Aki nem tudta a szeptemberi esőkig levágni a kevéske kukoricáját, az októberben a szárítási költségek ugrásszerű emelkedésével szembesült. Mivel a gépek után a szárítók üzemeltetése emészti fel a legtöbb energiát a hazai agráriumban, a földgázdíjak elszállása komoly érvágást jelent. A témát az MKB Bank-Takarékbankkal együttműködve jártuk körbe.
Évente mintegy 250 ezer terrajoule földgázenergiát használnak fel a végső fogyasztók Magyarországon, amiből nagyjából 120 ezer lakossági célokra megy el. A mezőgazdaság mindössze 5 ezer terrajoule földgázenergiát igényel, az élelmiszer-gyártás pedig 13-14 ezret – derül ki a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal adataiból. Az agrárium energiafelhasználásában ugyanis a döntő részt a gázolaj képviseli (mintegy 65-70%), ezért foglalkoztunk elsőként ezzel az energiahordozóval szeptemberi elemző cikkünkben (lásd: Kőolajból kukorica, avagy az agrárium és a válságok).
A gáz ára ugrott a legnagyobbat
Az esők érkezésével és az októberi gázáremelésekkel egy időben viszont a földgázra fordított kiadások kerültek reflektorfénybe, hiszen eldőlt: a megmaradt kukoricaszemeket szárítani kellene. Az istállók, csarnokok fűtése szintén ezzel az energiahordozóval valósul meg, hacsak nem gondoskodott a gazdaságvezető idejében valami alternatíváról. A gazdálkodók már a gázolajhoz sem feltétlenül hatósági áron jutottak hozzá, de ami a földgázt vagy a villamos energiát illeti, elképesztő költségnövekedéssel szembesültek. A földgázköltség eddig mindössze az energiára fordított mezőgazdasági ráfordítások 9-10 százalékát tette ki, az áramé pedig ennek a dupláját, nagyjából 17-20 százalékát, a KSH adatai alapján.
Héjja Csaba, az MKB Bank-Takarékbank elemzője szerint a legóvatosabb becslésből kiindulva is 2022-ben a földgázra fordított mezőgazdasági kiadások legalább a háromszorosukra emelkednek 2021hez képest: 21 milliárdról 63 milliárd forintra. Összehasonlításként: tavaly a hazánkban megtermelt összes tojás értékesítéséből mintegy 74 milliárd forint folyt be a csomagolóhelyeken. Igaz, e cikk írásakor, október elején, már nem 28 forintot adnak a felvásárlók a tojásért, hanem 52 forintot, és minden más mezőgazdasági termék ára is hasonló ívet jár be, ám ez az exponenciálisnak ígérkező görbe gyorsan tetőzhet, amint elfogy a fogyasztók vásárlóereje. A nagy energiaigényű ágazatok így olyan harapófogóba kerülnek, amiből nem mindenkinek lesz szabadulás. Azt se feledjük, hogy a verseny nemzetközi. Döntő hatással lehet az agrárium egyes szegmenseire, hogy milyen energiahordozókra rendezkedett be eddig az adott ország és ágazat – mutat rá Héjja Csaba az eltérő piaci helyzet alakulására. Néhány kiragadott állam energiamixén keresztül tesszük érzékelhetővé a különbségeket (lásd a táblázatot).
Ki miből nyer energiát?
Mint látjuk, a gázolaj mindenütt fontos energiaforrás, de az USA energiafelhasználása sokkal diverzifikáltabb, mint a többi vizsgált országé. Az is feltűnő, hogy ezek a nagy agrártermelők csak 0–8 százalékban támaszkodnak a földgázra, Magyarország azonban 18 százalékban. Emellett villamosenergia- és gázolajfelhasználásunk is az európai átlaghoz közeli. Kiugróan nagy a lengyelek szénfüggése, és az is látszik, hogy az elöregedő francia atomerőműpark (18 erőmű) még mindig sokat számít az ország életében, ahogy tetten érhető az áramfogyasztásban az olaszok kiváló vízenergia-hasznosítása is.
Az egy hektárra jutó földgázfelhasználás vélhetően azokban az országokban magasabb, ahol eleve ez a forrás áll rendelkezésre nagyobb mennyiségben, de az sem mellékes, hogy a nagyobb fűtési-szárítási igényű állattenyésztés és kertészet súlya mekkora az adott ország agráriumában – mutat rá Héjja Csaba. Ebből a szempontból érdemes összevetni a francia, olasz és német energiafelhasználást, ahol a gazdaság rendre 6,5, illetve 8 százalékban támaszkodik a földgázenergiára, a kibocsátott mezőgazdasági értéken belül pedig nagyjából egyforma arányt képviselnek a fűtésigényes agrárágazatok.
