Minden uniós tagállamra érvényes trend, hogy csökken a burgonyafogyasztás, és az utóbbi években a hozamokkal is baj van. A termelési kedvet másutt is rontja a költségek elszabadulása, de a kilátások nem mindenütt egyformán rosszak. Hazánkban erős koncentráció és visszaeső termelés várható.
Zuhanó termelés
Október közepén, e cikk írásakor 180–250 forint közötti áron kínálják a burgonyát a hazai termelők, átlagosan 16 százalékkal drágábban, mint egy éve, de a 20 százalékos inflációs szint alatt. Talán nem véletlen, hogy csak október első 12 napjában 20 használt burgonyaültetőt hirdettek meg a legnagyobb hazai adok-veszek portál oldalán. A hazai burgonyatermelés mélyrepülésben van, 10 év alatt a harmadára esett a kibocsátásunk. A trend akkor is kétségbevonhatatlan, ha a KSH számait túlzónak tartja a szakma. A Hajdúság öntözött földjein korábban a csemegekukorica, borsó és hagyma mellett a burgonya is elfért a vetésszerkezetben, a hajdúszoboszlói Kizo-Farm Kft. is 35–50 hektáron foglalkozott a növénnyel. Mindez már múlt idő; nagyjából 7 éve hagytak fel vele, rá két évre a hagymatermesztés is megszűnt.
„A gépek egy része még most is megvan, de akár meg is vennénk a technológia hiányzó elemeit, ha megérné foglalkozni a burgonyával. Csakhogy a szabadpiacon túl nagyok az árkilengések, ha meg a feldolgozóiparral szerződünk le, akkor meg az dühít, hogy az adott évi piacától függően változnak a levonások. Belefáradtam” – mondja Kircsi Zoltán, a cég vezetője. Szóvá teszi, hogy ezek az ágazatok nagyon munka- és tőkeigényesek, és a befektetés kockázataihoz mérten túl instabil az elérhető haszon. Az is bosszantja a zöldségtermesztőket, hogy a kereskedelem a termelői ár többszöröséért kínálja a portékájukat. A feketekereskedelemről is szó esik: „Az is a termelés befejezése mellett szólt, amikor azt láttam, hogy a lengyelek szesziparból kiszoruló, ömlesztett krumplija magyar zsákokba csomagolva rontja a mi értékesítési pozíciónkat.” Kircsi szerint ebben az ágazatban az járt jól, aki a privatizációkor jól helyezkedett, vagy évekkel ezelőtt befejezte a gépesítést, tárolóépítést. „Mi végül teljesen átálltunk a húsmarhatenyésztésre, a csévélődobos öntözőrendszerrel pedig a tenyészidőszak érzékeny fázisaiban a marháknak szánt szemes kukoricát öntözzük.”
Nem is kell sok
A FAO adatai szerint Európa burgonyatermelése az elmúlt 60 évben a felére csökkent, miközben Ázsiáé a hatszorosára nőtt, az észak-amerikai termelés pedig stagnált. Európa azonban még mindig a világtermés 30 százalékát adja, az öt legnagyobb termelőországban az átlaghozamok kétszer jobbak, mint a világ más részein. Kontinensünkön elsősorban a friss burgonya fogyasztásában tapasztalható látványos csökkenés. Kelet-Európában 60 évvel ezelőtt még a disznók is krumplit kaptak, ma azonban gabonát, Nyugat-Európában pedig a kényelmi cikkek vásárlása került előtérbe a pucolandó burgonya helyett. Ez a trend már az EU keleti felén is jól tapintható. Egy ellentrend viszont a gyorsfagyasztott termékek és a burgonyakeményítő iránti igényt növeli. Hollandia a vetőgumó-előállításban, míg Németország a burgonyakeményítő-gyártásban a legerősebb.
A termelés nagyon gyors ütemben az EU észak-nyugati régióra koncentrálódik, de a jelek szerint a bővülésnek már itt is erős éghajlati gátjai vannak. 2017-2018-ban az azt megelőző 8 év átlagához mérten itt 9,4 százalékkal nőtt a burgonyaterület (a franciák és a belgák egyenesen ötödével bővítették), a termésátlagok azonban ebben a szuperrégióban is átlagosan 6,2 százalékkal romlottak. 2001 és 2019 között egyértelműen csökkenő össztermés jellemzi Németországot és Hollandiát. Az elemzők kiemelik, hogy 2019 különösen rossz év volt a németek életében, viszont már látjuk, hogy az azóta eltelt 3 év is aszályt hozott. Fontos megjegyezni, hogy ebben a régióban csak a területek fele öntözhető. A csapadékhiány legkevésbé a lengyeleket sújtotta a toptermelők közül.
