A 2022-ben induló AKG-program egyik nagy kihívása a 3 év alatt az összes terület egyszeri zöldtrágyázása. A hazai vetésforgóban nem könnyű ezeket a növényeket beilleszteni a pénzt (méghozzá most jó pénzt) hozó kultúrák közé, ezért összeszedtünk pár tanácsot, hogy a zöldtrágyától ne legyen vörös a fejed.
1. Isten, haza, vetésforgó
Kritikus kérdés, hogy hová illeszted be a zöldítést – vagy inkább hívjuk takarónövényezésnek, mert végső soron a cél az, hogy folyamatosan takard a talajaidat. Sokan a kiírásban szereplő 60 napot könnyítésnek élik meg, hogy ennyi ideig kell csak „szenvedni” ezektől a „gazoktól”. Logikusan végiggondolva ez a 2 hónap az év egyik legszárazabb periódusára esik, így persze, hogy azt fogod látni, hogy a zöldítés csontszáraz talajt hagyott maga után, amit megművelni maga a pokol. Éppen ezért ne siettesd a dolgot: a zöldítést érdemes egy őszi növény betakarítása és egy tavaszi kapásnövény vetése közé beilleszteni. A búza-takarónövény-kukorica vagy a búza-takarónövény-napraforgó remek megoldás lehet, de a repce-takarónövény-kukorica is kifejezetten javasolt (a repce gyökere „ellustítja” a mikorrhizagomba fajokat a talajokban, így látványos lilulással indulhat a kukoricánk).
Mit érsz el ezzel a megoldással?
- Nem ártasz az őszi kalászosoknak azzal, hogy előttük zöldítesz.
- Nem kell júliusban elvetned a takarónövényt (bár erre is van keverék), eltolhatod augusztus közepéig-végéig.
- A tápanyagra igényesebb tavaszi kapások előtt feltárod a talajban lévő tápanyagokat, és extra nitrogént kötsz meg a légkörből.
- Az őszi munkacsúcsot nem súlyosbítod még azzal is, hogy le kell dolgoznod a takarónövényt.
Természetesen az is előfordulhat, hogy kapás után kell zöldíteni, amire nem lehet ráhúzni egy nyári vagy őszi keveréket, de néhány áttelelő faj kifejezetten nagy segítségünkre lehet a téli szezonban, ha tavasszal precízen kezeljük. Kukorica-kukorica között a szöszös bükköny, kukorica-napraforgó között a lóbab (tavaszi gyomirtás miatt) a nyerő pillangós. Ezek a nitrogénkötő növények szerves formában adják át a nitrogént a következő növénynek, ami nem mosódik ki, és igazán hosszan fejti ki hatását. Ezt a két növényt a mai nitrogénárak mellett nem szabad kihagyni, mert egy mázsa pétisó árából megvan a vetőmag és a vetés is. Kukorica-szója közé a rozs a kulcsnövény, amelynél ugyan odafigyelést igényel a tavaszi jól időzített kikapcsolása, de még a korán kelő évelő gyomokat is képes elnyomni erős gyökérzetével és allelopatikus hatásával.
2. Ha nem esik, az a baj, ha esik, az a baj
A legnagyobb félelmed az, hogy a takarónövény kivesz minden vizet a talajból, és utána nem marad nedvesség. Vagy a másik rémálmod az, hogy tavasszal a takart talaj nehezebben fog kiszáradni. Mindkettő jogosnak hangzik elsőre, de csak azért, mert nem rendszerben gondolkodunk. Egy őszi takarónövény ugyan eleinte vesz ki vizet a talajból, de az ősz folyamán a légköri nedvesség kicsapódik a levelek felületére, ami a talajra csorog, így még eső híján is tudunk vizet csapdázni. A télre ott hagyott elfagyó takarónövény tavasszal már nem fogja a vizet szívni a talajból, sőt, speciális mikroklímát teremt a talajfelszín árnyékolásával. A rövid idő alatt lezúduló csapadék sem milliónyi apró kalapács erejeként fog hatni a talaj felszínére, mert a takarás párnaként csillapítja a cseppek erejét, nem beszélve arról, hogy a takarónövények korhadó gyökerei és a gilisztajáratok kombinációja a talajszerkezetet egy szivacshoz hasonlóvá tudja alakítani, ha az minimális talajműveléssel párosul, így a nagy mennyiségű esők sem fognak gondot okozni.
A tavaszi lassabb párolgás igaz is lehet, de épp emiatt nem kell sietned a vetéssel április elején, és egy jól sikerült takarónövény után biztosan nem fogsz porba vetni. A rengeteg gyökér- és gilisztajáratnak köszönhetően a talajaid egy csapadékos tavaszon (bár lenne már olyan, ugye?) pedig könnyebben ki fognak száradni, mint a szántott testvéreik. Összefoglalva: ha egy tavaszi kultúra előtt vetsz takarónövényt, és időben kezeled, akkor nem lesz gondod a nedvességgel, sőt, évről évre javulni fog a talajaid vízgazdálkodása.
