A legtöbb termelőnek nincs önálló véleménye a címben feltett kérdéssel kapcsolatban, talán el sem kezdi olvasni ezeket a sorokat. Ezt vagy azzal indokolja, hogy túl keveset tud a témáról, vagy azzal, hogy mindegy, mit gondol, úgyis a feje felett döntenek a kérdésben. Alábbi cikkünk pro és kontra érveket szólaltat meg a génszerkesztésről, és rávilágít arra, hogy ezeket érzelmek és a gazdasági érdekek is mozgatják. Nagyjából másfél évig ezekről szól majd a vita a nagypolitikában, amelynek a végeredménye azonban mindnyájunkra hatással lesz.
Beterjesztették a génszerkesztett élőlényekről szóló törvényjavaslatot, amit az Európai Parlamentnek és az EU Tanácsának is értékelnie kell. A végleges forma mintegy másfél év múlva várható. Cikkünk erre az időszakra ad muníciót a vélemények ütköztetéséhez.
Mi a génszerkesztés?
2012-ben megszületett a genetikai ollónak elnevezett CRISPR/Cas9 technológia, amit 2020-ban kémiai Nobel-díjjal is jutalmaztak. A Magyar Tudományos Akadémia 2017-ben így üdvözölte: „a 21. század biológiájának egyik legjelentősebb felfedezése a genomszerkesztési technikák kifejlesztése (…). Ez a lehetőség forradalmasította a kutatást, és jelentősen előmozdítja a biológiai funkciók megismerését.”
Míg a hagyományos génmódosított szervezetek (GMO) génállományát jórészt véletlenszerűen beépülő génekkel változtatták meg, és gyakran más élőlényekből származó genetikai kódokat ültetek be, addig a CRISPR/Cas9 segítségével csak azokat a nukleotidokat vágják ki (és cserélik le kívánság szerint valami másra) a genomban, amelyeket a kutatók szeretnének. Ugyanezzel a technikával bekapcsolni és elcsendesíteni is lehet egyes géneket. Mivel az idegen fajok génkeverésével szemben nagy a társadalmi ellenállás, a génszerkesztést használó kutatók – főként Európában – kínosan ügyelnek rá, hogy csak az adott faj saját génkészletével dolgozzanak, akárcsak a nemesítés során. A technikát ezért szívesen nevezik precíziós nemesítésnek is.
Honlapunkon már beszámoltunk olyan nyugtató hatású paradicsomról, klímarezisztens krumpliról, törpített kukoricáról, betegség-ellenálló búzáról, amelyek így készültek. Az EU-ban is intenzíven folyik ezek kutatása. Az új tulajdonságok ezzel a technikával sokkal gyorsabban rögzíthetők, mintha keresztezéssel és szelekcióval dolgoztak volna a kutatók. Nagyjából harmadára-negyedére, 3-4 évre rövidül a fejlesztés és köztermesztésre bocsátás összes fázisa, ami a klímaváltozástempójával folytatott versenyben kulcsfontosságú lehet. A zászlóra ugyanis most a klímaváltozás elleni harc és fenntarthatóbb termelés hívószavai kerültek.
Precíz nemesítés: I. kategória
Bár az EU 2018-ban még úgy foglalt állást, hogy a génszerkesztett élőlények is GMO-k, öt klimatikus és egyéb válságokkal terhelt év után idén júliusban meggondolta magát. Az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő arra, hogy „a GMO-szabályok ne vonatkozzanak az olyan technikákkal előállított növényekre, amelyekben az elvégzett módosítások eredménye összehasonlítható a hagyományos nemesítésével”.
A Bizottság ebbe a kategóriába sorolja az új genomikai technikákkal (NGT) létrehozott élőlények I. csoportját. Mivel a módosítás – definíció szerint – a hagyományos nemesítéssel elérhető változást eredményez, a kutatók kizárólag az adott faj génkészletével dolgozhatnak. A Bizottság az NGT I-es kategóriában maximum 20 ponton enged beavatkozást egy genomba, és kizárja, hogy ez gyomirtószer-rezisztenciát okozzon. Ennek oka, hogy az eddigi tapasztalatok alapján ez a tulajdonság nem kevesebb, hanem sokkal több gyomirtó szer mezőgazdasági felhasználásával jár, ami ellentétes a fenntartható termeléssel.