Az ágazat egész Európában ugyanazokkal a kihívásokkal küzd: éghajlatváltozás, szerkivonás, talajállapot-romlás, a termelés, tárolás és fuvarozás költségeinek emelkedése. A termelés legnagyobb költségeleme a vetőgumó, a ráfordítások 30-40 százalékát adja. Egy tízéves periódust tekintve a burgonya minimális és maximális szabadpiaci termelői ára között 8-9-szeres különbséget is tapasztaltak Nyugat-Európában, míg a szerződéses árakban alig kétszeres különbséget, azaz egy megbízható partner óriási segítség a kilengések tompításában. De mint fentebb, a hajdúsági példán láttuk, ez sem garancia az örömre. A 2022/23-as szezonra vonatkozó szerződéses árakat pedig még az orosz-ukrán háború előtt írták alá a termelők, így azok most köszönőviszonyban sincsenek a valós költségeikkel.
A szektor erőssége, hogy világszinten kimagasló szintű termelésre képes, és ennek genetikai alapjai is jók. Gyengesége, hogy a burgonya egyre inkább öntözésre szorul, ami költséges és könnyen talajromboló kultúrává teszi. Azonban enélkül az évjárathatás nagyon erősen rányomja a bélyegét a termésre, ami hatalmas árkilengésekhez, tervezhetetlen gazdálkodáshoz vezet. A melegedéssel együtt nemcsak a víz fogy, de új kártevők betelepedésétől is tartani kell, mindeközben az uniós szerkivonás folyamatosan szűkíti a bevethető hatóanyagok palettáját. A fogyasztásban visszaszorulóban a burgonya, és még a sokak által kedvelt sült krumplinak sem jó az imázsa. A világjárványok sűrűsödése is várható, ami a házon kívüli étkezést visszaszorítja, ez szintén nem kedvez a burgonyafogyasztásnak. A burgonyatermelés, -tárolás és -szállítás energiaköltsége a háború miatt beláthatatlan ideig magas marad, ami sok gazdálkodót olcsóbban termelhető és szabadabban forgalmazható (szabadpiaci) termékek felé fordít.
Az európai krumpli
Az Eurostat szerint a közösség nagyjából 55 millió tonna krumplit termel egy évben, ennek közel 70 százaléka az eltárolható étkezési burgonya, mintegy 22 százaléka a vetőgumó és nagyjából 8 százaléka az újburgonya. Egy átlagos évben 1,2–1,4 millió tonna exportra is jut ebből a népélelmezési cikkből, ez 60 százalékban vetőgumó, amire különösen Egyiptom tart igényt. Étkezési burgonyából leginkább az angolok szoktak vásárolni, legfontosabb beszállítójuk Hollandia. Az EU importigénye szűk 600 ezer tonna, ennek több mint fele a döntően Egyiptomból érkező újkrumpli.
A nagytermelők jó pozícióban
„Az elektromos áram ára most nagyjából a háromszorosa a tavalyinak, a kamionokba kétszer annyiért tankoljuk a gázolajat, csillagászati a műtrágya, az alkatrész és egyéb alapanyagok ára, az emberek bérét is igazítani kell a megváltozott helyzethez, és még sorolhatnám… Ehhez képest októberig csak 16 százalékkal emeltem a burgonya átadási árán” – említi Tasnádi László, a Solum Zrt. burgonyaágazatának igazgatója, aki az egyik legnagyobb hazai kiskereskedelmi beszállító. Amikor a fogyasztók teherviselési határának végét sejtem a visszafogott áremelés mögött, a szakember gyorsan megnyugtat: egy fillérrel sem kisebb most a nyeresége, mint tavaly volt. Pedig ez a nyár a komáromi cég hozamain is nyomot hagyott. 36 tonna lett a termés 220 hektár átlagában, noha máskor a 45–50 tonna a megszokott. Másrészt Tasnádi László azt állítja, az elmúlt 8 éve másról sem szólt, mint a talajregenerálást támogató technológiáról, ennek eredménye a kevesebb műveletszám és műtrágya. Így ő most az átlagnál kevesebb inputtal állítja elő az árut.
„Örülök neki, hogy komoly gépberuházásra vagy tárolólétesítésbe már nem kell belefognunk, megteremtettük az elmúlt években a szükséges eszközparkot. Csak a működés biztonságának fenntartásához szükséges, elöregedett gépeket cseréljük. A termelési költségek csökkentése kétféleképpen érhető el: a termesztéstől az értékesítésig egy kézben kell tartani a folyamatot, valamint a talajhasználat átgondolásával. Nyolc évvel ezelőtt, amikor belevágtunk a forgatás nélküli művelésbe, még egy hektárnyi szántás 35 liter gázolajat emésztett fel. Ma 15-16 literrel kevesebb üzemanyaggal is jobb talajállapotot biztosítunk. Megszűnt az eketalp, eltűnnek a lapos területekről a vízállások” – sorolja a szakember, aki fontos szerepet tulajdonít a takarónövényeknek is. A komáromi cég táblái lehetőleg mindig zöldek, nincsenek „feketére művelve”. A másodvetést egy télen át a felszínen hagyják. A kifagyó takarónövényeket tavasszal lezúzzák, vagy pengés hengerrel elfektetik, hogy puha, tápláló, szerves szőnyegként óvják a talajfelszínt a túlmelegedéstől, a kiszáradástól, illetve az öntözés talajromboló hatásától.