3. Alap, hogy művelünk?
Természetes, hogy egy AKG-s zöldítés miatt nem fordul meg az ember fejében az, hogy másképp csinálja az alapművelést, hiszen most termelni és pénzt keresni kell, mert ki tudja, mi lesz 1-2-3 év múlva. De mi van akkor, ha csak egy kicsit változtatsz a rendszeren? Ha fel akarod szántani feketére az egészet ősszel, mert úgy szép, meg úgy tanultuk, akkor rendben, csináld. De ha egy kicsit előrelátó vagy, akkor inkább a nyári tarlót meglazítod egy egyenes késes lazítóval (szárnyak és tüskék nélkül), majd ebbe vetsz egy jó takarónövényt, amit meghagysz tavaszig (közben a fagy elintézi a 90%-át). Utána tavasszal egy sekély művelés, valamint egy totális és egy posztemergens gyomirtás megoldja a többi gondodat. A talajaid pedig köszönik, remekül érzik így magukat.
4. Állati nagy bajok
Az intenzív művelés elhagyása miatt valóban máshogy kell hozzáállnod a vadkárhoz és a rovarkárhoz. A vadkárra jó megoldás lehet olyan növények választása, amelyeket a vadak nem kedvelnek, bár lassan az a tapasztalat, hogy mindent megesznek. A takarónövény őszi mulcsozása vagy sekély bedolgozása segíthet abban, hogy kevesebb hívatlan vendég legyen a területeden. Magától értetődő, hogy minél többen takarónövényezünk, annál nagyobb területen oszlik el ugyanakkora vadállomány, így kisebb lesz az egységnyi területre jutó vadkár. A rovarok, különösen a talajlakók nem jelentenek nagyobb problémát a takart talajokon, mint a fedetlen földeken. Ügyeljünk arra, hogy a keverékünk növényvédelmi szempontból is illeszkedjen a vetésforgóba: ha sokan repcéznek a környéken, akkor a keresztesvirágúak arányát fogjuk vissza a keverékben 2-3 kg/ha-ra. Ha félünk a kukoricabogártól, akkor ne alkalmazzunk ősszel hamar felvirágzó növényeket, amelyek táplálékul szolgálnak az imágóknak.
5. Egy jó keverék mindent megbocsát
Ugyan a mostani AKG-ban egy fajjal is lehet zöldtrágyázni, a felületen pedig maximum 4 fajt lehetett bejelenteni, de az igazi takarónövényes életérzés egy 5-6 fajból álló keveréknél kezdődik. Itt már elég nagy a diverzitás ahhoz, hogy:
- több szolgáltatást, pl. talajlazítás, nitrogénkötés, tápanyag-feltárás, beporzók táplálása stb. igénybe vegyünk;
- ha valamelyik komponens be is sül, a többi a helyére tud lépni;
- minden gyökérzónaszintet és talaj feletti szintet kitöltsünk;
- tavaszra megfelelő minőségű magágyunk legyen, tele tápanyaggal és szerves anyaggal.
Figyeljük meg, hogy mely fajok működnek a mi régiónkban és talajainkon, és kísérletezzük ki azokat a mixeket, amelyekkel garantáltan jó eredményt érünk el – 2-3 év alatt eljuthatunk erre a szintre.
6. Kezeld úgy a takarónövényeidet, mint a főnövényeidet!
Lássuk be: nincs olyan, hogy fenntartható gazdálkodás. Vagy rontunk évről évre a talajainkon, és veszítünk a teljesítményünkből, adottságainkból, vagy javítunk a szemléletünkön, a hatékonyságunkon és az ellenálló képességünkön. Ez nem az a technológia, ami tessék-lássék módon működik. Kell hozzá egy jól átgondolt vetésforgó, amit kiegészítünk a változatos és tervszerű takarónövény-használattal. Főnövényt sem vetünk ad hoc módon, hanem megfigyeljük a tarlót, milyen gyomok ellen kell védekezni, számíthatunk-e kártevőkre, milyen a talaj tápanyag-feltöltöttsége. Ugyanezzel a hozzáállással válasszuk ki a takarónövény-mixünket, és öntsünk tiszta magkeveréket a garatba, ha jobban akarunk gazdálkodni, növelni akarjuk a talajaink szén- és nitrogénkészletét. Ha nem így teszünk, akkor megrekedünk a támogatásokkal életben tartott, gazdaságilag törékeny rendszerben, miközben a legdrágább kincsünket, a talajainkat erodáljuk.
SZERZŐ: DIRICZI ZSOMBOR, MOLNÁR TAMÁS • TALAJREFORM
