A század végére a spanyol folyók akár 40%-kal is kevesebb vizet szállíthatnak, ezért a kormány évről évre csökkenti a gazdaságokban felhasználható édesvízmennyiséget. Helyette sótalanított tengervízzel kell megoldaniuk a növények ellátását.
Végig a partok mentén
A spanyolok az 1960-as években kezdtek el foglalkozni a tengervíz sótalanításával. A mezőgazdaság számára elsőként a Kanári-szigeteken oldották meg a tengervizes öntözést, majd az 1990-es évektől 200 lepárlót építettek a félszigeten is. 2012-ben már a spanyol mezőgazdasági vízfelhasználás 22%-a ezekből a lepárló-tisztító üzemekből származott.
Mára 765 különböző méretű sótalanítóval rendelkeznek szerte a partok mentén, ezek némelyike napi 250 ezer köbméter sómentes víz előállítására képes. Összegében több mint 4 millió köbméternyi vizet tudnak biztosítani az ország számára. Ennél nagyobb kapacitással csak Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és az USA rendelkezik.
Nem minden kultúrában jó
A só kivonása a tengervízből nem olcsó eljárás (2012-ben 0,5 euróból állítottak elő egy köbméter vizet), de szerencsére a régióban bőven rendelkezésre áll a napenergiából nyert áram is. Plusz a gazdálkodók részére 40-50%-os állami támogatással érkezik a tengervíz.
A termelőknek ezzel együtt csak olyan növényeket éri meg előállítani, amelyek elbírják a sótalanítás és a vezetékrendszerek működtetésének költségét. Továbbá a sótalanított vizek gyakran tartalmaznak a növények számára túl sok bórt és klórt, míg más fontos elemekben hiányt szenvednek. A bórkivonást fordított ozmózis eljárással próbálják a farmokon megoldani.
A világ sótalanító kapacitásai évente 9%-kal növekednek, és egyes elemzések szerint a világ népességének csaknem ötöde függ majd a tengervizek sikeres tisztításától 2050-re.
Lásd még a témában: Szomjas a spanyol üvegháztenger.
