A jövő – vagy már a jelen? – lehetőségei
Az alternatív gabonanövényekről egyre többfelé lehet hallani/olvasni, nem véletlenül: Magyarországon a szántóföldi növénytermesztésben meghatározó gabonanövények több megközelítésből is kritikus helyzetbe kerültek az elmúlt években. A tavalyi év világgazdasági hatásai (ukrán gabona) mellé még az időjárási anomáliák (rendkívüli aszály) is társultak, így a termelési „kedv” érthető módon igen változatos képet mutatott a tavalyi és az idei év fordulóján.
A régóta emlegetett jelentősen leegyszerűsödött vetésszerkezetünk (a legnagyobb területen termesztett négy növény: őszi búza, kukorica, napraforgó, őszi káposztarepce) szakmailag és gazdaságilag is kedvezőtlen.
Mindehhez hozzátehetjük a táplálkozási kultúránk változását is. Sajnos az egyes ételekre vagy azok valamely összetevőjére való érzékenység is gyakoribbá válik, valamint növekszik azoknak az embereknek a száma, akik egészséges életmódjukhoz változatosan tápláló, vitaminokban és nyomelemekben gazdag ételalapanyagokat keresnek. A régóta megszokott és elterjedt gabonák helyett a boltok polcain már találkozhatunk „alternatív” lehetőségekkel is. A teljesség igénye nélkül most négy növény termesztéstechnológiájának bemutatására kerül sor, melyek az eddig termesztett gabonák jelenlegi vagy jövőbeni alternatívái lehetnek, akár a „mentes” élelmiszerek alapanyagaiként, akár a termőhelyi adottságokhoz jobban adaptálódó képességeiknél fogva.
Szemes cirok (Sorghum bicolor L.)
A világon az 5. legjelentősebb gabonanövényként tartják nyilván, hazánkban pedig az elmúlt években rohamos léptékben nőtt a vetésterülete, amely napjainkra jóval 20 000 hektár fölé tehető. Növekvő népszerűsége rendkívül jó alkalmazkodóképességének köszönhető. Sokan a kukoricával állítják versenybe, hiszen a cirokszem beltartalma nagyon közelít a kukoricáéhoz, így felhasználhatósága is hasonló. Főként takarmány, de a fehér magvú emberi fogyasztásra is alkalmas, míg a sötétebb színűekben magasabb a tannintartalom, ami kesernyés ízt kölcsönöz nekik. A kukoricaszemmel ellentétben viszont a ciroktermés toxinmentes, így kiváló takarmány, gluténmentessége miatt pedig élelmiszerekben is felhasználható, sőt magas (65–70%) keményítőtartalmának köszönhetően bioetanol gyártásra is alkalmas lehet. A cirok szántóföldi növényeink közül a legmagasabb hőigényű, már a csírázáshoz is legalább 13–14 oC-os talajhőmérsékletet igényel.
Kiemelkedő szárazságtűrő képességgel rendelkezik. Szinte minden talajtípuson termeszthető, egyedül az5 pH alatti, savanyú, valamint a rossz hő-, víz- és levegőgazdálkodású talajok nem megfelelőek a számára.
Vetésváltásban való helyét tekintve igen igénytelen, az egyetlen növény, amelyik kevésbé jó előveteménye, a kukorica. Erőteljes gyökerének és ezáltal jó víz- és tápanyagfelvevő képességének következtében utónövénye ne legyen vízigényes kultúra. Még a részleges monokultúrát is bírja.
Tápanyagigényes növény, nitrogénből 80–120 kg-ot, foszforból 50–80 kg-ot, káliumból pedig 70–100 kg-ot igényel hektáronként, melyet műtrágyázással biztosíthatunk számára. A kukoricához hasonlóan a foszfor és kálium teljes mennyiségét ősszel, a nitrogént két részletben, ősszel és tavasszal kell kijuttatni.
