A kalászos gabonafélék gyomirtásának lehetőségei

Írta: MezőHír-2022/03 lapszám cikke - 2022 április 01.

Hazánk domborzati és éghajlati viszonyai kiváló lehetőséget biztosítanak a kalászos növények termesztésére, amelyeknek emiatt régmúltra visszanyúló termesztési hagyományai vannak Magyarországon. Itthon a 4,1 millió ha szántóterület egynegyedét az őszi búza és árpa termőterülete teszi ki.

A szántóföldi növények termesztésében a megfelelő termőképesség és termésminőség biztosítása, az ökológiai adottságoknak megfelelő és a fajta igényeit kielégítő szakszerű agrotechnika kivitelezésével valósítható meg. A szakszerű termesztéstechnológia alkalmazása azt jelenti, hogy az egyes agrotechnikai műveletek egymásra gyakorolt hatását figyelembe véve kell a komplex technológiai rendszert kialakítani. Ennek megfelelően a kalászosok növényvédelme során az integrált gyomszabályozási eljárásokat kell előnyben részesíteni. Az integrált gyomirtás szakmai gyakorlatában a kémiai védekezés mellett kiemelt fontosságot kell biztosítani azoknak az agrotechnikai és mechanikai műveleteknek, melyek hozzájárulnak a kalászosok gyomállományának a gyérítéséhez. Nem az a cél ugyanakkor, hogy mindenáron az összes gyomot eltávolítsuk az állományból, csupán az, hogy a gyomok számát, valamint területfoglalását olyan mértékben korlátozzuk, hogy jelenlétük ne okozzon gazdasági kárt.

Kedvező környezeti feltételek és szakszerű agrotechnika alkalmazása során a kalászos gabonafélék többsége kedvező gyomkompetíciós képességgel rendelkezik, ha azonban a gyomok térnyerése számára kedvezőek a körülmények, akkor jelentős károkat tudnak okozni a növényállományokban, mivel intenzívebben vonják el a talaj tápanyag- és vízkészletét, mint a kultúrnövény, valamint a kalászosok aszszimilációs képességét is csökkenthetik.

Kalászosokban elsősorban a T1, T2 és T3 gyomnövények, illetve az évelők közül néhány (G1 és G3) fordul elő domináns jelleggel. A betakarításkor – kedvezőtlen feltételek esetén – a T4 gyomok szaporodhatnak fel. A kalászos gabonafélék legfontosabb gyomnövényei:

T1 gyomnövények: tyúkhúr (Stellaria media), veronikafélék (Veronica ssp.), árvacsalánfélék (Lamium ssp.), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris).

T2 gyomnövények: ebszékfű (Matricaria inodora), pipacs (Papaver rhoeas), pipitérfélék (Anthemis ssp.), ragadós galaj (Galium aperine), nagy széltippan (Apera spica-venti), sebforrasztó zsombor (T2-T3), (Sisymbrium sophia), kék búzavirág (Centaurea Cyanus), parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides) (T2-T3).

T3 gyomnövények: vadrepce (Sinapis arvensis), repcsényretek (Raphanus raphanistrum), vadzab (Avena fatua).

T4 gyomnövények: parlagfű (Ambrosia elatior), napraforgó (kultúrgyom), libatopfélék (Chenopodium ssp.), disznóparéjfélék (Amaranthus ssp.), keserűfűfajok (Poligonum sp.).

Az évelő gyomok közül a legfontosabbak:

G1 gyomnövények: nád (Phragmetis communis), tarackbúza (Elymus repens), csillagpázsit (Cynodon dactylon).

G3 gyomnövények: mezei acat (Cirsium arvense), apró szulák (Convolvulus arvensis).