A 20 pontszerű módosításnál többet tartalmazó genom már csak az NGT II. kategóriába tartozhatna, amire a GMO-szabályozás vonatkozna. Mivel az I. kategóriát nem tekintenék GMO-nak, az ide tartozó növényeket csak nyilvántartásba kellene venni, és vetőmagjukon feltüntetni az „új genomikai technika I. kategória” címkét, így az ökotermesztésbe sem kerülhetnének be. A megtermelt árunövényt azonban nem kell GMO-ként címkézni, sem nyomon követni. (Ezt egyébként a génszerkesztést pártolók többsége is kifogásolja.)
Kiderül, ha kikerül?
A javaslat legharcosabb ellenzői az ökotermelők. Székely Gyöngyvér biogazdálkodási szaktanácsadó arra hívja fel a figyelmet, hogy vetőmagcímkézés ide vagy oda, egy szélbeporzású faj – onnantól kezdve, hogy termelésbe vonták – szabadon terjed a nyílt genetikai térben. Elég, ha csak annyi kárt csinál, hogy elterjed, és ezzel csökkenti a genetikai sokszínűséget. Előbb-utóbb nem lesz olyan ősi génkészlet, amihez baj esetén vissza lehetne nyúlni. „Nem hiszek a tiszta szándékokban, mivel a pénz vezérli az embert. Mindig szép szavakat tűzünk a zászlóra, de amit eddig el tudott rontani az emberiség, azt el is rontotta. Korábban az élelmiszerhiány volt a hívószó, amire felfűzhették a támogatásokat, most a fenntarthatóság és a klímaváltozás nevében osztanak pénzeket. A kutatás meg arra fordul, amerről pénzt szimatol. Inkább azt kellene megbecsülnünk, amink van. Ez a technika csak annyiban különbözik a GMO-tól, hogy most nem baltával csapunk oda a genomnak, hanem szikével dolgozunk.”
A magyar agrárminisztérium hivatalos álláspontja nagyjából ugyanez: „A kutatásokat támogatjuk, hiszen hozzájárulhatnak a fejlődéshez és hazánk versenyképességéhez. Ugyanakkor (…) a termesztés, ami valójában a növény környezetbe történő szándékos kijuttatását jelenti, olyan környezeti és egészségügyi kockázatokat hordozhat magában, amelyeket mindenképpen vizsgálni kell, mielőtt egy ilyen termék a piacra kerül. Amennyiben egy előre nem vizsgált káros hatás bekövetkezik, akkor már késő lépni, mert a természetből visszavonni ezeket a szervezeteket nem lehet. (…) Magyarország részéről mindenekelőtt az elővigyázatosság elvét tartjuk szem előtt (…), és nem támogatunk semmilyen kezdeményezést, ami lehetővé teszi, hogy ezek a termékek megfelelő egészségügyi és környezeti kockázatértékelés nélkül kerüljenek forgalomba az Európai Unióban.” A sort azzal zárják, hogy kiállnak a magyar mezőgazdaság GMO-mentességéért.
Szabadalom és nemesítés
Mások attól tartanak, hogy a génszerkesztéssel létrejövő új tulajdonságokat szabadalmaztatni fogják a fajtatulajdonosok, amivel kifogják a szelet a konvencionális nemesítés vitorlájából. Szabadalmaztatni azonban csak olyan eljárásokat és tulajdonságokat lehet, amelyek azelőtt nem léteztek, és világosan megkülönböztethetők minden más létezőtől. Ezért kaphattak oltalmat egyes GMO-k. Az NGT I-es növények definíció szerint olyan tulajdonságokkal bírnak, amelyek a természetes szelekció/evolúció során is kialakulhatnak, vagy már jelen is vannak egyes egyedekben. Esetükben a génszerkesztési eljárás az, ami le van védve, míg a technológia végeredménye – amennyiben a kialakult tulajdonsága öröklődő, egynemű és jól megkülönböztethetővé teszi az összes többi fajtatárstól – fajtaoltalmat kaphat, akárcsak az eddigi nemesítések során.
