A kalászosgabona-termesztés hazánkban jelentős termőterületen és – a termést tekintve – jelentős volumenben történik. A termesztésre jó termesztési potenciállal rendelkező fajták állnak rendelkezésre. A fajták mellett újabb hibrid búzákat és egyéb kalászoshibrideket nemesítettek ki a fajtakísérleti nemesítőcégek.
A nemesítési munkát a termesztési technológia, ezen belül a vetéstechnológia folyamatosan követi. A kalászosok vetési területi arányainak alakulását, a KSH adatai alapján, az 1. táblázat szemlélteti. A termesztés, ezen belül a kalászosgabona-vetéstechnológia fejlődését a vetőgépgyártók is figyelemmel kísérik, és újabb konstrukciókkal és típusokkal vannak jelen a gabonasorvető gépek piacán.
Elektromos és digitális megoldások
A gyártók fejlesztési, innovációs tevékenysége eredményeként a mai korszerű gabonasorvető gépeket, akár a hagyományos építésű, soronkénti mechanikus magadagolású és gravitációs magszállítású vagy a központi magtartályos és magadagolású, pneumatikus magszállítású gépeket tekintjük, az elektromos távvezérlés, a digitális alkalmazások, ISOBUS-adatátvitel és kezelőfelület jellemzi (1. kép). Emellett mindkét konstrukciós megoldásnál a művelet-, illetve a gépkombinációs megoldások is gyakoriak.
A hagyományos építésű, soronkénti magadagolású gépek vontatott és féligfüggesztett kivitelben készülnek. Ezek a konstrukciók – a munkaszélességnek megfelelő – lemez magtartállyal készülnek. A magtartályuk a legtöbb típusnál osztott kivitelű, egyes típusoknál műtrágya- vagy aprómag- és gabonamagtartályra osztott.
A magadagoló szerkezetük is ennek megfelelő. Az osztott műtrágyatartályos berendezéseknél külön vetőelemek adagolják a műtrágyát a levezető csövekhez, illetve a csoroszlyákhoz. Ezek a vetőgépek azonban egyéb vetőmagvak – aprómagok, borsómagok – kivetésére is alkalmasak, a megfelelő vetőelemek cseréjével. Egyes típusokon a vetőelemek – a vetőtengely hajtásának megfelelő kapcsolásával – gabona- és aprómagok kivetésére is alkalmasak (2. kép). Egyéb típusokon pedig, ezen túlmenően, a kivetendő mag geometriai méreteihez igazodó bütykös vetőhengerek cserélhetőek.
Soronkénti magadagolásnál
A soronkénti magadagolású gépeken a vetőelemek tengelyének, illetve a vetőtengelynek a hajtása leggyakrabban a járókerék fordulatával, vagyis a munkasebességgel arányosan, mechanikusan, a járókerékhajtáson vagy dörzskerékhajtáson, bolygóműves fogaskerék-hajtóművön vagy nortonszekrényen keresztül történik (3. kép).
Az újabb fejlesztésű, soronkénti magadagolású sorvető gépeken a vetőtengely hajtása történhet elektro- vagy hidromotorokkal. Ez utóbbi két hajtásátvitelre jellemző a hajtásátvitel távvezérléssel történő menet közbeni szabályozása, vagyis ezeknél a „hagyományos építésű” sorvetőgépeknél lehetőség van a menet közbeni vetőmagmennyiség kijuttatásának változtatására. A vetőtengely fordulatszáma jeladóval történő ellenőrzésével, mérésével valósítható meg ez a funkció. Ezen túlmenően a hagyományos építésű, soronkénti magadagolású vetőgépeken is jellemző az elektromos távvezérlés, pl. a művelőnyomos vetéstechnológiában az elektromosan vezérelt vetőelem vagy a fordulókban történő automatikus vetőelem-elzárás (4. kép).
Ez azt jelenti, hogy egyes típusokra jellemző az ISOBUS-adatátvitel és az érintőkijelzős terminál alkalmazása. A soronkénti magadagolású gabonavető gépeknél a vetőmag a bütykös hengeres magadagolókról rövid ejtőcsöveken – melyek többnyire teleszkópos kivitelűek – közvetlenül a vetőcsoroszlyákra jut. A vetőcsoroszlyák lehetnek csúszó vagy tárcsás kivitelűek. A tárcsás csoroszlyák jobb talajkövető, magárokkészítő és maglehelyező, illetve magtakaró tulajdonságai révén a mai gravitációs magszállítású gabonasorvető gépek vonatkozásában szinte teljesen kiszorították a csúszócsoroszlyás vetőszerkezeteket. A hagyományos építésű gabonasorvető gépek tárcsás vetőszerkezete az egyenletes vetés, mélységtartás és talajkövetés biztosítására az egyszerűbb konstrukcióknál konzolos felfüggesztésű, a bonyolultabb szerkezeteknél pedig paralelogrammás mechanizmussal van megoldva. A klasszikus vetőszerkezeti konstrukció pedig nyitótárcsából, szimpla- vagy duplatárcsás vetőtárcsákból, magnyomó vagy magfogó kerékből áll.