Vetésével tavasszal érdemes megvárni a talaj melegedését, így vetésideje április legvégére, de inkább májusra esik. Sortávolsága többféle, fajtától függően dupla gabona (25–30 cm), szűkített kapás (50 cm), de akár kapás sortávolság (70–76 cm) is lehet. A vetendő csíraszám 240–400 ezer lehet, ami 10–12 kg vetőmagot jelent hektáronként. A vetés mélysége 3–6 cm.
Vírusbetegsége a kukorica csíkos mozaikvírus (MDMV), de már vannak toleráns hibridek. Baktériumok közül a vöröscsíkosságot és a levélfoltosságot okozók említhetők meg. Betegségei között szerepel a csírapusztulás is mint tünet, amelyet több gombafaj is okozhat: Fusarium, Pythium, Aspergillus. Üszögfertőzés is lehetséges, rostos, por- és fedettüszög előfordulhat az állományokban. A növények csersavtartalma (tannin) sokat segít a betegségekkel szembeni ellenálló képesség javításában, így a magasabb tannintartalmú cirkok kevésbé betegednek meg.
Kártevői is kis számban vannak: polifág talajlakók a drótférgek, cserebogárpajorok, amelyek nagy kárt okozhatnak a fiatal állományban, viszont az amerikai kukoricabogár a cirkot nem károsítja. A zöld növényi részeken és a bugákon (virágzat) megjelenhetnek a levéltetvek, poloskák, a szárba berághatják magukat a kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke hernyói, melynek következménye a szárak eldőlése. Melegigényes volta miatt gyomnövényei is melegkedvelők, tavasz végén-nyár elején csírázó, nyár végén, ősz elején magot hozó egyévesek (T4 életforma): parlagfű (Ambrosia elatior), kakaslábfű, csattanó maszlag (Datura stramonium), szerbtövisfajok (Xanthium sp). Az évelők közül a leggyakoribb a fenyércirok (Sorghum halepense) és a mezei aszat.
Leggyakoribb gyomfajok
A betegségek és a kártevők ellen a kukoricánál bevált technológiákkal védekezhetünk. Gyomirtására érdemes viszont odafigyelni, mert gyomelnyomó képessége gyengébb a kukoricáénál, így a területen már a vetés előtti talajmunkákkal ajánlott a gyomokat hatékonyan gyérítenünk. Állományban mind a pre-, mind a posztemergens gyomirtás is szükséges lehet.
Érése a hibridek tenyészidejétől függően augusztus végétől egészen szeptember végéig terjedhet. Arató-cséplő géppel betakarítható, viszont zöld száron érik, így aratás után tisztítani és szárítani szükséges, mert nagyon hamar képes befülledni. Szárazon a szemek könnyen törhetnek, így 22–25% nedvességtartalommal takarítjuk be, és 15% alá kell szárítani. Országos termésátlaga 3,5–4 t/ha körüli, de kedvező évjáratban akár 6–7 t/ha termést is adhat. Aszályos időjárás esetén termésbiztonsága jobb a kukoricáénál.
Köles (Panicum miliaceum)
A pázsitfűfélékhez tartozó, hazánkban jelenleg nagy ingadozásokkal, 6000–10 000 hektáron termesztett növény. Szemtermése van, amelyet toklász fed, és ennek a színe meghatározó: létezik fehér, szürke, sárga és piros köles. Magyarországon a piros és sárga magvú a jellemző, mert esős időt követően szemtermésük nem barnul meg. Nagyrészt emberi fogyasztásra használják, takarmányozásra, illetve madáreleségnek történő hasznosítása az összes megtermelt mennyiség kb. 10%-át teszi ki. A köles tenyészideje rövid, 60–120 nap, így másodvetésként is jól termeszthető, de őszi vetések kipusztulása esetén helyettük is vethető.
Az előveteményre nem igényes, miközben szinte minden növénynek jó előveteménye. Egy nehézséget azért meg kell említeni: betakarításkor elhullott magja több évig csíraképes, ezért „kultúrgyomként” a vetését követő években megjelenhet a területen.