Egy vetőmag-szaporítással foglalkozó szakember szerint nyomasztó a multicégek fölénye a hazai vetőmag-nemesítésben, különösen a hibridek piacán. A génszerkesztésbe viszont már a magyar kutatás is beszállt. „Ha elég pénzt kapna a hazai kutatás, eredményes lenne ezen a téren. Ha nem lépünk, akkor biztosan lemaradunk az éghajlattal és a versenytársakkal folytatott küzdelemben. A gazdatársadalom mindenképpen ki fogja követelni az NGT-fajtákat, és szerintem a társadalom is meggyőzhető lenne.” Ebben lehet valami, mert egy Békés vármegyei termelési-értékesítési szövetkezet képviselője így fogalmaz: „450 ezer hektárra látok rá, és mondhatom, hogy akikkel kapcsolatban vagyok, üdvözölnék ezt az új technológiát. Javulna tőle a gazdálkodás alkalmazkodóképessége és eredménye, és a nemesítés fel tudná venni végre a versenyt a génmódosított növényekkel.”
Világnézeti kérdés
A MezőHír a 125 hektáros mérettől a 3000 hektárosig érdeklődött a szántóföldi termeléssel foglalkozók körében, hogy mit tudnak a génszerkesztésről. Az elért gazdaságvezetők életkora 42 és 80 év között szórt. A nem reprezentatív körkérdés alapján az a benyomásunk, hogy a méret vagy az iskolázottság nem játszik szerepet a kérdés megítélésében. Az életkor és még inkább a világnézet sokkal jobban befolyásolja, hogy igenlik-e a génszerkesztést vagy elutasítják. Legpontosabban egy 42 éves Csongrád vármegyei szaktanácsadó szavaival tudjuk ezt érzékeltetni:
„Nem ellenzem az új eljárásokat. Látom, hogy mennyit tesz hozzá a termeléshez a gyors genetikai előrehaladás, és az is sokat lökött a fejlődésen, hogy a vetőmag-nemesítés interkontinentálissá vált. Hogy mennyire jó vagy rossz a gének manipulálása, nem tudom megítélni. Személy szerint érzelmi okokból mondok rá nemet. Ésszel pedig azt mondom, a piac torz működése a legnagyobb baj. Behozni és megenni szabad a GMO-t, de termelni nem? Azt is látom, hogy a gazdák többsége nem foglalkozik környezeti vagy társadalmi hatásokkal, a napi profit vezérli őket. Akár olyan áron is, hogy karsztvízzel öntözik a szántót. Abban sem lehet reménykedni, hogy a politika majd a társadalom véleményéhez igazodik. Inkább az emberek véleménye alakul úgy, ahogy a politikusok akarják.”
A 60–80 évesek körében – akár 125, akár 900 hektár van mögöttük – gyakrabban halljuk, hogy döntéseiket kizárólag a jövedelmezőség vezérli. Ha egy fajta garantáltan jobb eredményeket hoz, és a vetőmagja legálisan forgalmazható, minden további nélkül kipróbálnák, akár génszerkesztett, akár nem. „Tudom, hogy a GMO-kat közutálat övezi, de szerintem ez csak a politika hatása. A termelők nagy részét nem érdekelné, hogyan nemesítették azt, amit elvetnek” – hangzik el Baranyában. Egy 64 éves termelő Zalában szintén az európai szabályozás visszásságaira hívja fel a figyelmet: „Tiltjuk a GMO-k termelését, közben fogyasztásra beengedjük őket az EU-ba. Tesszük mindezt a világkereskedelem és az olcsó termelés jegyében. Szerintem pedig nem olcsó vetőmagot, marhát vagy birkát utaztatni ezer kilométereken át. Minden szabadon jön-megy a világban, és az ebből eredő helyi hátrányokat megpróbáljuk támogatásokkal elfedni… Nem tetszik ez nekem.” Ő maga a bíborhere-vetőmag szaporítására a legbüszkébb a tevékenységében: „Tudom, hogy divatos a Kardinal fajta, de én évtizedek óta a Lovászpatonait szaporítom szuperelitről elitre. Ugyanígy le tudok mondani a GMO-król is.” Hozzáteszi, biztos benne, hogy az ő hozzáállása mit sem változtat azon, hogy ezek köztermesztésbe kerülnek-e.
