A különféle szálastakarmányok betakarítását a takarmányozás szempontjából optimális beltartalmi értékek, jellemzők elérésének agrotechnikailag rendelkezésre álló időszakában kell elvégezni. A betakarítási, a széna-, illetve a szenázskészítési technológia munkaműveleteinek lebonyolítása során törekedni kell a takarmányok biológiai képességéből adódó említett beltartalmi jellemzőik megőrzésére, a veszteségek minimalizálására.
A gyep vagy a lucerna, pillangósok szénaként vagy akár szenázsként készítése során a takarmány minőségének megóvása céljából fontos a lekaszált, rendre vágott anyag száradási idejének csökkentése, a vízleadás intenzitásának meggyorsítása. Ez a renden levő anyag rendkezelési munkáinak elvégzésével érhető el. Az eltérő morfológiai tulajdonságokkal rendelkező gyepek, pillangósok rendkezelésére számos, különböző konstrukciójú rendkezelő gép van a géppiacon. A rendkezelés azonban az egyéb szálas anyagok, szalmafélék, kukoricaszár stb. betakarítása során a rendek megfelelő geometriai méreteinek kialakítása és a betakarítógépek, bálázók, szecskázók leterheléséhez szükséges rendfolyóméter-tömeg beállítása miatt is szükséges.
A nedvességtartalom csökkentése
A terített rendet – lucernaszéna esetében – a 40–45% nedvességtartalom elérésekor még jelentősebb pergési veszteség nélkül lehet szellős és gyors, további száradást biztosító szűkített rendre rakni. Lucernaszéna készítésekor a bálázás 23–25% nedvességtartalomnál elkezdhető, ekkor még ebben az esetben sem pereg a levél, és a bálázott anyag utószáradása is megtörténik. Nagy hozamú gyepeket a terített renden a rendterítők járatásával szükséges lehet átszellőztetni, majd a bálázást közvetlenül megelőzve kell a terített renden lévő anyagot összerakni. A rendkezelési munkák száradásra, vagyis a vízleadás gyorsaságára gyakorolt hatását jellemző számot vízleadási intenzitásnak nevezzük, melyet az 1. táblázatban foglalt adatok szemléltetnek.
A szálastakarmányok betakarítása során a lucernaszéna-készítéshez kapcsolhatók a legbonyolultabb munkafolyamatok. Ez a kaszálást követően közvetlenül végzendő rendterítés, majd a terített renden lévő anyag összerakása – az időjárási körülmények miatt szükség lehet az összerakott rendek forgatására, szellőztetésére (1. ábra).
A kaszálást követően mihamarabb célszerű a renden lévő anyagot elteríteni. A levágott növényzet biológiai tulajdonságait figyelembe véve ezt két órán belül el kell végezni, ha szükséges, a renden lévő anyagot szellőztetni kell.
A gyepekből, pillangósokból vagy akár az újabban egyre népszerűbb őszi kalászosokból a két menetben történő szenázskészítéskor is a kaszálás, rendre vágás után szintén feltétlenül el kell végezni a rendterítést. A táblázatban szereplő ∼1,6–1,8 száradási intenzitás figyelembevételével a szecskázógépek leterheléséhez szükséges rendösszerakáshoz vagy szükség szerinti rendkettőzéshez 50–55% nedvességtartalom már 6-8-10 órai száradás után elérhető. A szénakészítésben pedig – lucernaszéna esetében – a terített rendből szűkített rendre történő 40–45% nedvességtartalom két nap, míg a bálázási 23–25% nedvességtartalom is már három nap múlva biztonságosan elérhető (2/a-b. ábra).
A megfelelő méret
A kukoricaszár– és szalmabálázásban a bálázógépek és szecskázógépek megfelelő biztonságos üzemeltetéséhez és leterheléséhez a betakarítógépek után visszamaradt rendeket megfelelő geometriai méretű, 1200 mm szélességű (ez megegyezik a nagybálázók bálakamra-szélességi méretével) és – figyelembe véve az üzemeltető traktorok szabad hasmagasságát – ∼700–800 mm magasságúra kell, gyakran több gépaljból, összerakni.