Melegigényes növény, ezért vetését május közepétől egészen július közepéig végezhetjük. A talajtípusok közül leginkább a mezőségi és a jobb erdőtalajokat szereti, amelyek jó hő-, víz- és levegőgazdálkodással és magasabb humusztartalommal jellemezhetők. Jól adaptálódó növény, így akár a humuszosabb homoktalajokon, de a szikes talajokon is eredményesen termeszthető. Ha főnövényként termesztjük, akkor talaját érdemes ősszel szántanunk, majd – kis méretű magja miatt – a szántást elmunkálnunk, így tavasszal aprómorzsás, egyenletes felszínű magágyat tudunk kialakítani, ami az egyöntetű keléshez elengedhetetlen. Nagyon fontos a csapadék talajba jutásának elősegítése és ott tartása. Másodvetés esetén a megelőző növény betakarítása utáni állapotok határozzák meg az alkalmazott talajművelési eljárást.
Tápanyagellátását teljes mértékben megoldhatjuk műtrágyázással. Tápanyagigénye: nitrogénből 20–70 kg-ot, foszforból 10–30 kg-ot és káliumból 20–60 kg-ot igényel hektáronként. Trágyázása nagyban függ attól, hogy főnövényként vagy kipusztult vetés helyén, illetve másodvetésként termesztjük. Első esetben a foszfor és kálium teljes mennyiségét ősszel juttatjuk ki, alapműveléssel bedolgozzuk a talajba, a nitrogént pedig tavasszal, míg a második esetben a kipusztult növény, valamint az elővetemény alá kiadagolt tápanyag elegendő, esetlegesen nitrogén pótlása válhat szükségessé.
Vetését úgy kell kezdenünk, hogy a talaj hőmérséklete tartósan 12 oC fölött legyen. Gabonavető géppel elvethető, gabona- vagy dupla gabona sortávolságra, 1-2 cm mélyen. Vetőmagszükséglete 5–7 millió csíra/ha, ami 25–40 kg vetőmagnak felel meg, az adott fajta ezermagtömegétől függően.
Betegségei, kártevői
Betegsége lehet az árpa sárga törpülésvírus (Barley yellow dwarf virus), a köles baktériumos csíkoltsága (Xantomonas panici Lavulescu), a baktériumos csíkosság (Pseudomonas avenae), a kölesrozsda (Puccinia purpurea), a kölesfuzárium (Fusarium ssp.), a kölesporüszög (Sphacelotheca destruens), a moharporüszög (Ustilago crameri).
Kártevői között megemlíthetjük a kukoricamolyt (Ostrinia nubialis L.), a köles-gubacsszúnyogot (Stenodiplodes panicii L.), a fritlegyet (Oscinellafrit L.) és a házi verebet (Passer domesticus L.).
Melegkedvelő növény, így az egyéves gyomnövényei is leginkább a T4 életforma típusba tartoznak, ilyenek lehetnek a libatop- (Chenopodium spp.), muhar- (Setaria spp.), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), valamint a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli). Évelő gyomnövénye pedig a mezei aszat (Cirsium arvense).
Alapvetően elmondható, hogy a növényvédelmi munkái nem okoznak nagy gondot, a kórokozók közül, ha hideg, nedves a talaj, a fuzárium említhető meg csírapusztulást okozó formában, kártevői közül az érőfélben lévő állományban a madarak tehetnek leginkább kárt, gyomirtásánál pedig a fiatal állományt érdemes talán hangsúlyozni, gyenge gyomelnyomó képessége miatt. Érése egyenlőtlen, így a deszikkálás hatásos lehet az állomány könnyebb betakaríthatósága érdekében. Betakarítása egy menetben, gabonakombájnnal történik, amikor a bugák már sárgulni kezdenek, és a magok elérték a fajtára jellemző színt. Zöld száron érik, így ajánlatos minél magasabb tarlóval vágni annak érdekében, hogy a termésbe minél kevesebb szár- és levélmaradvány kerüljön. Hektáronkénti termésátlaga 2–4 tonna között alakul. Tárolása 10% vagy az alatti szemnedvesség-tartalom esetén sikeres.
