A gazdálkodók általában a fő növény őszi betakarítása után ültetnek úgynevezett takarónövényeket. Ez megakadályozza a talaj erózióját és a tápanyagok kimosódását. Ezeknek a növényeknek a gyökerei stabilizálják a talaj szerkezetét is. Eddig azt feltételezték, hogy a különböző takarónövények keveréke különösen intenzív gyökeresedést eredményez. A Bonni Egyetem, a Kasseli Egyetem és a Göttingeni Egyetem nemrégiben közzétett tanulmánya azonban csak korlátozott bizonyítékot talált arra, hogy ez a helyzet. Ehelyett a vegyesen, mixként vetett takarmánynövények vékonyabb gyökereket növesztenek, mint amikor csak egyetlen típusú takarónövényt ültetnek el. Ez az eredmény váratlan volt, ami azt bizonyítja, hogy jelenleg milyen keveset tudunk a növényi gyökerek közötti kölcsönhatásokról. A mezőgazdaságban a növényeket általában főnövényekre és takarónövényekre különböztetik meg. Az első kategóriába azok a termények tartoznak, amelyekkel a gazdaságok főként pénzt keresnek, mint például a gabonafélék, a burgonya vagy a kukorica. Miután ezeket a növényeket betakarították, itt az ideje a takarónövényeknek: A talaj minőségének megőrzése vagy javítása érdekében vetik őket.
A takarónövények elnyomják a gyomokat, megakadályozzák a nitrát kimosódását és csökkentik az eső és a szél által okozott eróziót. E pozitív hatások közül sok nagymértékben függ attól, hogy a takarónövények gyökerei mennyire hatolnak be a talajba. A kutatók tanulmányaik során olajretket, az őszi rozst és bíborlóherét tesztelték takarónövényként. Ezek monokultúrás és mix formában kerültek elvetésre. A tudósok ezután azt vizsgálták, hogyan hatoltak be a gyökerek különböző mélységekben a talajba késő ősszel. Az eredmény meglepte a kutatókat. A különösen pozitív hatások azokon a táblákon voltak megfigyelhetők, ahol az olajretek és az őszi rozs önmagában került elvetésre. Az őszi rozs gyökerei a felső rétegeket kedvelték, az olajretek gyökerei pedig a mélyebb talajrétegeket preferálták. Kíváncsiak voltak a kutatók, hogy mi történik akkor, ha az olajretek az őszi rozs mixként kerül a talajba. Meglepő módon ekkor a gyökértömeg nem nőtt az összes talajrétegben együttvéve. A mélyebben gyökerező olajretek gyökerei intenzívebben terültek szét a talaj felszíni rétegeiben a vegyes vetéskor, mint a tiszta állományok esetében. A vegyes takarónövények gyökerei azonban lényegesen vékonyabbak voltak, így a gyökértömeg összességében nem nőtt. Az eredmények azt bizonyítják, hogy jelenleg milyen keveset tudunk a növénykeverékek gyökérnövekedéséről.
A vizsgálathoz több száz talajmintát kellett venni – mindegyik akkora, mint egy tégla. A mintákat megmosták, szitálták, majd csipesszel megtisztították, hogy a legapróbb szennyeződéseket is eltávolítsák a gyökerekről, amelyek néha csak néhány tized milliméter vastagok voltak. Ezután minden gyökeret átvizsgáltak, megszárítottak és lemértek.
Eddig csak kezdetleges kutatások folytak szántóföldi takarónövények gyökeresedési teljesítményével kapcsolatban. Habár, a jelenlegi kutatás minden szempontból mélyreható volt, további vizsgálatok szükségesek a nyitva maradt kérdések megválaszolása érdekében.
Laptársunk, az Agrárágazat az alávetésekről írt legutóbbi lapszámában: Takarónövények: Az alávetések hasznáról
