Az utóbbi években sajnos egyre több külső tényező befolyásolta negatívan a mezőgazdaság teljesítőképességét. A tavalyi év rendkívüli aszályát megelőző években is küzdöttek a gazdák a csapadékhiánnyal és a csapadék egyenlőtlen eloszlásával.
A koronavírussal elkezdődött egy negatív gazdasági spirál, amely a globalizáció jelenlegi fokán a várt mértéken felül gyűrűzött be a reálgazdaságba, többek között az agráriumba. A tavaly február óta tartó orosz-ukrán háború és az annak hatására történt politikai-gazdasági változások szintén negatívan befolyásolták a mezőgazdasági piacokat. A magas infláció és a romló befektetői hangulat a fejlesztéseknek sem kedvez. A mezőgazdaság elsődleges fontosságú ágazat, melyben fontos, hogy közép- és hosszú távra tervezzünk. Meg kell próbálnunk a külső és belső folyamatokat újragondolni, a klímaváltozás elleni harctól kezdve egészen a műtrágyafüggőség csökkentéséig.
Gazdasági környezet
A magyar gazdaságok is koncentrálódnak, egyre kevesebben fognak egyre nagyobb területeket művelni. A kisebb gazdaságok számára az alternatív kultúrák, a tudás és munkaintenzívebb növények, valamint az értékes réspiacok kínálta lehetőségek jelenthetnek megoldást, ahol a méretgazdaságossági szempontokon kívül több más paraméter is meghatározza a gazdálkodás, termelés eredményességét. A generációváltás közeledtével a jelenlegi romló makro- és mikrogazdasági környezetben a klímaváltozás tükrében rendkívüli módon felértékelődik a növénytermesztés színvonala. A kihívásoknál és a rájuk adott válaszoknál egyre fontosabbak lesznek az adatokra, mérésekre alapozott döntéstámogató rendszerek. A Föld lakossága éveken belül átlépi a 10 milliárd főt, miközben Magyarország agrárpotenciálja óriási, akár 25 millió ember ellátását biztosíthatná. A fejlesztéseknek azt a célt kell szolgálniuk, hogy az ebben rejlő lehetőségeket minél jobban kiaknázhassuk.
A fejlesztések tőkeigényesek, ezért kiemelten fontos, hogy a támogatásokat és a pályázati pénzeket helyesen költsük el, jól használjuk fel. A társadalom, helyesen vagy helytelenül, de egyre nagyobb elvárásokat támaszt az agráriummal szemben, legyen szó akár környezetvédelmi, akár klímavédelmi szempontokról. Az európai átlagon felüli infláció és a hihetetlen mértékű élelmiszerár-robbanás csapdájában most még nem látszik, de az egészséges élelmiszer iránti igény hosszú távon növekedni fog. Nem tudjuk, hogy néz majd ki 30 év múlva a növénytermesztésünk, de az biztos, hogy azok a gazdák, termelők és cégek fognak talpon maradni, akik a nehézségekben kihívást, a fejlesztésekben pedig lehetőséget látnak.
A klímaváltozás és a víz
Az évszázad végére átlagosan 3-4 Celsius-fokkal növekszik az átlaghőmérséklet, a Föld jelenlegi népesedési és fogyasztási gyorsulási ütemét feltételezve. A hőségnapok száma szintén emelkedik. Az ezekből fakadó káros hatásokat csak a növénytermesztési technológiák jelentős átalakításával ellensúlyozhatjuk. Az abiotikus stressz nemcsak a termésátlagokat, hanem a minőségi, beltartalmi mutatókat is jelentősen rontja. A forgatás nélküli alapműveléssel, a menetszámok csökkentésével, összevonásával, a növénygenetikában rejlő további lehetőségekkel megpróbálhatjuk ellensúlyozni a csapadékhiányt.
