Az elmúlt aszályos év után vajon mennyire merünk kukoricát vetni? Azt már a tavasszal sok helyen lehetett látni, hogy milyen sok csapadék hiányzik, mivel a tél is csapadékmentes volt, és még így is nagyon sokan reménykedtek, hogy előbb-utóbb lesz eső. Ez meg is jött, de nagyon sok helyen csak az év második felében. A kukoricának nagyon sok vízre van szüksége, és ha ezt fentről nem kapja, úgy a talajban eltároltból kell felhasználnia. De mi van akkor, ha egyre kevesebbet esik az eső? Honnan lesz a földben víz? Mi az a páracsapda?
Pára, víz van, de hogyan fogjuk meg?!
Nézzük meg az elmúlt néhány hetet! Alig láttuk a napot, olyan párás ködös az időjárás. Miként lehetne a ködöt megcsapolni, és a talajba vinni? Páracsapdákat kellene felállítani, hasonlót, mint a sivatagban, ahol így fogják be az ivóvizet. A termőföldön a páracsapda lehetne a takarónövény! Egyre több helyen látni, hogy a takarónövényeket nem szántják le, hanem a felszínen hagyják.
Augusztus-szeptember folyamán elvégezzük az alapművelést, és egy menetben bevetjük a takarónövényeket is. November közepe-vége fele már el lehet gondolkodni, hogy termináljuk a takarónövényt. Ellenben vannak olyan termelők is, aki egész februárig hagyják élni, és február-március folyamán tüntetik el.
Ezt természetesen akkor, ha folyamatosan olyan az időjárás, hogy a takarónövény csapadék szempontjából plusz szaldós – többet fog be, mint amit elhasznál. A késő őszi vagy téli terminálással ledöntjük, daraboljuk a takarónövényeket, de továbbra is nagy felületet hagyunk meg mint páracsapdát!
A tavaszi vetés előtt két út van. Az év végén terminált felületen elég egy sekély művelés, ha egyáltalán kell, a tavasszal terminált felületen egy sekély magágynyitás. Ellenben akik olyan vetőgéppel rendelkeznek, hogy takarónövénnyel borított állományban is elboldogulnak, ott nem kell tavasszal magágyat készíteni!
A Maestro egy ilyen vetőgép!
A nagy központi műtrágya- és vetőmagtartályok mellett hidraulikus csoroszlyanyomás-állítással rendelkezik. Az opciós AutoForce (AF) segítségével minden méteren olyan csoroszlyanyomással dolgozunk, ami optimális.
Az AF segítségével a vetőcsoroszlya mindig tartja a mélységet, és a vetőbarázda fala nincs feleslegesen tömörítve. A kis kukoricanövény olyan, mint egy csecsemő! Legyen víz, de ne sok, legyen meleg is, és a tápanyag is ott legyen!
A jól művelt talaj vízáteresztő, laza, mivel nagy mennyiségű gyökérrel átszőtt, a takarónövények leárnyékolták a felületet, így alacsony a felületen az elpárolgás. A Maestro sortisztítók a növényi maradványokat elkotorják a vetett sorok fölül, így ezek a vetést nem akadályozzák, és a sáv fel tud melegedni.
Az egyenletes kelés záloga az egyenletes mélységtartás és a lehelyezett mélységben a megfelelő talajnedvesség jelenléte. Ugyanis egy olyan simítózott területen, ahol a nagy hantok lehúzásával a barázdákba vagy gödrökbe a száraz föld került, és ez nem ázott meg, nagyon heterogén lesz a kelés!
Optimális feltételek a magnak
Mindent meg kell tenni, hogy a mag körül optimális feltételeket biztosítsunk. Az egyik legnagyobb hiba, amit el tudunk követni, hogy a traktor nyomába vetünk! A növényre gyakorolt depressziót egész évben látni, így az a termésben is jelentkezik.
A mag beágyazására is nagyon oda kell figyelni! A nedves talajokon elkent vetőbarázdát oldalt roncsolni, lazítani kell. Ezt az ujjas vagy tüskés tömörítőkerekekkel végezzük. A jó vetőbarázda-zárással, a száradás következtében a vetőbarázda nem nyílik szét, a magnak jó talajkapcsolata van, és nincs légzárvány a vetőbarázdában a mag felett!
A Horsch Maestro egy olyan sokoldalú szemenkénti vetőgép, amellyel majd’ mindenféle vetőmagot nagy precizitással tudunk a talajba helyezni!
SZERZŐ: SZÁSZ ZOLTÁN +36-30/743-0302