A legtöbb konstrukciónál a vetőmag mellé a műtrágya-adagoló elemekkel a starter hatóanyag is kijuttatható. A soronkénti magadagolású és gravitációs magszállítású gabonasorvető gépek csoroszlyái kiegészítő direktvető elemekkel is felszerelhetők. Ezekkel a gépekkel minimális talajműveléssel vagy talajművelés nélkül is eredményes vetés végezhető (5. kép).
Különféle konstrukciók
A hagyományos, soronkénti magadagolású gabonasorvető gépek is összeépíthetők, illetve összekapcsolhatók különböző konstrukciójú talajművelő gépekkel, függőleges tengelyű forgóboronákkal, kultivátorokkal vagy rövidtárcsákkal stb. Ezeknek a konstrukcióknak a talajművelő eszközei a vontatótraktor vonóberendezéséhez vonórúddal vagy a hidraulikus hárompont-függesztő berendezéshez csatlakoznak, és külön magágykészítő, talajművelő munkaeszközökként működnek. A kétsoros, rövidtárcsás változatnál a tömörítést gumiabroncsos járókerék hengersor végzi. A rövidtárcsa vázszerkezetéhez hidraulikus munkahengerekkel működtetett emelőmechanizmussal csatlakozik a vetőgép. A vetőgép konstrukciós megoldása az előzőekben ismertetettekkel megegyező (6. kép).
Ezeknél a kombinált gépeknél a gépek szétkapcsolása után a talajművelő forgóboronák, kultivátorok, rövidtárcsák és a sorvető gépek önállóan, külön-külön is működtethetők. A soronkénti magadagolású és gravitációs magszállítású vetőgépeknél – konstrukciós okok, szerkezeti kialakítás, hajtásátvitel, talajkövetés, illetve a megengedett szállítási szélesség – miatt a megvalósítható munkaszélesség korlátozott. Ezért a gépek munkaszélessége 3 m, max. 4 m. Ennél nagyobb munkaszélesség is megvalósítható – a területteljesítmény növelése céljából – különleges vonókerettel, több gép összekapcsolásával. Ezek azonban a talajkövetési, vetésegyenletességi problémák és üzemeltetési nehézségek miatt az üzemi alkalmazásból egyre inkább kiszorulnak.
Központi magtartályos változatok
A gabonasorvető gépek másik csoportjába a központi magtartályos és magadagolású, pneumatikus magszállítású gépek tartoznak. Ezeknél a gépkonstrukcióknál a magtartályhoz épített központi magadagoló szerkezet, egy celláskerék vagy celláshenger juttatja a vetőmagot a ventilátor nyomólégáramába. Egyes típusoknál a csoportokra osztott vetőcsoroszlyáknak megfelelően osztott bütykös hengeres magadagoló adagolja a vetőmagot. A hidrosztatikus hajtásnál külön a traktor TLT-jére húzott fogaskerék-szivattyúból és kiépített hálózatról lehet a hidraulikus rendszert működtetni (7. kép).
A radiál lapátozású ventilátorok hajtása mechanikusan, az újabb fejlesztésű konstrukcióknál elektromosan vagy hidrosztatikusan történhet. Az adagoló által a légáramba jutott magot a nyomólevegő a csoroszlyacsoportoknak megfelelő számú magelosztó fejhez, toronyhoz szállítja (8. a-b. kép), ahol a magok soronként, a magvezető csöveken keresztül jutnak a vetőcsoroszlyákhoz, illetve a vetőcsoroszlyák által nyitott magárokba.
A magadagoló szerkezet hajtása hagyományosan, járókerék-arányosan, lánc- és fogaskerékhajtáson keresztül vagy elektromosan, villamos motorokkal történhet. Ez a hajtásátviteli mód nagyon pontos szabályozási lehetőséget, menet közbeni fordulatszám-szabályozást, menet közbeni kivetett magmennyiség-változást biztosít. A bütykös hengeres és a celláskerekes adagolószerkezet egyben biztonságosan választja le a magtartály beömlőnyílását a ventilátor nyomóoldali ágáról. A központi magtartályos magadagolású, pneumatikus magszállítású és magelosztású konstrukció 36-48-96 soros, nagy munkaszélességű gépek kialakítását is lehetővé teszi. A nagy munkaszélesség miatt ezeknél a gépeknél nagy méretű, nagy tartálytérfogatú magtartályokat alkalmaznak.