Az alábbi ábra alapján a francia gazdák hasznosítják a leghatékonyabban a földgázkészleteiket, de az eredményt torzítja, hogy hektáralapon számolunk, és az egyes nemzeteknél más-más súlyt képvisel a kertészet, illetve az állattartáson belül sem mindegy, hogy döntően baromfira vagy sertésre hegyezték-e ki a termelésüket. Világosabb üzenetet fogalmaz meg az USA esete: a németekével megegyező, 8 százalékos földgázenergia-felhasználási aránnyal harmadannyi földgázt sem igényelnek egy hektárra vetítve. Ez összefügg azzal, hogy náluk a fűtésigényes ágazatok csak 56 százalékos súlyt képviselnek az agráriumban, míg a németeknél 70 százalékot. Hazánkban ennél is kevesebb, 47 százalékos az állattenyésztés és kertészet részesedése a megtermelt értékből, az egy hektárra eső földgázfelhasználásunk mégis ötször több, mint az USA-é. Ez még annak fényében is szomorú, hogy tudjuk, az energiamixünkben a gáz 2,3-szor nagyobb arányt képvisel, mint az amerikai gazdaságban.
Energiazabáló kertészet
Ha az energiamix egyes elemei ennyire elszállnak, akkor minden olyan ágazat veszélybe kerül, amelyik nagy energiaráfordítással működik. Az európai agrárium energiafelhasználásának hatékonyságát vizsgálta egy átfogó tanulmány 2012-ben. A hat egyetem közreműködésével készült elemzésnél azóta sem írtak jobbat. Eszerint például a holland paradicsomtermelésben egy tonna áru előállításhoz közel 24 gigajoule energiát használtak fel 2012ben, míg egy tonna burgonyához egy gigajoule-t sem. Ebben benne van a műtrágya- és a peszticidgyártás, a gázolaj, az öntözés, a világítás, a szállítás stb., de még a tárolás energiaigénye is. A holland krumplihoz képest a búza költséges mulatságnak bizonyult, mivel tonnánként 2,1 gigajoule befektetést igényelt megtermelni, szárítani és tárolni.
A németek egy tonna sertéshúst közel 15 gigajouele-ból tudtak előállítani ekkoriban, míg a brojlerhúshoz 10 gigajoule sem kellett. Egy tonna tej előállítása azonban szőröstül-bőröstül kijött 2,7 gigajoule-ból. Itt is beleszámolták a takarmánygyártás, a szállítás, a világítás, a szellőztetés, a tárolás stb. energiaigényeit. A tanulmány szépséghibája, hogy a mi földrajzi övünkből nem tartalmaz országot, még Franciaország is kimaradt belőle, holott a kukoricára vonatkozó adatokat igen szívesen olvasnánk… A fenti adatok azonban sejtetik, hogy az üvegházas termelésnél és termékeik manipulálásánál, tárolásánál nemigen létezik költségesebb tevékenység az agráriumban, amit a zárttartású, intenzív állattartás energiaigénye követ. A magyar, geotermális energiára alapozott kertészetek időlegesen versenyelőnybe kerültek a drága földgázzal fűtött holland növényházakkal szemben, állattartásunk azonban csak egyetlen előnnyel bír a német vagy lengyel versenytársakhoz mérten: lényegesen nagyobbak az üzemeink, ami javít a költséghatékonyságon. Egyebekben annyira a szántóföldre van kihegyezve az agráriumunk, hogy még a szárítók üzemeltetése is több energiát fogyaszt, mint a teljes magyar állattartási technológia (olajegyenértékre vetítve).
Nem szárítunk!
Tóth és Fogarassy számításai szerint 2020-ban egy tonna 20 százalékos víztartalmú kukoricát 14 százalékosra szárítani 8,9 köbméter gázzal lehetett. 22 százalékos víztartalomnál már 13,5 köbméterre, 24 százalékosnál pedig 20,2 köbméterre volt szükség a 34 MJ/m3 fűtőértékű gázból. Szeptember elején a MezőHír körkérdést végzett a gazdaságokban várható termésről és szárítási díjakról. Akkor mázsánként és vízszázalékonként (tisztaságtól, helyszíntől, gázforrástól függően) 250–500 forintos díjjal indították volna az októbert a szolgáltatók, majd napi képlet alapján dinamikus változást ígértek. A 250 forintos vízelvonási díj a tavalyi árszint több mint dupláját jelenti, és csak azok a szárítók tudják kínálni, amelyek tartályos gázzal működnek, a vezetékes gázzal üzemelő szolgáltatók ennek is a kétszeresét kérik. Az elért gazdálkodók minden módon kerülik a száríttatást, illetve a szárító begyújtását. A probléma csak az, hogy most a kevéske termés is vizes és toxinos lett. A feldolgozók ugyan megvették volna nedvesen, de gombásan nekik sem kell az áru.
