapművelés milyensége és gyakorisága befolyásolja az elterjedésüket.
Míg a pocok- és csigakártételt gyakran a forgatás nélküli gazdálkodás rovására írják, addig a forgatásos technológiának is vannak számunkra káros „haszonélvezői”. A láthatatlan ellenfélként szamon tartott drótféreg kártétele például a hatóanyag-kivonási hullámmal megerősödött. A pattanóbogarak lárvái ugyanis táblaszegélyeken, gyomosabb (vagy csak elhanyagoltabb) területeken tudnak felszaporodni, és mivel polifágok, így kukoricán, napraforgón, kalászosokban, cukorrépán, de még akár szabadföldi paprikában vagy paradicsomban is komoly kárt okoznak. A forgatásos talajművelés „fekete bárányaként” emlegetett eketalpréteg a drótférget (ugyanúgy, mint a cserebogárpajort), a mélyebb rétegekben tartja télen, így tavassal egy robbanásszerű kártételt tapasztalunk. Tehát, elvileg, szántás mellett ezek kevesebben lennének. A gyakorlat és a kutatás azonban még nem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy a koncentráltabb megjelenés egyszerűsíti-e az ellenük történő védekezést, az viszont tény, hogy az eketalpréteg okán kialakuló belvizes területeken a tojásrakás intenzívebb.
A forgatás nélküli talajművelés rovására írják a kukoricamoly és kukoricabogár terjedését is. Kutatók szerint a moly kártétele már olyan globális probléma, hogy szignifikáns összefüggés nem mutatható ki, a kukoricabogár esetében pedig – a jelenlegi elemzések alapján – a talajművelés csak a kártevő vertikális elhelyezkedését befolyásolja, mennyiségi csökkenést hosszú távon viszont nem bizonyít egyértelműen. Ezzel szemben a TMG gazdái a gyakorlatban pont az ellenkezőjét tapasztalták. Minél kevésbé intenzív a talajművelés, minél több szármaradvány takarja a földet, annál több a természetes ellensége a lárváknak, és annál kevesebb a kártétel.
Amikor a víz az úr
A talajdegradációs folyamatok már egyértelműbben igazolják – különösen lejtős területeken – a forgatás nélküli művelés és a takarónövényes technológiák előnyeit. A víz által okozott talajpusztulást, a humuszréteg elvékonyodását vagy akár teljes eltűnését ugyanis befolyásolni tudjuk a helyes technológiai megválasztásával. A rétegerózió (csepp-, lepel- és érerózió) valamint a mélységi erózió (barázdás-, árkos erózió, a vízmosás és a szedimentáció) talajvédő műveléssel csökkenthető. A conservation tillage olyan minimális menetszámú talajművelési rendszerek összessége, melynél a betakarított elővetemény tarlómaradványának vetés utáni talajfedettsége meghaladja a 30%-ot. Ide sorolhatók az egyébként gyakran összekevert technológiák, mint a mulcsművelés (mulch-till), a vertikális művelés (vertical till), a sávos művelés (strip-till) és a művelés nélküli direktvetés (no-till). Az előzőektől eltérő, mégis a tarlómaradvány megtartását preferáló művelési mód a CTF, azaz a kontrollált művelőnyomos gazdálkodás, amelyik radikálisan csökkenti a műveletszámot és művelési mélységet, ugyanakkor nem zárja ki a nyomvonalak időszakos lazítását. A technológiához elengedhetetlen RTK-pontosság olyan előnyöket is rejt, mint például az elővetemény gyökérzetének megtartása, ami a talajélet további serkentésében még a segítségünkre lehet.
„A termőföld véges erőforrás, és ezt jelenleg nem fenntartható módon használjuk. Célunk, hogy saját tapasztalatainkat minél több gazdához eljuttassuk, bátorítsuk, támogassuk őket a talajmegújító gazdálkodásra történő átállásban” – nyilatkozta a rendezvény lezárásakor lapunknak Szabó Attila, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének elnöke.
Gratulálunk a szervezőknek, mint minden technológiai váltást, ezt is az idő fogja igazolni, ahogy a megkérdezett termelők újságírói kérdésre válaszolták: „Most kivételesen jó lenne úgy 10 évvel öregebbnek lenni. Látni, hogy bejött-e az, amit már régóta sejtünk…”
Sándor Ildikó
