Egyik napról a másikra lett növénykondicionáló-gyártó, hirtelen felindulásból vagy inkább kényszerből lett vegyész, de volt már sikeres kínaikel-exportőr, az ország legnagyobb padlizsántermesztője, az elsők között vezetett idehaza hidropóniás növényházat, segített alapítani egyiptomi lombtrágyaüzemet, vagy csirke nélkül volt az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) baromfitrágya-exportőr. Ki ő? Egy frissen végzett vegyész, aki valószínűleg a jég hátán is megélne, de most épp Kistelek határában vásárolt tanyát, céget, gyártókapacitást, és újabb sort írt a bakancslistájára. Buda Richárdnál jártunk.
Nem volt tervben, hogy gyártó (is) legyen
– A nemrégiben vásárolt telephelyen találkoztunk, és nem lehet nem észrevenni, hogy egy építkezési, felújítási hullám közepén (vagy elején) áll a vállalkozás. Honnan hova? Mit látunk?
– Növénykondicionálók, tápanyagok, műtrágyák forgalmazásával foglalkoztam (sőt, ezzel továbbra is foglalkozom), és egyszer csak a gyártónknál elakadt a szállítói, gyártói kapacitás, közben pedig „szembejött” a piacon a Tiosol Kft., egy felszabaduló (és felújítandó) gyártóüzem. Adta magát az élethelyzet, pörögtek az események, a termékpalettánk stabilitását tartva a szemem előtt itt újraindítottuk – bármilyen körülmény között is – az üzemet. Szerintem legfeljebb a nagyon szemfüles vásárlók vehettek észre ebből valamit. Annál jobb visszacsatolás nem kellett, mikor a cégvásárlásnál a bankosok is megdicsértek, hogy zökkenőmentes volt a folyamat (aki vett már céget, tudja, hogy ez nehéz menet is lehetett volna).
A gyártás volt az első, most pedig elkezdtük a felújítást, a szociális helyiségek korszerűsítését, a környezet rendbehozatalát, a logisztikai feltételek kiépítését. A gyártáshoz természetesen fűthető-hűthető tárolóhelyiségekre van szükségünk, a beérkező, rakodó kisteherautóknak vagy akár kamionoknak pedig parkolási, fordulási területre, és még sorolhatnám. Szóval mesterek, beszállítók, szerelők váltják egymást mostanában nálunk.
– Ezt senki sem fogja elhinni, hogy ha kevés a beszállítótól a termék, vagy akadozik az ellátás, akkor hirtelen előrántunk a kalapból egy eladó céget, egy gyártókapacitást, személyzetet, ehhez asszisztáló felvevőpiacot és persze árbevételt.
– Nem is így zajlott, természetesen. Ez az üzem sem volt alkalmas az azonnali átvételre. Voltak gyerekbetegségek, amiken nekünk is át kellett esni, volt, mikor azonnal kellett egy kémiai folyamatot megfordítanunk, különben egy egész tartálynyi növénykondicionáló ment volna tönkre, de vesztettünk csatát (és milliókat) helyesírási hiba miatt is már. Viszont számtalan sikerélmény is fűződik ilyen rövid idő alatt a munkánkhoz, szakmai körökben is lehetetlennek tűnt pl. egy termék oldatban történő gyártása, ezért csak szuszpenzióban került forgalomba. Mi azóta már oldatban is elő tudjuk állítani. Aggasztónak tűnt, hogy saját labor nélkül hogy vágunk bele a gyártásba, de üzleti kapcsolatainknak köszönhetően ebben is segítséget kaptunk, ez is megoldódott.
– Mennyi termék kapcsolódik a Tiosol vagy épp Buda Richárd nevéhez?
– A fő termékünk épp a bór-kálcium-poliszulfid-tartalmú Tiosol®, aminek most a gyártóüzemében vagyunk. Ezt régen lemosópermetezésre, most kálciumpótlásra használják (főleg a Nyírségben), de gombás betegségek és kártevők távoltartásában is bizonyított már a vevőink szerint. Ugyanez mondható el a 27-féle gyógynövényt és komposztot tartalmazó FitoNatúr Aktív termékünkről is, aminek – mint ahogy minden gyógynövénytartalmú, akár humánegészségügyben is használt terméknél is látjuk – lehetnek pozitív élettani hatásai az elvárt hatásokon túl is. Ez egyébként a hatóanyag-kivonások idején mérvadó egy-egy növénykondicionáló kiválasztásánál. Jelenleg 10-12 termékünk van forgalomban, van, ami saját forgalmazásban, van, ami az Agrováció webáruházán keresztül, és van, ami partnercég kizárólagos értékesítésében.