Tanmese a szójáról
Héjja Csaba, az MBH Bank elemzője a szója piacán keresztül mutatja be, hogy nemcsak az egyes emberek, de Európa mozgástere is rendkívül kicsi a GMO-kkal szembeni harcban. A szója a modern állati takarmányozás elengedhetetlen alapanyaga, a szójatermékek piaca pedig az egyik legkoncentráltabb a világon. A globális export 85 százalékát három ország bonyolítja: Brazília, az Egyesült Államok és Argentína. Az EU évente mintegy 30 millió tonna szójababot és darát importál (nagyjából fele-fele arányban), miközben saját termelése mindössze 2,5-3 millió tonna.
Bár saját szójája génmódosítás- (GM-) mentes, az importban nem tud válogatni, hiszen az argentin termelés 100 százalékban, az amerikai 94, a brazil 88 százalékban a totális gyomirtóra rezisztens GMO-kra alapoz. Az egész világon mindössze 60 millió tonna GM-mentes szója akad, de ennek is csak 10 százaléka rendelkezik erről tanúsítvánnyal. Európán belül is kevés az igazoltan GM-mentes szója (16-17%), ebből a világpiacra már semmi nem jut. Ha tehát arról beszélünk, hogy a világpiaci igények miatt őrizzük GMO-mentes státusunkat, be kell látnunk, hogy ez a világ jobbára Európát jelenti (bár van néhány fontos célország, pl. Japán, amelyik Magyarországhoz hasonlóan viszonyul a GMO-khoz).
Érdekes a fenti ábra, amelyet a Duna Szója Egyesület egyik prezentációjából ollóztunk ki. Ez a GM-mentes szójadara iránti európai keresletet mutatja a felhasználás százalékában. Pirossal a 20 százaléknál nagyobb igényt mutató államok szerepelnek. Ausztria gyakorlatilag 100 százalékban GM-mentes szójára építi az állattartását, ezért a magyar szójaexport legfőbb piacának számít. A magyar termelés mintegy 60 százaléka elhagyja az országot, cserébe nagyjából ugyanannyi szóját importálunk, mint amennyi belföldön megtermett. Hogy miért nem a saját szójánkat etetjük fel, mint az osztrákok, annak egyszerű oka van: az ára.
Az európai GM-mentes szója 2008 és 2018 között 10-20 százalékkal volt drágább a brazilnál, viszont 2020-ban ez a különbség 50 százalékra emelkedett – mutat rá az ábrájában Héjja Csaba. Az amerikai szójával összevetve nagyon hektikus az árviszony, az néha még olcsóbb is, mint az európai. Azt kell hogy mondjuk, az árat alapvetően nem a távolság vagy GM-mentes termelés szabja meg, hanem az adott évi kínálat és a valutaárfolyamok alakulása. Az uniós importban a legnagyobb arányt már a brazil termékek teszik ki, és ez már így is marad, hiszen a dél-amerikai kínálat egyre növekszik. Ezért Magyarország szívesen szállítja GM-mentes áruját mindazoknak, akik adnak rá, hogy a takarmányaik GM-mentes alapanyagokból készüljenek, míg a magyar termelés nagy része az olcsóbb brazil szójára alapoz.
„Fogadjuk el, hogy a non-GMO-k iránt szűk a tényleges kereslet, ez azonban nem jelenti azt, hogy egy olyan kis országnak, mint Magyarország, nem érdemes specializálódnia rá. Számunkra éppen az lehet járható út, ami másnak csak egy szűk mezsgye, egy réspiac. És ez nemcsak a szójára igaz” – zárja szavait az MBH Bank elemzője. Tömegáruk tömegkínálatával már házon belül sem tudunk versenyezni. A GMO-mentes termelést viszont országos méretben sem egyszerű már kivitelezni. Egyszóval, dönteni kell.
Gönczi Krisztina