A gyomszabályozás hatékony kivitelezéséhez rendkívül fontos a terület gyomviszonyainak ismerete (gyomösszetétel, fejlettség stb.), melyet a gyomfelvételezések segítségével lehet feltérképezni. Az első gyomfelvételezésre még ősszel, október-november hónapokban sort kell keríteni. A gyomosodás mértéke elsősorban csapadékos ősz esetén jelentősebb.

A II. gyomfelvételezés időpontja kora tavasszal, március közepén, végén válik aktuálissá. Ebben az időpontban elsősorban az egyszikű gyomnövények felvételezése történik. A kétszikű gyomnövények gyomfelvételezését április elején, közepén kell elvégezni. A IV. gyomfelvételezés április közepén, végén, a vadzab felvételezése céljából valósulhat meg.

A kalászos gabonafélék fajai között és a fajokon belül a genotípusok tulajdonságaitól függően nagy különbségek alakulhatnak ki a gyomkompetíciós képességekben. A gyomelnyomó képesség elsősorban a vetési paraméterektől, a kezdeti növekedési erélytől, a bokrosodóképességtől és a szármagasságtól függ, mivel a kalászos növények elsősorban a kezdeti fejlettségben, szárba indulásig érzékenyek a gyomosodásra. A kalászosállományok gyomviszonyait ugyanakkor számos más tényező is befolyásolja. Az elővetemény gyomviszonyai, a vetést megelőzően végzett talajművelés, a terület adottságai, a vetést követően a tábla talajának tulajdonságai, a csapadék- és hőmérsékleti viszonyok alakulása egyaránt meghatározza a gyomosodás mértékét.

A kalászos gabonafélék gyomszabályozására számos nem vegyszeres védekezésen alapuló módszer áll rendelkezésre. Ezek alkalmazása egyrészt költséghatékony, másrészt környezetkímélő megoldást jelent.

A II. gyomfelvételezés időpontja kora tavasszal, március közepén, végén válik aktuálissá

Agrotechnikai gyomszabályozási lehetőségek kalászos állományokban

Az integrált gyomszabályozás szabályai szerint a termesztéstechnológia elemeinek a gyomirtás hatékonyságának a javítását is szolgálniuk kell. A vetésváltási rendszer optimalizálása jelentős mértékeben képes csökkenteni a kalászos növények, valamint utónövényeik gyomfertőzöttségét. A növényi sorrend összeállítása során arra kell törekedni, hogy a gyomállomány biológiai ciklusait minél nagyobb stresszhatás érje. Ennek érdekében a vetésszerkezetben eltérő vetési időpontú, sortávolságú, gyomelnyomó képességű, valamint eltérő sziklevélszámú (egy- és kétszikű) növényeket javasolt egymás után elhelyezni. Nagyobb gyomfertőzöttség esetén érdemes gyorsabb növekedési erélyű, erősebb bokrosodóképességű fajták választása, melyek vetését célszerű az optimum intervallumon belül a legkorábban elvégezni.

A talajművelés során a művelés mélységének és módszerének változtatása szintén hozzájárul a gyomállomány gyérítéséhez. A korán lekerülő elővetemények után vetett kalászosok talajművelési rendszerében a tarlóhántást követően többször alkalmazott tarlóápolás szintén jelentős gyomirtó hatással bír, amennyiben a kizöldült tarlón a legkorábban virágzó gyom maghozásáig elvégzésre kerül a művelet.

A művelés mélységének és módszerének változtatása szintén hozzájárul a gyomállomány gyérítéséhez

A mechanikai gyomirtás szerepe szintén meghatározó. Napjainkban elsősorban az ökológiai termesztésben alkalmazott eszköz a gyomfésű. A gyomfésűvel minden magról kelő gyomnövény ritkítható abban az esetben, ha a művelet a kezdeti fenofázisokban történik. Gyomfésűvel történő gyomirtás során néhány százalékkal érdemes növelni a vetőmagnormát, annak érdekében, hogy a gyomfésű használatát követően ne ritkuljon ki az állomány.

