A különböző nagy nemzetközi gépgyártók időről időre megpróbálnak szakítani a széles körben elterjedt járószerkezetmegoldásokkal önjáró betakarítógépeiken. Az innovációs verseny kényszere számtalanszor olyan mérnöki ötletekbe sodorja a fejlesztőket, amelyek hol nagyobb, hol kisebb sikert aratnak a felhasználók körében. Arra is van viszont példa, hogy a gyakorlati alkalmazás hamar rávilágít arra, hogy az elméleti ötlet, élesben már nem annyira lett bevált koncepció. Ezekből a próbálkozásokból mutatunk be néhányat a mögöttünk hagyott évtizedekből.
Törzscsuklós önjáró szecskázó
Korábban, az Agrárágazat augusztusi lapszámában a gyűjtőtartályos önjáró silózókat bemutató cikkünk kapcsán már említettük a Hesston-7730 típust, amely nem csak a felszerelhető gyűjtőtartály tekintetében volt forradalmian különleges gép. A 350 LE teljesítményű Fiatagri Hesston-7730-as fejlesztésénél a konstruktőrök mostoha munkakörülmények között is biztonságosan dolgozó önjáró szecskázót szerettek volna alkotni, amely akár felázott földeken, nehéz terepviszonyok között is garantáltan betakarítja a terményt. Ezeknek a kihívásoknak megfelelve alvázrendszerében, kormányzásában, járószerkezet-hajtásában teljesen más megoldásokat alkalmaztak, mint amit akkor, a 80-as években az európai önjáró silózóktól megszoktunk. A szecskázónál hátsókerék-kormányzás helyett osztott vázszerkezetet alakítottak ki, csuklós törzskormányzással.
A standard kivitelnél a mellső kerekek hidromotorokkal kerültek hajtásra, de a specifikáció – külön rendelésre – a hátsó kerekekre is tartalmazott meghajtást. A koncepció nem lett volna rossz, de a hidrosztatikus kerékhajtások helyett, főleg a nehezen járható, felázott területeken szerencsésebb lett volna a sebességváltóval kombinált mechanikus meghajtás.
Kombájn csuklós vázszerkezettel
Több évtizeddel később kombájnban is született törzscsuklós vázszerkezetű és kormányzású konstrukció. A tengerentúlon jelenleg is rendelhető a Tribine T1000 csuklós alvázú axiálrotoros kombájn, amelyet kettő, összesen 650 lóerős, 9 literes Cummins dízelmotor hajt. Ekkora dupla motornál azért nagy az étvágy, így a gépet közel ezer literes üzemanyagtankkal szerelik, ami akár 18 órás folyamatos műszakot biztosít.
A betakarítógép hátsó fele lényegében egy 35 m3 raktérfogatú átrakókocsi, amely 300 l/s szállítási kapacitású ürítőcsigával végzi az átrakodást. A méretét és kapacitását ismerve nem meglepő a súlya, ami üresen is tekintélyt parancsoló, kb. 24 tonna. A hajtott futóművek kerekei 1100/45R46 Goodyear LSW alacsony nyomású abroncsokon gurulnak. A hátsó tengely kormányzott, így a jármű a törzscsuklós vázzal kombinálva akár eltolt nyomvonalú haladásra is képes, de fordulási sugárban is páratlan értéket kölcsönöz a betakarítógépnek. Az új Tribine T1000 kombájn a saját hazájában egyre nagyobb érdeklődésnek örvend, ami nem meglepő, ha valaki tüzetesebben ismeri az amerikai piaci elvárásokat és igényeket, valamint az ottani termesztési, illetve technológiai körülményeket.