Amaránt (Amaranthus sp.)
Termesztése 5–6000 évre nyúlik vissza, már az aztékok és az inkák fontos növénye volt. Manapság a „superfoodok” között tartják nyilván kedvező beltartalma, sokrétű felhasználhatósága miatt. A mag fehérjetartalma magas, gluténmentes, így lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Magyarországon vetésterülete néhány száz hektár, még nem érte el az 1000 hektárt, de értékes magját, szerteágazó felhasználhatóságát, valamint a növény kis igényeit figyelembe véve a gyengébb adottságú területeken nőhet a jelentősége.
Éghajlatigényére jellemző, hogy melegkedvelő, és rendkívül szárazságtűrő, szinte mindenhol megél, így a talajjal szemben sem igényes.
Igénytelensége folytán nincs olyan növény, amely után ne lehetne termeszteni, egyetlen tényezőre érdemes odafigyelni, hogy a kapásnövények állományai gyomosodásra hajlamosabbak, így a gyomirtás ezekben a kultúrákban fokozott jelentőségű az utánuk következő amaránt szempontjából. Emellett az előveteményben használt kétszikűek elleni gyomirtó szerekre is érzékeny lehet.
A talajművelésnél is első számú cél a gyomosodás megakadályozása, így korán lekerülő növények után a tarlóhántás és -ápolás fontos feladat. Ősszel érdemes mélyszántást végezni, amelyet vagy még ősszel, vagy kora tavasszal el kell munkálni, a felszínét el kell egyengetni, le kell zárni. Vetőmagja igen apró, így „kertszerűen” elmunkált, aprómorzsás magágyat igényel.
A tápanyag-utánpótlásra sem különösen igényes, gyenge talajokon érdemes trágyázni, 30-30-30 kg NPK-hatóanyagot ki lehet juttatni hektáronként.
Melegigényes, így a talaj hőmérsékletének el kell érnie a 17–20 oC-ot, ennek megfelelően vetésideje május második fele. Szűkített vagy normál kapás sortávolságra vetjük, 150–300 ezer csíra/ha tőszámmal, ami körülbelül 0,6–1,1 kg vetőmagot jelent egy hektárra. Ilyen kis mennyiség esetén aprómagvető gép alkalmazása szükséges. Vetés után a talajt ajánlatos hengerezni a gyorsabb csírázás érdekében.
Gyomnövényei közül a vele rokon disznóparéjfajokat kell kiemelni, ezek magja ne kerüljön az amaránt magjai közé. Fő eszközünk a mechanikai gyomirtás, mert – ahogy fentebb említettük – a kétszikű-gyomirtó szerekre érzékeny, azonban az egyszikű gyomnövények ellen nagyobb biztonsággal használhatunk vegyszereket. Nagyon kevés betegsége van, az egyik lehetséges kórokozó az Albugo amaranti, a másik pedig az Alternariafajok képviselői. Kártevőiről is hasonló mondható el; a fiatal állományt károsíthatja a répabolha (Chaetocnema tibialis), illetve a paréj- vagy amarántbarkó (Lixus subtilis), valamint az idősebb növényeken a molyhos mezei poloska (Ligus rugulipennis) szívogathatja a virágzati tengelyt és a magkezdeményeket, amellyel termésveszteséget okozhatnak.
A kártevők ellen mindenképpen hatásos védekezés a gyomirtás. A disznóparéjfajok köztesgazdák lehetnek. Betakarítása október közepére-végére tehető. Pergésre igen hajlamos, így a kombájn pontos beállítása nagyon fontos. Hektáronkénti hozama 1,5–3,5 t körül alakul, a termőterülettől és a betakarításkori pergési veszteségtől függően. Biztonságos tárolása 11–12% szemnedvesség-tartalomnál lehetséges.