A kalászos gabonaféléknél a harmonikus tápanyagellátás szintén fontos tényező a gyomszabályozásban, mivel a gyorsan fejlődő, nagy biomasszatömeget növelő állományok gyomelnyomó képessége jobb. A gyommentesség biztosításában a gyommagmentes vetőmag használatának is nagy szerepe van.

Vegyszeres gyomszabályozási lehetőségek kalászos állományokban

Vegyszeres gyomszabályozást abban az esetben szükséges végezni, ha a gyomfelvételezések alapján a megelőző és a mechanikai védekezési módszerek nem bizonyulnak elegendőnek. A kalászosoknál többféle gyomirtási technológia is rendelkezésre áll. Ősszel a vetést követően végezhető preemergens és őszi posztemergens kezelés. A preemergens kezelés a kétszikű és részben az egyszikű gyomnövények ellen egyaránt hatásos eljárás. Ritkán alkalmazzák, mivel a talajviszonyok jelentősen befolyásolják az alkalmazhatóságát, valamint a kezelést követően 20-25 mm bemosó csapadék szükséges. Preemergens kezelés esetén érdemes legalább 4-6 cm vetésmélységet tartani, hogy a csírázó mag védve legyen a bemosódó gyomirtó szerrel szemben. Az őszi posztemergens gyomirtás szintén kevésbé bevett gyakorlat (bár egyre gyakrabban alkalmazott eljárás) az őszi kalászos gabonafélék esetében. Használata abban az esetben indokolt, ha a terület gyomfertőzöttsége nagy, a vetést követő őszi időszak csapadékos, vagy a tavaszi gyomirtás időben történő elvégzése nehézségekbe ütközhet. Az őszi posztemergens kezelés kétszikű és egyszikű gyomnövények ellen végezhető, valamint kontakt és tartamhatással is rendelkezik. A kezelést az egyszikű gyomnövények gyökérváltásáig, kétszikű gyomnövényeknél 2-4 valódi leveles állapotig el kell végezni.

A tarlón végzett mechanikai és vegyszeres gyomirtás kombinálása szükség esetén rendkívül hatékony gyomgyérítő hatást fejt ki

A kalászoskultúrák esetében a tavaszi posztemergens gyomirtás a meghatározó. Az állományok tavaszi gyomösszetételétől függően lehetőség van a könnyen irtható kétszikű gyomok elleni védekezésre hormonbázisú herbicidekkel, a nehezen irtható keskenylevelű kétszikű gyomnövények eltávolítására kombinált hatóanyagú kezelésekkel, valamint az egyszikű gyomok elleni védekezésre. Szükség esetén a vadzab elleni kezelés is elvégezhető. Tavaszi árpában a hormonhatású készítmények nem használhatók. A hormonbázisú gyomirtó szerek csak a bokrosodás végéig juttathatók ki. Tavaszi posztemergens gyomirtás maximum 5–25 oC hőmérséklet-tartományban végezhető el, száraz lombozatú állományban.

A tarló hántása az évelő és egyéves gyomokat hatékonyan gyéríti

A kalászos gabonafélék tarlójának gyomszabályozása

A kalászos gabonafélék betakarítása után a tarlón ismét megjelennek a gabonafélék gyomnövényei. Sokszor már a betakarítás előtt kelésnek indulnak a nyáron csírázó egyéves, valamint évelő gyomok. Az utónövény gyomszabályozásának sikere érdekében fontos a tarlón megjelenő gyomnövények irtása. A tarló hántása és többszöri ápolása az évelő és egyéves gyomokat egyaránt hatékonyan gyéríti. A tarlón végzett mechanikai és vegyszeres gyomirtás kombinálása szükség esetén rendkívül hatékony gyomgyérítő hatást fejt ki mind a magról kelő, mind az évelő gyomok ellen.

Felhasznált irodalom: Pepó Péter (2019): Integrált növénytermesztés II. Alapnövények

szerző:
Dr. Szabó András