Ádám Jenő, a debreceni Ádám és Társa Kft. családi vállalkozás jól ismert alapítója szerint azok a gazdaságok lehetnek előnyben, amelyek meg tudják oldani a nedves szemek házon belüli tartósítását, vagy hűtve tárolóval rendelkeznek. „A 16 százalékos nedvességtartalmú kukorica ezekbe a hűtőtornyokba már betárolható, és a 7–9 fokon történő tárolásnak még mindig kisebb az energiaigénye, mint a szárításnak. Aki nem tudott szeptemberben vágni, annak most már muszáj lesz lábon tovább szárítania az állományt, bármekkora is lesz közben a vadkár. Elfeledtük a kukoricagórét is, mióta morzsolva jön be a tábláról a tengeri. A csemegekukoricások csövesen tudnak betakarítani, de az is csuhés, amin ott van a gomba. Sajnos a technológia már nincs felkészülve a csöves betakarításra-szárításra, pedig most jól jönne… Az állattartóknak talán könnyebb. A szeptemberi esőktől nagyot nőttek a füvek, lucernák is. Mivel takarmányhiány lesz, érdemes a nedves, roppantott kukoricaszemeket ezekkel együtt silóba tenni, esetleg cukorral és tejsavval megtámogatni az erjedést. A tömlős tárolás sajnos nagyon kevés gazdaságban van jelen, de kiváló megoldás lenne a szárítás elkerülésére. Megjegyzem, csak mi ragaszkodunk ennyire a száraz tápokhoz, a nyugati államokban a sertést nedves takarmánnyal etetik.”
Alig lesz kukoricánk
A tapasztalt szakember szavait másoktól is visszahalljuk a megyében, hiszen sokan foglalkoznak állattartással, csemege- vagy hibridkukoricával a térségben. „A szomszédban a tartályos gázzal szárító gazdaságban 270 forintért vállalnak egy százalék vízelvonást. Nekünk vezetéken jönne a gáz, még ajánlatot sem kaptunk, hogy mennyiért adnák. Persze hogy nem gyújtjuk be” – mondja egy nagygazdaság vezetője, aki először úgy képzelte, egy hektár kukoricát sem vet jövőre, de aztán meggondolta magát. „Úgy látom, mindenki ész nélkül veti a búzát, és az árpával is ez volt a helyzet. Csillagászati ára lesz jövőre a tengerinek. A terület egy kis részét mégiscsak szabadon hagyom neki…” Úgy véli, rövid tenyészidővel, nagy kombájnkapacitással megoldható, hogy szinte szárítási igény nélkül lekerüljön a mag a táblákról. A góré ötlete szintén felmerült benne.
Az Alföld közepén nincs mit szárítani, a nullát közelíti a kukoricatermés. A napraforgó 90 százaléka is lekerült a táblákról még szeptemberben, a maradékot hagyják lábon leszáradni. A termésátlagok siralmasak. „A napraforgó 0,5 tonna lett átlagban, a fénymagból is csak 0,6 tonna lett, az öntözetlen repce 0,5 tonna, az öntözött hibrid kukorica is csak harmadtermést hozott” – sorolja Gazsó János, a Mezőmag Kft. ügyvezetője.
Mivel alapvetően kalászos vetőmag termesztésére vannak berendezkedve – a szegedi fajták legnagyobb előállítói az országban –, nagyon csekély a szárítási igényük, de meg sem engedhetik maguknak a fajtakeveredés esélye miatt. Csak a napraforgó igényel olykor egy kis meleg levegőt. „Az öt-hatszoros gázárakkal nem tudnak mit kezdeni az életükért küzdő gazdaságok. Az öntözött területen kívül hektáronként 2-300 ezer forint veszteséget könyvelünk el idén, pedig szinte az utolsó szemig eladtuk az összes vetőmagot. Mivel csak harmada termett, mint tavaly, ez nem is csoda, főként annak tükrében, hogy mindenki kalászost akart vetni.” A keresleten nem látszott, hogy duplájára emelkedett a vetőmag ára – ez kis tétel a költségvetésben a gázolajhoz és a műtrágyához mérten. A jövőt latolgatva Gazsó János bízik benne, hogy a magyar búzának még van esélye az életben maradásra, ami vetőmagtermesztőként is motiválja: „Azt gondolom, hogy elit és első szaporulati fokból lineár alatt még összejön 6-7 tonna, amivel jobban járok, mintha 10 tonna kukoricát aratnék.”
Szinte bárkivel is beszélünk, gyorsan az öntözésre fordul a szó, noha ennek költsége is hektáronként 400–600 ezer forintra rúgott idén az Alföldön. Gyakorlatilag folyamatosan öntözni kellett a kultúrákat, de a hibrid kukorica termékenyülése a hőség miatt így is rossz lett. Sokan hiányolják a beígért, évi 17 milliárd forintos állami ráfordítás eredményeit az öntözési infrastruktúrában. Intenzívebb csatornatisztítást és új csatornák építését várnák. Mások úgy vélik, a téli vizek saját tározókba gyűjtése is megoldás lehet. Megint mások, akik öntözőrendszerekre pályáztak, most arra panaszkodnak, hogy ha nyernének, már nem lenne meg az önerő a projekt befejezéséhez, ha mégis, akkor a szivattyúk üzemeltetését is kemény diónak látják. Van olyan gépforgalmazó is, aki szerint a mostani helyzetben minden gépberuházást le kell állítani, kivéve azt, ami az öntözést szolgálja. Még ezzel együtt is megeshet, hogy két főnövényre redukálódik a hazai vetésszerkezet: búzára és napraforgóra.
Szerző: Gönczi Krisztina, Héjja Csaba, MKB Bank-Takarékbank