A szálastakarmányok esetében – bálázáskor – ezeket a geometriai méreteket kell kialakítani rendre rakással. Az ilyen geometriai rendekből készíthetők megfelelő tömörségű és alaktartó bálák, akár hengeres, akár szögletes nagybálázókat használunk. Ezeknek az anyagoknak a bálázása elsősorban almozáscélú felhasználáskor jön szóba, de szűkös időszakban a felhasználás a takarmánybázist is bővítheti. Az elmúlt években viszont a kereskedelmi célú hasznosítás is egyre nagyobb szerepet kap, lásd hőerőművi felhasználás.
A megfelelő technológia
Az előzőekben ismertetett rendkezelési technológiák megvalósítására számos rendkezelőgép-konstrukció áll rendelkezésre a mezőgéppiacon. Ezek lehetnek csillagkerekes, dobos-motollás, szalagos, függőleges tengelyű rotoros, rendfelszedős hevederes kombinációjú kivitelek.
A legegyszerűbb konstrukciók a csillagkerekes rendsodrók. A csillagkerekes rendsodrók függesztett vagy vontatott gerendelyére vannak felfüggesztve a rugós ujjakkal szerelt csillagkerekek. A 4-6-7 sorban egymást követő csillagkerekek talajhajtásúak, a tökéletes talajkövetés elérésére rugózott felfüggesztésűek. A talajhajtás következtében a takarmányokat ezek porosíthatják, földdel szennyezhetik. Ezért elsősorban szalmafélék, kukoricaszár rendsodrására, rendrakására használhatók (1. kép).
A nagyobb munkaszélességű függesztett változatoknál a csillagkerekek „V” alakban osztott gerendelyre, hossztartóra vannak felfüggesztve. Az ilyen konstrukciójú gépek lejtős területen is biztonságosan üzemeltethetők. A csillagkerekes rendsodrók a rendrakás során sodratot képeznek, ezért a bálázókat gondosan, nagy odafigyeléssel kell üzemeltetni. A dobos rendsodrók is hasonlóan működnek, mint a csillagkerekes változatok. Ezek a gépek függesztett kivitelű konstrukciók. A függőleges tengelyű, egymás után, a hossztartón rögzített hajtóműházakban csapágyazott dobok vannak, melyek a hajtásukat az üzemeltető traktor TLT-jéről kapják. A haladási iránnyal szögbe állított gerendely forgórészei egymásnak adják át a szálas anyagot, így az előzőekhez hasonlóan szintén sodratot képeznek. A dobokban sugárirányba, a talajjal párhuzamosan elhelyezett terményterelő rugósujjak nem érintkeznek a talajjal, az így rendre rakott anyag kevésbé szennyeződik. Mindezeket figyelembe véve a szalmafélék és kukoricaszár rendkezelési munkáin túl gyepek és fűfélék rendrakására biztonságosan, pillangósok rendrakási munkáira azonban csak kompromisszumokkal használhatók. A dobos-motollás rendsodrók vontatott kivitelű gépek. Az arató-cséplő gépek motollájához hasonlóan a tűtengelyre felfűzött, és vezérelt pályán mozgó rugósujjak terelik az anyagot a kívánt méretű rendre. Egyes típusok hajtása hidrosztatikusan, hidromotorokkal történik. A kisebb munkaszélességű változatok félig függesztett vagy frontfüggesztett változatban készülnek, a nagyobb munkaszélességű változatok pedig vontatott kivitelűek (2. kép).
A vezérelt ujjas rendfelszedővel szerelt, szállítószalaggal kombinált rendrakó gépek kisebb munkaszélességű változatai szintén függesztett kivitelűek, míg a nagyobb munkaszélességű gépek vonórúddal csatlakoznak az üzemeltető traktorhoz. Ezeknél a gépeknél a támkerékkel alátámasztott rendfelszedő veszi fel a szálas anyagot, és emeli fel – kisebb munkaszélességű gépeknél – az oldalra hordó szalagra. A nagyobb munkaszélességű gépeknél az osztott – szállítási helyzetben felcsukható – rendfelszedő szárnyak által a gumi szállítószalag az anyagot középre szállítja. A szállítószalag meghajtó tengelyének forgásirány-változásával az anyagot akár jobb vagy bal oldali rendekre tudják rakni (3. kép).
