Úgy tűnik, a németek vásárlóereje is véges: 40-50 százalékkal csökkent az eladott biokrumpli mennyisége. Ez intő jel, hiszen Európa legnagyobb biopiacáról beszélünk akkor, amikor uniós cél az ökoművelésű területek arányának 25 százalékra emelése. Helyzetkép.
Eleve kevés a biotermék
Tömören fogalmazva: a biotermékek fogyasztása azért csökken, mert minden más terméké nő. Az emberek pedig ott igyekezni spórolni, ahol csak tudnak. A bio – ahogy arról már többször is írtunk – egyféle prémium kategóriát képvisel, amit felárral díjaz a fogyasztó, legalábbis a válságmentes években. A német kormány erősen zöld beállítottságú, ami az agrárvezetésre is igaz. Egyelőre nem hajlandó feladni azt a célt, hogy túlteljesítse az uniós célt, és 2030-ra 30 százalékra emelje az ökoművelésű területek arányát az országban (most 11%-nál járnak). Szakértők ugyanakkor teljesen irreálisnak nevezik ezt a törekvést.
Ami a bioburgonyát illeti, tavaly a 267 ezer hektáros burgonyaterületből bő 10 ezer hektárt műveltek az előírásoknak megfelelően, ami nagyjából 3,8 százalékos bioarányt jelent. Az ökogazdaságokban hektáronként átlagosan 20 tonna termést tudtak betakarítani, a hozamok fele akkorák, mint egy konvencionális gazdaságban. Növényvédő szerek és műtrágya nélkül ennyi termés realizálható. A piacképes termék pedig még kevesebb, az adatok szerint az eladott burgonyák közül csak bő 100 ezer tonna minősült bionak, azaz a termés fele meg sem jelent a kínálatban (vagy a statisztikában).
Erősen támogatott biotermelés
Ideális gazdasági helyzetben a vásárlók díjazzák a biogazdálkodók erőfeszítéseit, és hajlandóak általánosságban 30-50 százalékkal magasabb árat fizetni a biotermékért (a biokrumpliért két- és félszeres árat!). Ám ez a felár sem teszi versenyképessé ezt a gazdálkodási módot a konvencionálissal szemben, csak a támogatásokkal együtt válik rentábilissá a választása. Német számítások szerint egy hektárra vetítve egy biogazdaságban – az összes kultúrát együttvéve – 25 százalékkal kevesebb bevétel keletkezik, mint egy hagyományos gazdaságban, de akadnak ágazatok, ahol fele annyi pénz sem folyik be. A nyereséges termelést a támogatás teszi lehetővé.
Nagyot fordult a világ
2020-ban virágzott a biopiac, hiszen rengeteg elkölthető pénz áramlott az emberekhez, akik a világjárványban az egészségükért aggódtak, és másra szinte nem is költhettek. Mostanra fordított helyzet alakult ki: a puszta megélhetés lett a cél. Ilyen körülmények között a bio luxusnak számít. Egy mázsa krumplit Németországban most nagyjából 25 euróért vesznek át a kereskedők (100 Ft/kg), 10 euróval többet fizetnek érte, mint tavaly. A biokrumplit az év első felében 60 euróra árazták be, míg tavaly ugyanekkor csak 40 euró volt mázsája.
Az arányok alig változtak: tavaly és most is nagyjából két és félszer drágább a bio, a különbség az, hogy ennyit már nem adnak érte az emberek. Azaz, ha a szabadulni akar tőle a termelő, olyan áron kell értékesítenie, ami nem fedezi a költségeit. Ilyen körülmények között csoda lesz, ha a bioszektor meg tudja őrizni jelenlegi részarányát a gazdaságban – jegyzi meg az elemző, hozzátéve: 2023 még mindig a magas infláció éve lesz.