A mulcsvetés nagyon fontos technológiai elem. A helyes, sekély vagy akár ultrasekély, kellően visszatömörített tarlóhántással sokat tehetünk a párolgási veszteségek csökkentése ellen. Ezzel az egyre enyhébb és csapadékszegényebb telek után következő szárazabb vegetációs periódusokat hidalhatjuk át, de ha nincs víz, akkor már ezek sem segítenek, marad az öntözés, de a domborzati és tulajdonviszonyok miatt ez sem mindenhol kivitelezhető. A talaj- és rétegvizek tartalékai korlátozottak, a víztestek állapota miatt a felszín alatti vizekből már most sem lehetséges mindenhol a kiépített öntözőrendszerek biztonságos üzemeltetése. Az öntözés további országos fejlesztésére a felszín feletti vizek pufferelésével, az esővíz gyűjtésével, a csatornák és víztározók felújításával, építésével nyílna mód.
A jövő fajtái és a növényvédelem
A betegségekkel szembeni tolerancia és rezisztencia mellett egyre nagyobb szerep hárul a nemesítési célok között a szárazság- és aszálytűrésre, valamint összességében a biotikus stresszel szembeni ellenálló képességekre. A génmódosítási módszereket elvető, hagyományos európai nemesítési gyakorlat során 10-15 év szükséges egy új fajta előállításához és piaci bevezetéséhez. Ezért nagyon fontos, hogy eldöntsük, milyen irányt szeretnénk követni. A hagyományos kultúrák vetésterületét át kell gondolni. Az állattenyésztés volumenének fenntartásában és növelésében a kisebb vízigényű növényfajok segíthetnek, gondoljunk csak a tömegtakarmány-előállításban a BMR cirok és a szudánifű előretörésére. A kémiai növényvédelem gyakran a helytelen társadalmi elvárások fényében jelenik meg. A környezetvédelmi megfontolásokon túl egyre inkább fogyasztói elvárás is Nyugat-Európában a növényvédőszer-felhasználás csökkentése.
Globális trendforduló a mostani krízishelyzet ellenére sem várható, legföljebb a folyamat lassulására számíthatunk. A hatóanyag-kivonások és -rezisztenciák, a támogatáspolitika miatt egyébként is az integrált növényvédelem felé terelték az ágazatot. A további szerkivonások és az új hatóanyag-fejlesztések drasztikus, már-már drámai csökkenése miatt hosszú távon ezen a területen sem számíthatunk fordulatra. A gyártók a biostimulátor-előállítás és olyan új technológiák felé fordultak, mint például a biotechnológia vagy a mesterséges intelligencia.
A mezőgazdaságigép-gyártók legújabb fejlesztéseikkel támogatják a minél kevesebb és célzottabb növényvédőszer-kijuttatás műszaki hátterét. A precíziós gazdálkodás terjedése segít az inputanyagköltségek csökkentésében. A sáv- és foltpermetezés, akár mechanikus gyomirtással kombinálva, sok új lehetőséget tartogat. A drónok és a robotok már a működőképes gyakorlat részét képezik, sok helyen megelőzve a bürokrácia szabályozását. A digitalizációban további jelentős tartalékok rejlenek. Az agrotechnikában az automatizálás folytatódik, a munkavégzés során növekszik a gyűjtött adatok mennyisége. Az adatok elemzése után a gépek beállítása, a munkák szervezése és dokumentálása néhány applikáció segítségével precízen kontrollálható lesz. A márkafüggetlen, kompatibilis terminálok és szoftverek megjelenésével, az agrárdigitalizáció szabványosodásával általánossá válhat a technológia.