„A takarónövények segítségével növeljük a szerves anyag mennyiségét a földben, javítjuk a talaj szerkezetét, tápanyag- és vízgazdálkodását, illetve csökkentjük az eróziót. Egyes zöldtrágyanövények a drótférgek számát is mérséklik, ami fontos előny a hatóanyag-kivonások óta. Számos növénykultúra esetén alkalmazzuk a direktvetést, ami a talaj bolygatása nélkül teszi lehetővé a következő növény földbe kerülését” – sorolja meggyőződéssel Tasnádi, aki szerint nem a kultúrnövényt, hanem a talaj mikroorganizmusait kell etetni.
Idén vetettek először „rozsszőnyegbe” direktvetésű silókukoricát, ami így sokkal jobban bírta az extrém időjárást, mint a hagyományosan művelt táblák növényei. Már bevált módszer a gabonatarlóba direktvetéssel szudánifüvet helyezni, ami hatalmas biomasszát képez októberre. Ennek egyik része kiváló takarmány a szarvasmarha-ágazat számára, míg a szármaradvány és az óriási gyökértömeg a talajban növeli a szervesanyag-készletet. Apropó: marha. Néhány éve már komposztálják az alóluk kikerülő trágyát, amiből a krumpliföldekre is kerül 30 tonna hektáronként. Ez igencsak lényeges a növény tápanyag-ellátása szempontjából. Mindent egybevetve a gazdaságban nem aggódnak a műtrágyahiány miatt.
Erős lemorzsolódás
Azonban kevesen ennyire derűlátók, mint a legnagyobb piaci szereplő. A jövőt illetően a termelői bázis középmezőnyének jó esélye van kihullani a rostán. A legprofibb termelők, illetve helyi piacot ellátó, a hivatalok számára jobbára láthatatlan, illetve adókedvezményezett kistermelők még talpon maradhatnak – vélekedik az ágazat jól ismert burgonyakutatója, dr. Polgár Zsolt, aki egy ideje ismét a keszthelyi Burgonyakutató Állomás élén áll. A Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem (MATE) égisze alá tartozó intézmény továbbra is szűkös költségvetésből gazdálkodik, lényegében saját forrásból, pályázatokból finanszírozzák a nemesítést és vetőburgonya-előállítást. „Idén 1,5-2 millió forintból lehetett egy hektárnyi burgonyát megtermelni. Főként az öntözés költsége ugrott meg. Jövőre pedig az energiaárrobbanás az, ami megkérdőjelezi a termelés jövedelmezőségét. A termelés költségeinek közel 40 százalékát a vetőgumó ára teszik ki, akár hazai, akár nyugat-európai fajtát vásárol a termelő, de míg az előbbi vírusrezisztens, és ezért többször is visszaültethető, addig az utóbbi nem, vagyis okos fajtaválasztással sokat lehetne spórolni” – mutat rá a szakember.
A vetőburgonya beszerzését idén hektáronként 73 ezer forinttal támogatták (termeléshez kötött támogatás), ezzel együtt Polgár Zsolt szerint rosszak a termelés közgazdasági feltételei. „Úgy tűnik, a dinnyések, de még a dohányosok is erősebb lobbival rendelkeznek, mint mi… Pedig elég lenne csak az öntözésen javítani ahhoz, hogy megérje krumplit termeszteni. Ha a sivatagi Izrael vagy más észak-afrikai országok meg tudják oldani a rentábilis termesztést, itt is működhetne a dolog, nem az éghajlat a legfőbb akadály előttünk. Az idei aszály hatására mintegy 20-25 százalékkal csökkentek a hozamok még az öntöző gazdaságokban is. Ezt a kiesést azonban egy közvetlenebb értékesítési lánccal könnyen kompenzálni lehetne. Az azonban nem járható út, hogy míg a felvásárók csak 10-15 százalékkal fizetnek többet a termelőnek, mint tavaly, addig a boltokban már dupla áron jelenik meg a burgonya. Ilyen körülmények között csak a legtőkeerősebb, profi technológiával termelő és a végfogyasztót könnyebben elérő vállalkozásoknak van esélyük a túlélésre.”
Polgár szerint a termelés koncentrációja mellett a burgonya termőterülete várhatóan tovább csökken, és az országnak egyre több importburgonyára lesz szüksége. A behozatal idén 200 ezer tonna is lehet, azaz minden harmadik kilogramm burgonya külföldről érkezhet. Az ilyen nagy arányú importfüggőség a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben már komolyan veszélyeztetheti az ország élelmiszer-ellátását – teszi hozzá a szakember.
Gönczi Krisztina