De van a talajfertőtlenítő készítmények hatásával versenyző mikrogranulátumunk is, amit ugyan gyártani nem tudunk, de a Sipőcz Kft. közreműködésével és az Invitro 77 Kft. kereskedelmi szervezet létrehozásával ezzel is meg tudtunk jelenni a piacon. Van huminsavas kelátképzőnk, olajosokra fejlesztett kénes cink + bórunk, nitrogén + foszfor + réz tartalma miatt gabonákban sikeres, valamint káliumos, kálciumos termékünk is. Szóval, sokrétű, sok kombinációjú a termékpaletta, és más gyártókkal, forgalmazókkal is együtt dolgozunk, ezért nem lehet pontos számban ezt megmondani.
– Abban megegyezhetünk, hogy sokszereplős ez a piac, és az AÖP miatt új csatlakozók is várhatóak. Gyakran felmerül a kérdés: miért pont önt, miért ezt a terméket kellene választani.
– A tápanyag-utánpótlás sarkalatos kérdés, a termékkiválasztáson ugyanúgy sok múlik, mint pl. egy nehezebb, „szűkebb” évben a spóroláson. Épp ezért az egyik legfontosabb szempont szerintem a hitelesség. Valóban azt csinálom, mint sok más cég. De nekem pl. nem volt szempont az AÖP, sőt, nem is feltétlenül örültem ennek a megoldásnak, hiszen hirtelen felhígult a piac, a gazdálkodó pedig a pontokért azonnali döntésre kényszerült, ami nem biztos, hogy minden esetben szakmailag megalapozott volt. Nekünk is van olyan termékünk, amiért jár egy pont, mégis inkább azt az időt várom, amikor okszerű talajművelést folytatnak a gazdák, és csak azután jönnek tanácsot, majd terméket kérni.
A „miért pont ez vagy az?” kérdésre visszatérve a hitelesség, a közvetlen kapcsolat ekkora üzemméretnél kivitelezhető és elengedhetetlen is. A beérkező reklamációt pl. van időnk és módunk azonnal korrigálni, „kocsiba pattanva” a terméket pótolni, hogy a munka folytatódhasson a szántóföldön vagy gyümölcsösben. És csak ezután, de a problémát átbeszélve kell a hiba okát megkeresni. Ilyenkor minden perc számít. Egyelőre kis cég(ek) vagyunk, nincs saját szaktanácsadó hálózatunk, így kerestünk forgalmazókat, és a nagyok mellett tudunk fejlődni. Ezért csatlakoztunk pl. a Pannon-Kem csapatához, inkább kizárólagosságot biztosítva nekik a Dunántúlon, de az együttműködés minden pozitívumát is kihasználva.
Vegyész az alföldi homokon
– Komfortosan érzi magát mint gyártó? És vegyészként?
– Az életemben nem leszek az a vegyész, amit a laikusok egy fehér köpenyes vegyészről gondolnak. De élvezem. A cég egyedüli „vegyésze” vagyok, viszont segítségem mindig van, tudok kihez fordulni, főiskolai tanárom, Ráczné Zsuzsika is bármikor segít, s ha elakadok, a Sipőcz Kft. laborjához is bizalommal fordulhatok. Üzleti szempontból persze sokkal kényelmesebb volt bérgyártótól vásárolni, csak a kereskedelemre koncentrálni, az Agrováció pl. mindent bérelt, még a marketinget is, a példával csak azt akartam szemléltetni, hogy nem gyűrtek maguk alá a különböző feladatok. A gyártás koordinálása pláne nem volt tervben sosem, viszont az új szituáció hatalmas kihívás, tudom, hogy megoldjuk. Komfortosnak majd akkor fogom érezni a helyzetet, ha a minőségbiztosítás is zökkenőmentesen működik, és ezt a vevői elégedettség is visszaigazolja. A logisztikán is gyorsítanunk kell, ma már nem elég 3 napon belül ott lenni a megrendelőnél, szeretnék akár már aznap teljesíteni.
– Mi a következő terv azon a bizonyos bakancslistán?
– Mikor először jártam ezen a telephelyen, az előző tulajdonos büszkén mutatta az üzem ajtajára felírt irányszámukat: 350 ezer liter/év. A terve nem valósulhatott meg, 35 ezernél tartott, mikor eladta az üzemét. Vásárlás után ezt az egy ajtót nem engedtem lefesteni, hogy lássam a célt. Mi már 200 ezer liternél tartunk, ami a piacvezető eredményének 10%-a. Tehát minden nézőpont kérdése, de nem teljesíthetetlenek ezek a célok.