Tápanyag-utánpótlás, talajélet
A műtrágyaárak berobbanása és a piac kiszámíthatatlanná válása előtt is darázsfészek volt ez a téma, és ma is az, nem csak hazánkban. A felső korlátok bevezetése, a nitrátérzékeny területek lehatárolása csak a kezdet volt. A műtrágya-felhasználás a közgazdasági háttértől függetlenül csökkenő tendenciát mutat. A talajvizsgálatokra, levélanalízisekre és hozamtérképekre alapozott precíziós kijuttatás hatására a kevesebb is jobban hasznosul. A NIR-szenzorokra alapozott fejtrágyázás ígéretes technológiai elem. Ettől függetlenül hosszú távon a fosszilis energiahordozók elérhetősége és ára nem biztosítja megnyugtatóan a nitrogén pótlását.
A klímavédelmi célok követése miatt is el kell gondolkodnunk a műtrágyaadagok csökkentésén és a termékek helyettesíthetőségén. Keveset beszélünk róla, de a foszforkészletek a mai becslések szerint kb. 50 évre elegendők, ennek pótlásáról gondolkodnunk kell. A vegyes gazdálkodást folytató termelők a szerves trágyával és egy körforgásos gazdasági modell követésével megoldhatják a tápanyag-visszapótlás legfontosabb kérdéseit. A növénytermesztők esetében a helyes vetésforgó értő alkalmazásától, a fővetések köztes növényekkel kombinált, tervezett szervesanyag-gazdálkodásától és a szármaradványok célzott lebontásától várhatnak eredményeket. Ne felejtsük el, hogy az ökológiai gazdaságokban sem szabad műtrágyát használni, mégis sokan sikeresen gazdálkodnak, nemcsak Ausztriában, hanem itthon is. Az ökológiai gazdaságok által megszerzett és felhalmozott tudásanyag felértékelődik. A zöldtrágyázásban és a komposztokban óriási tartalékok rejlenek.
Termőképesség
A talajok termőképességét meg kell őrizni, lehetőség szerint pedig növelni kell. A célirányosan javított talajéletre kell fókuszálni, ami a talaj pH-értékével kezdődik. Hiába használunk szárbontó baktériumokat, talajoltó készítményeket, ezek savas közegben nem maradnak életben. Az állattartás és növénytermesztés helyes arányának megközelítésével, a gabonatúlsúlyos vetésszerkezet átalakításával tápanyag-gazdálkodásunkat segítjük. Az átmenetileg magas gabonaárak elhomályosították a célt, de azok egyrészt beszakadtak, másrészt nem fedezték teljes mértékben a megnövekedett költségeket. Egy sokrétű vetésforgóban, ha a gabonákat pillangós követi, ráadásul a köztes, takaró- vagy zöldtrágyanövényünk is nitrogént köt meg, kulcsfontosságú előnyökre tehetünk szert. Ne csak a vetésforgóra, hanem a fajtaválasztásra is figyeljünk oda. A stressztoleranciában és a betegségekkel szembeni rezisztenciában óriásiak a különbségek. Ne csak az ár és a terméspotenciál, hanem a termésbiztonság is számítson.
A talajok nitrogénkészlete pillangós növények másodvetésével növelhető (pl. herefélék, bükkönyfélék), ezáltal csökkenthető az utóvetemény számára kijuttatandó műtrágya mennyisége. A tápanyag feltárását és a műtrágyázás hatékonyságát erős karógyökerű köztes növénnyel (mustár, olajretek, meliorációs retek, pohánka, takarmányrepce) javíthatjuk. A gyomelnyomó és kártevőcsökkentő hatású komponensek (homoki zab, rozs, facélia) a növényvédőszer-felhasználásunk csökkentésében segítenek. A talajszerkezet-javító hatású növények (olajretek, talajművelő retek, fehér mustár, takarmányrepce) nemcsak a művelőtalp-betegségek (eketalp, tárcsatalp) megszüntetésében segíthetnek, hanem a megfelelő pórusméret kialakításában is. A nagy gyökértömeget adó növények által termelt gyökérváladékok (exudátum) a talaj kémiai egyensúlyának kialakításában segítenek.
SZERZŐ: SÖJTÖRI ANDOR