Hazai gyakorlat
Az előzőekben vázolt technológiai igények kielégítésére a hazai gyakorlatban is a függőleges tengelyű forgórésszel szerelt rendterítőkre és rendrakó gépekre alapozott, kétgépes rendkezelési eljárások terjedtek el. A rendterítő gépek alkalmazásával a lekaszált növények száradása rögtön felgyorsítható. A rendterítő gépek kisebb, 6–7 m munkaszélességű változatai 4-6 forgórésszel vannak felszerelve, és félig függesztett kivitelűek. A nagyobb,7–13 m munkaszélességű gépek 8-12 forgórésszel vontatott konstrukciók. A rendterítő gépek vázszerkezetére, illetve tartógerendelyére épített szöghajtóművekben vannak csapágyazva a függőleges tengelyű forgórészek. A vázkeret még a kisebb munkaszélességű változatoknál is szállítási helyzetben felcsukható. A nagyobb munkaszélességű változatoknál a felcsukható oldalszárnyak osztott kivitelűek, és a tökéletes talajkövetés, illetve a beállított működési magasság tartása érdekében, a domborzati viszonyoktól függetlenül, egymáshoz csuklósan kapcsolódnak. A hajtásátvitel emiatt különleges, az elmozdulások hatására is biztonságosan működő körmös vagy bütykös tengelykapcsolókkal van megoldva. Az újabb fejlesztésű konstrukcióknál a függesztőszerkezet és a forgórészeket tartó vázszerkezet közé lengéscsillapító elemek is beépítésre kerültek. Az anyag terítését végző rugósujjak a forgótányérokon fixen vannak rögzítve. A rugósujjak egyes típusokon műanyag kötéllel vannak biztosítva a törésből adódó elveszés ellen.
A rendterítő gépek forgórészeit részenként külön-külön támkerekek támasztják alá. A támkerekek a konstrukciótól függően megfelelő utánfutással rendelkeznek, és a furatok csapszeges állítómechanizmusának segítségével a forgórészek működési magassága több fokozatban állítható.
A kisebb munkaszélességű (6-7 m) változatok félig függesztett, míg a nagyobb munkaszélességűek (7–13 m) vontatott változatban készülnek (4. kép).
Minőségi kiegészítők
A függőleges tengelyű, vezérelt ujjas berendezéseknél funkcionális szempontból kiemelt fontossága van a rendrakó ujjak, vagyis a villakarok vezérlésének. A villakarok, illetve a rugósujjak elfordulását a villakarok görgőinek megfelelő vezérlőpályán történő vezetésével oldják meg. A villakarok görgői és a vezérlőpálya nagy koptató igénybevételnek van kitéve, ezért a görgők különleges, nagy kopásszilárdságú edzett acélból, míg a vezérlőpályák hasonlóan nagy kopásszilárdságú acélöntvényből készülnek (5. kép).
A vezérelt ujjas rendkezelők fejlesztését is a munkaminőségi mutatók és a területteljesítmény növelése érdekében végzik. A munkaminőség javítását szolgálja – a forgórészek vezérlőpályáinak tökéletesítése mellett –a talajkövetés tökéletesítését biztosító, egyre bonyolultabb járószerkezetek, illetve futóművek alkalmazása. A rendrakó gépek esetében még a kisebb munkaszélességű, egy forgórészes gépeket is a forgórész üzem közbeni alátámasztására alacsony nyomású gumiabroncsokkal szerelt, himbakarokkal felfüggesztett tandem futóművek támasztják alá (6. kép).
A nagyobb munkaszélességű, több forgórészes gépeknél a forgórészek felfüggesztése – éppen a megfelelő talajkövetés biztosítására – egyedi, teljesen független megoldású. A független forgórész-felfüggesztés és a forgórészek tökéletes alátámasztása természetesen nagyobb munkasebességgel történő üzemelést biztosít, ami nagyobb területteljesítményt eredményezhet (7. kép).
A függőleges tengelyű rendterítőkből és vezérelt ujjas rendrakókból álló gépcsoporttal az előzőekben említett növényféleségek és betakarításukhoz kapcsolódó valamennyi munkaművelet elvégezhető. A függőleges tengelyű, vezérelt ujjas gépek két forgórészes változatánál a forgásirány megváltoztatásával a rendterítés és a rendkezelés egyéb munkaműveletei is elvégezhetők. Ezért ezeket a gépeket univerzális rendkezelőknek is nevezhetjük.
Kelemen Zsolt
műszaki szakértő