Fordított járószerkezet
A keletnémet, singwitzi kombájngyár az NDK-korszakban (Fortschritt) döntően a rázóládás gépek gyártására szakosodott, de a nyolcvanas években már próbálkoztak rotoros cséplőrendszerű betakarítógép fejlesztésével, de sajnos a szakmaiatlan politikai döntések és a szűkös pénzügyi lehetőségek nem engedték gyártásba a koncepciókat. Az NDK összeomlását követően, önállósulva (MDW Mähdrescherwerke GmbH) újra elővették a fiókból a dédelgetett fejlesztéseket, és azokat továbbgondolva, a kor követelményeit szem előtt tartva folytatták a tervek kidolgozását. 1996-ban bemutatták fejlesztési projektjük végeredményét, az Arcus axiálrotoros kombájnt. A 375 LE-s Volvo motorral hajtott betakarítógépnél az európai építési elvekkel teljesen szakítva, hátul helyezkedett el a hajtott, elöl pedig a kormányzott tengely.
Az önjáró szecskázók piacán ez nem volt már szokatlan, hiszen az amerikai fejlesztésű Hesston típusoknál, illetve a fehérorosz, gomeli KSZK-100 silózónál is alkalmaztak már ilyen fordított megoldást, sőt a keletnémet Fortschritt E-290 szecskázó prototípusánál is ezt a felépítést alkalmazták. Az Arcus az első kombájn volt a piacon, amely szállítási helyzetben, közúton 40 km/h végsebességre volt képes. A szalmát a kombájn vagy a két tengely között rakta rendre, vagy csiga szállította a gép hátulján elhelyezett szalmaszecskázóra.
A hátsó hajtott tengely fölé épített 12 ezer literes kapacitású magtartály megfelelő adhéziós terhelést biztosított a hajtott tengelynek. A hosszas gyári próbákat egy 26 darabos nullszéria legyártása követte, és 1997-ben az Agritechnicán aranyéremmel tüntették ki az innovatív elgondolású Arcust. A nullszériával Európa különböző tájain végzett tesztvizsgálatok néhány konstrukciós problémára is rávilágítottak. Többek között a keréktengelyek fordított elrendezése nem volt sikeres ötlet, mert bár így gyorsabban haladhatott a kombájn közúton, de az előnytelen súlyelosztás miatt szántóföldi, mostohább terepviszonyoknál gyorsan irányíthatatlanná vált a gép.
Kombájn, traktortengelyekkel
Az argentin ARAUS zömmel saját hazájának piacára gyártott gabonabetakarító gépeket. A hagyományos kombájnépítési megoldásokat alkalmazó szériák között volt egy kakukktojás. Az 505DT és DTH típus járószerkezetben jelentősen eltért a többi testvérétől. Itt a hagyományos kombájn-járószerkezet helyett két kormányzott, mechanikus hajtású traktortengelyt kapott a betakarítógép. A két kormányzott, hajtott tengely 23,1–26-os méretű RICE abroncsokkal való alkalmazásával olyan kombájnt szerettek volna kínálni, amely az elárasztott rizsföldeken is jól irányítható, és lánctalpak felszerelése nélkül is megbirkózik a mostoha körülményekkel.
Az első, hajtott tengelyre szerelték a sebességváltót, amely a kombájnt meghajtó motor főtengelyéről, ékszíjas áttételen keresztül kapta a nyomatékot. A váltómű és az áttétel között egy száraz, egytárcsás tengelykapcsoló biztosította a nyomatékátvitelt. A váltómű 10/2 sebességfokozatot biztosított, országúti és tereptartományban. Az első tengely differenciálzárral is fel volt szerelve. A hidrosztatikus négykerék-kormányzás különféle kormányzási módokat biztosított, a lassításról pedig szintén az első tengelyre szerelt tárcsás hidraulikus fék gondoskodott. A tisztán mechanikus változat mellett kínáltak hidrosztatikus hajtású kivitelt. Ennél a váltóra szerelt hidraulikus szivattyú biztosította a hajtást, az ékszíjas áttétel helyett, illetve ezt Good Year Terra flotációs abroncsokkal szerelték fel. A különleges arató-cséplő gépet 1987–1994 között gyártották.
Fotók: gyári felvételek és prospektusképek
Szerző: Farkas Imre