Az egykori hidropóniás üvegháztól a kisteleki erdőig
– Beszélgetésünk közben átjöttünk a közelben lévő „tanyára”, ahol két kis srác szaladgál az udvaron, és közben a nagyfiú is hazaért biciklivel az iskolából. Ők táplálják ezt a tenni akarást, motivációt? A családnak is egyértelmű volt a „gyárhoz való költözés”?
– Korábban sem városi zajban laktunk, de ez a környék valóban elvarázsolt minket. Beleszerettünk a küszöbig bátorkodó őzikébe ugyanúgy, mint a helyi oktatás emberközeliségébe, a kisközösség varázsába. Feleségem is el tudott helyezkedni, a polgármester pedig azonnal látott fantáziát a cégben, a tenni akaró új betelepülő családban. Én pedig alapból lokálpatrióta vagyok. Szóval igen, itt „egyben”, mégis egy dűlővel és pár fasorral elszeparálva van minden, a munkám, a munkahelyem, az életterünk és a családom.
A motivációhoz viszont más is hozzátartozik: meg kell hallgatni az embereket. Ennyi. Nem az én képességeim a jók vagy jobbak másénál. Sok jó képességű szakember van az országban, legfeljebb a vállalkozói szféra nem jól kezeli az önjelölt kutatókat, a komolyabbnál komolyabb eredményeket. Mire a kutatás végére érnek, elfogy a pénzük, és nem tudnak piacra lépni vagy piacon maradni, nem tudják önmagukat megvalósítani. Ha viszont én látok benne lehetőséget, akkor szívesen támogatom, keresek hozzá megoldást. Mindenkit megnyugtatok: kutatni nem fogok.
– Kimondhatjuk azért, hogy a tápanyag-utánpótlás a fókusz?
– Nem tudom. Hajdanán, az egyetem után a Kemirához mentem, tápanyag-utánpótlással foglalkoztam, de besegítettem az akkor fejlesztett adatgyűjtési rendszer kiépítésébe, ami olyan jól sikerült, hogy jutalomként Jordániába utazhattam. Dolgoztam később a Timac Agrónál, ugye az is növénytáplálás, de onnan például a Rijk Zwaan vetőmagos céghez kerültem, ahol a segítségemmel piacvezető lett a padlizsánágazat, majd a dinnyealany-kínálat is. Tehát a növénytermesztésben is kipróbálhattam magam, sőt saját kertészetemmel volt időszak, mikor a hazai hajtatott kínaikel-export kb. 5%-át adtam, sőt, voltam közben Magyarországnak legnagyobb padlizsántermesztője is.
Az igaz, hogy a tápanyag-utánpótlás visszatérő kihívás az életemben, jó iskola és rendkívüli élmény volt pl. a ma legnagyobbnak számító Fitohormnál töltött 5 évem, amit később a Nutrikon és az Agrováció követett – ezzel szegről végre meg is érkezve a jelenhez.
– Azért én nem hagynám ki azt sem, mikor debreceni egyetemistaként a Gyöngyösi Főiskola hidropóniás növényházát vezette…
– Olyan is volt, tényleg, még a legelején, oda is véletlenül csöppentem. Hazánkba a hidropóniás rendszereket még a ’90-es évek elején hozták, és beugró nyári munkásként egy ilyen növényházban dolgoztam Szegváron, középiskolásként. Egyébként abból a középiskolából kerültem egyetemre, ahol dr. Csikai Miklós felesége, Szerdahelyi Emese volt az igazgató, így a nevem, a versenyeken elért eredményeim dr. Csikai Miklóshoz, majd ajánlására a Gyöngyösi Főiskola dékánjához, dr. Magda Sándorhoz is eljutottak. A gyöngyösi növényház és a hidropóniás technológia addigra több kertésznek is feladta a leckét, nappali tagozatos debreceni hallgatóként jártam oda-vissza az egyetem és Gyöngyös között, de megoldottam.
Ott lett szállóige a „víz csodákra képes” elszólásom is, amit az elbocsátott főkertész valószínűleg csak utólag tanult meg. Sztorizhatnánk a végtelenségig, hogyan bizonyítottam be egy ismert oktatónak, hogy nemcsak kőzetgyapoton vagy zeoliton, hanem poliuretánhabon is lehet paprikát vagy Izraelben mesterséges körülmények között szarvasgombát termeszteni, vagy épp Ukrajnába baromfitrágyát exportálni. Szerintem a tenni akarás és a megoldáskeresés a lényeg.
Sándor Ildikó