Hajdina (pohánka) (Fagopyrum esculentum)
A pohánkát is körülbelül 1000 hektáron termesztik hazánkban, pedig ha az amaránt hasznos növény, akkor erről elmondható, hogy még nagyobb felhasználási területtel rendelkezik. Makkocskatermésében lévő magjából gluténmentes liszt készíthető, és őrlés nélkül is számos élelmiszeripari felhasználása van, még sört is készítenek belőle. A levelét is használják, a Rutascorbin nevű gyógyszer előállításához. Zöldtrágyanövényként úgynevezett zöldtrágya-vetőmagmixekben is egyre népszerűbb.
Ez a növény is melegkedvelő, a fagyokat egyáltalán nem bírja, viszont szárazságtűrőnek sem mondható.
Talajból is inkább a középkötött, jobb hő-, levegő- és vízgazdálkodásúakat szereti, viszont az alacsony talaj-pH nem hátrány számára.
Elővetemény-igénye nem nagy, rövid tenyészideje és melegkedvelő volta következtében leginkább másodvetésben termesztik. A gyomirtószermaradványokra érzékeny, erre érdemes odafigyelni a hajdinát megelőző növényállományokban.
A talaj megmunkálására nem igényes, sekély, 12–15 cm mélységű kultivátoros vagy tárcsás művelés elegendő, helyette inkább a vízmegőrzésre figyeljünk.
Trágyázását sem szabad „túlzásba vinni”, mert ha túl sok nitrogént kap, megdőlhet. Sok esetben elegendő az elővetemény alá kiadagolt tápanyag visszamaradt mennyisége. A klórtartalmú (pl. KCl) műtrágyákat viszont kerüljük, a klórra érzékeny.
Vetését a májusban esetlegesen előforduló fagyokat megvárva kezdhetjük, ami azt jelenti, hogy május közepétől-második felétől vethető, egészen július közepéig. Sortávolsága dupla gabona sortáv, a kivetendő magmennyiség 2,5–3 millió db/ha, 60–75 kg.
Növényvédelménél nem igazán említhetők olyan kórokozók és kártevők, amelyek ellen védekezni érdemes. Gyomirtásánál a mechanikai módszerekre kell támaszkodni, mert a pohánkaállományokban nagyon kevés szer alkalmazható. Sekélyen gyökerező, nem nagy gyökértömeget fejlesztő növény, ezért öntözését aszályos évjáratokban ajánlatos megfontolni.
Tenyészideje körülbelül 100–120 nap, viszont virágzása, így érése sem egységes, elhúzódik, érdemes deszikkálást alkalmazni. Kombájnnal betakarítható, viszont a jó beállítás itt is kulcsfontosságú a pergésre való hajlama miatt.
Kétmenetes betakarítása is ismeretes, amikor első menetben rendre vágják, szárítják, majd a második menetben rendfelszedővel szerelt kombájnnal kicsépelik. Aratás után hideg levegős szárítás szükséges, amelynek során 13%-os szemnedvesség-tartalomra kell szárítanunk tárolás előtt. Termésátlaga 1–3 t/ha.
Cikkünkben négy növény termesztéstechnológiájának rövid bemutatására került sor, de az alternatív gabonák köre ennél jóval nagyobb, vannak közöttük jelenleg a piac számára kedveltebbek, és vannak a jövőben várhatóan nagyobb „karriert befutók”. Látható, hogy a gyengébb területek hasznosítása, illetve a vetésszerkezet javítása érdekében ezek a növények megfelelő megoldást jelenthetnek, hiszen a múltba-régmúltba visszatekintve jelentőségük nagyobb volt, míg az elmúlt évtizedekben csökkent a megbecsülésük, sőt, közülük több méltatlanul feledésbe is merült.
SZERZŐ: DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP, DR. SZABÓ ANDRÁS • DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