A biztonságos maglehelyezés biztosítására a pneumatikus gabonasorvető gépekhez is különböző konstrukciójú vetőszerkezeteket alakítottak ki. A nehéz talajviszonyok mellett nyitótárcsával, duplatárcsás vető- és műtrágyacsoroszlyákkal és késes csoroszlyás, míg könnyebb szerkezetű talaj mellett csúszócsoroszlyás vetőszerkezettel szerelt gépek használhatóak, de kultivátor munkaeszközszerű kialakításúakat is alkalmaznak, magnyomó kerekekkel és magtakaró szerkezettel felszerelt változatokat is. A csoroszlyák megfelelő terhelését tekercsrugók biztosítják, melyek előfeszítése soronként külön-külön beállítható. A vetőcsoroszlyák után elhelyezett magnyomó kerekek biztosítják a tökéletes mag-talaj kapcsolatot, a biztonságos magtakarás szempontjából a rugósfogú boronáknak van szerepük (9/a-b. kép). Direktvető elemekkel felszerelve pedig ezek a gépek nagy területteljesítménnyel alkalmazhatók a direktvetéses technológiában.
Pneumatikus változatok
A pneumatikus rendszerű gabonasorvető gépeknél is nagy jelentősége van a műveletek összekapcsolásának. Az egyes talajművelési munkák a vetéssel egy menetben történő elvégzése nemcsak a műveleti költségek csökkentése szempontjából fontos, hanem a vetőmag csírázása, az egyöntetű kelés kialakulásához is optimális körülményeket teremt. Ezért a pneumatikus rendszerű gépeknél is kialakultak a munka a vetéssel, magágykészítéssel egy menetben történő elvégzésére alkalmas gépkapcsolatok.
Ez azt jelenti, hogy a pneumatikus vetőgépekhez is gépkombinációban összeépítésre kerülnek – az előzőekben ismertetett – talaj-előkészítő, magágykészítő gépek, gumikerekes simítók, rugós simítók, rövidtárcsák, tárcsás boronák, kultivátor munkaeszközök. A pneumatikus gabonasorvető gépek is rendelkeznek a vetéssel egy menetben kijuttatható (starter) műtrágyatartállyal, adagolóberendezéssel és műtrágyacsoroszlyával. A műtrágya adagolása – az újabb géptípusokon – központi tolóhengeres vagy celláskerekes adagolóval történik a központi műtrágyatartályból, a szállítást a pneumatikus nyomólégáram végzi a soronkénti elosztótoronyhoz (10. kép). A műtrágya kijuttatása soronként, a vetőmag közelében történik.
Szemenként vetők
A kalászosgabona-termesztés technológiájában a nemesítők fejlesztésének eredményeként számos olyan őszibúza-hibrid kinemesítésére került sor, melyek a hagyományos 180, illetve 200 kg/ha feletti kivetendő magmennyiséghez képest akár 70–100 kg/ha vetőmagnormával vethetők ki, illetve termeszthetők. A kis vetőmagmennyiséggel történő vetés megvalósítására a gabonasorvető gépek egyes gyártói kialakították a gabonaszemenként vető konstrukciókat. Az őszi búza, illetve repce vetésére egyes típusoknál a vetőcsoroszlyára épített szemenként vető adaptert alakítottak ki. Az adapter a vetőcsoroszlya maglevezető csövére épített zárt házában forgó lapátkerék, mely a nyomólégáramban szállított vetőmagot egyenként adagolja az ejtőcsőbe. Természetesen a szemenként vető adapter alkalmazásához új rendszerű vetőcsoroszlya-szerkezet és elektronika tartozik (11. kép).
A vetőmag áramlását a magelosztó toronyra épített optikai szenzorok ellenőrzik. A szenzor – egy piezoelektromos szenzor – érzékeli a jeleket, meghatározza a másodpercenkénti áthaladó magok számát, és közvetíti a vetőgép monitorjára, a radarszenzorral mért munkasebesség alapján határozza meg a kivetett mag mennyiségét. A kalászos gabonák sorvető gépeire tehát jellemző a digitális jelátvitel, a szenzortechnológia, ISOBUS-szoftver, illetve adatátvitel, fedélzeti komputer és terminálok alkalmazása. Jellemző az ISOBUS és GPS munkagép-traktor kombináció. A vetéstechnológiában pedig már a robotok is megjelentek. Az alkalmazások emellett lehetőséget biztosítanak a precíziós vetés, a tábla- vagy tápanyagtérkép szerinti vetés megvalósítására, a kivetett magmennyiség menet közbeni szabályozására. A kalászosgabonavető gépeken kiépített ISOBUS-terminálok által rögzített üzemeltetési adatok USB-adathordozón továbbíthatók, és PC-n tovább kezelhetők.
SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ
