Miközben világszerte fordul a trend, kiváló adottságokkal bíró hazánkban még mindig nagy energiákat ölünk a víz és a természet elleni(!) küzdelembe. Nem tévedés: bár panaszkodunk az aszályra és a klímaváltozásra, tönkre műveljük a talajainkat, elpazaroljuk az érkező csapadékot. Pedig Magyarországon még mindig megvannak a lehetőségek a jövedelmező és hosszú távon fenntartható mezőgazdaságra – csak éppen nem úgy, ahogy ma csináljuk…
Nem a csapadék a probléma
A hazai talajok nagyrészt elpusztultak a rossz vízgazdálkodás és a természet adottságaihoz nem igazodó művelési technológiák miatt. A probléma még mindig nem a csapadék (egyre fogyó) mennyisége, hanem a teljesen elhibázott vízgazdálkodás – hangzott el nemrég az Agrárminisztériumban tartott, Vízválasztó című szakmai konferencián. A mérnökök, tudósok, talajtani szakértők részvételével megtartott rendezvény lesújtó helyzetértékelése mellett az egyetlen pozitívumként többször elhangzott: van tudás és módszer a rossz irány korrigálására.
Küzdünk ellene, ahelyett, hogy élnénk vele
Az idei, rekord méretű aszály újra ráirányította a figyelmet a hazai vízgazdálkodás súlyos problémáira. A szakemberek egybehangzó megállapítása szerint a legnagyobb baj nem is az, hogy mennyi csapadék és víz érkezik az ország területére. Hanem az, hogy az érkező mennyiségeket az elhibázott talajművelési technológiákkal, a rossz irányban fejlesztett vízgazdálkodási eszközökkel nem tudjuk megtartani vagy hatékonyan felhasználni. Óriási anyagi, eszköz- és energia-ráfordításokat ölünk a természet elleni küzdelembe, ahelyett, hogy a természet erőit felhasználva, a tájjal összefogva igyekeznénk eredményt elérni. Hogy ez nem valamiféle „zöld ábránd”, arra számos szakmai vélemény is rámutatott. Most súlyos aggodalmak övezik a hazai agrárium jövőjét, pedig még mindig minden adottságunk megvan a jövedelmező és hosszú távon életképes mezőgazdaság fenntartásához, kiváló hozamok eléréséhez.
Kihalás helyett helyreállítás
A mostani helyzet ugyanakkor valóban aggasztó. Az utóbbi évtizedekben talajvizeink évente 2-5 cm-rel süllyedtek, a többméteres veszteség ugyanazt vetíti előre, amit minden intenzíven túlművelt, öntözéses kultúrában: az agrárium kihalását. Ezért a tudósok nem is az ipari jellegű öntözést, hanem a talajok vízmegtartó-képességének erősítését, és a természetes vízutánpótlás rendszereinek helyreállítását szorgalmazzák. Ez egyszerre talajművelési kérdés – például kevesebb szántás, több talajtakarás –, és egyszerre a vízelvezetés, a víztaszító tájhasználat megszüntetését sürgeti.
Még benne sincs a köztudatban…
A szakemberek megerősítették, hogy a világban már megtörtént a szemléleti fordulat. A hosszú távon életképes megoldás nem a duzzasztóművek, az öntözés nagy léptékű kiépítése. A cél az, hogy a víz helyét és felhasználását a táj természetes viszonyainak követésével találják meg. A konferencia résztvevői persze azt sem titkolták, hogy ez a tudás még nincs benne a szakmai köztudatban, de tudomány már kidolgozta a technikai-technológiai megoldásokat.
