Terjedő életforma: részmunkaidős gazdálkodás

Nyugat-Európában egyre több gazdálkodó számára csak egy részmunkaidős tevékenység a gazdálkodás. A hobbinál jóval több, de nem buknak bele, ha rosszul sikerül egy évjárat. Az agrarheute.com írása szerint már Németországban is minden második termelő „mellékes” keresetként szerez innen bevételt.

 

 

Gazdálkodni nem könnyű: előírások dzsungelében lavírozva kell termelni, miközben sosem tudhatjuk, hogy az időjárás, egy élelmiszerbotrány vagy egy váratlan vírus nem teszi-e tönkre az adott év eredményét. A részmunkaidős gazdálkodás éppen ezért igen népszerűvé vált Németországban. A nap egyrészét egy hivatalban vagy egy üzemben tölti a gazda, majd hazatérve a háztájit műveli. A cikk szerint a részmunkaidős gazdálkodás könnyen a tevékenység feladásához is vezethet, de ennek nem kell feltétlenül megtörténnie. A fő- és a mellékállás ugyanis egymást „biztosítják”, egyúttal egy-egy régió strukturális szerkezetét is stabilizálják.

A német adatok szerint a gazdaságok 52 százaléka már csak mellékkeresetet biztosít – ez náluk meglepően nagy számnak számít. Összehasonlításként: Magyarországon (beleértve a halászatot és erdőgazdálkodást is) mintegy 455 ezer önálló vállalkozó tevékenykedik (ebből őstermelői igazolvánnyal 320 ezer körüli gazda), míg a társas vállalkozások száma idén júliusban bő 12 ezer volt a KSH adatai szerint. Mi több, az agráriumban dolgozó egyéni gazdálkodók száma nálunk akkora, hogy 12-szeresen múlja felül az összes többi iparágban jegyezett önálló vállalkozás számát. De a társas vállalkozások számaránya is messze felülmúlja az agrárium GDP-n belüli súlyát.

 

 

A probléma nálunk éppen az, hogy túl sok az olyan termelő, aki nem a piacra termel, vagy ha igen, akkor azzal leginkább a profik árszínvonalát rontja. Mivel a mellékes jövedelem az ő életükben valóban mellékes, így kis hangsúlyt fektetnek a jövedelmező termelésre. Ezzel szemben Németországban a részmunkaidőben végzett gazdálkodás éppen olyan eredményes tevékenység tud lenni, mint a teljes munkaidős. A legtöbb kisgazdálkodó véresen komolyan veszi a profitot. Terményeiket magas árszínvonalú kiskereskedelmi egységeken keresztül értékesítik vagy erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező szervezeteken keresztül adják tovább a multiknak. Ugyanez igaz az olaszokra, hollandokra, franciákra is. Magyarországon kevés igazán erős beszerző-értékesítő szövetkezet működik, de ezek sem az „őstermelőket” integrálják. Utóbbiak többsége „piacozással” keresi meg a mellékest.

egyéni gazdálkodó gazdálkodás gazdaság hobbi jövedelmező mellékállás mellékes kereset mezőgazdaság nyereség őstermelő profit részmunkaidő társas vállalkozás